A probléma sokak szerint kezelhetetlennek tűnik, Dr.Póczik Szilveszter, az Országos Kriminológiai Intézet (OKRI) tudományos főmunkatársa azonban nem látja ennyire borúsan a helyzetet.

- Kétségesnek tartom, hogy a "szélsőséges" kifejezés valós tartalommal rendelkezne, sokkal inkább politikai megbélyegzésre szolgáló, de valós tartalom nélküli jelző. Arra utal, hogy valaki szélen, peremen, a periférián helyezkedik el. A helyzetet azonban bonyolítja, hogy ma már a hagyományos politikai helymeghatározások is értelmüket vesztették, hiszen a nagy néppártok kialakulásával a hagyományos bal- és jobboldali célkitűzések összekeveredtek, olykor fel is cserélődtek - bocsátja előre Póczik Szilveszter. Ezért a kutató célszerűbbnek látja "szélsőség" helyett radikalizmusról beszélni, hiszen az valamely eszme, gondolat kompromisszum és megalkuvás nélküli képviseletét jelenti. Bizonyos radikalizmus a politikai élet mindkét oldalán megjelenik, sőt gondolati szinten összeér a parlamenti nagypártok eszmevilágával. A lényeges különbség az, hogy utóbbiak nem képviselhetik ezeket törvényen kívüli, forradalmi vagy erőszakos, terrorisztikus módon.

- Úgy tűnik, a jog, a törvények nem képesek kezelni a radikális mozgalmakat…

- Mindig az a kérdés: van-e egyáltalán tennivaló? Radikális politikai meggyőződések mindig voltak, s nem is mindig haszontalanok, mert akár fontos társadalmi hajtóerőt is jelenthetnek. Azt kell eldönteni: elkövetnek-e a radikálisok törvénybe ütköző cselekményeket? Amíg nem, addig e csoportokkal - leszámítva a politikai nevelőmunkát - különösebb feladat nincs, bár a demokratikus jogállamok megfelelő titkosszolgálati eszközökkel nyomon követik az alkotmányellenesnek tetsző eszméket vallók tevékenységét.

- És mit kezdhetünk egyes társadalmi csoportok kisebbségek elleni fellépésével?

- Ha a kérdés a hazai viszonyokra és vitákra vonatkozik, úgy vélem, differenciáltan kell megítélni a történéseket. Létezett korábban néhány kimondottan fajgyűlölő, náci-gyanús szervezet, de ezeket időközben jogerősen feloszlatta a bíróság. Éles viták dúlnak a Jobbik Magyarországért Mozgalom és különösen a Magyar Gárda körül, ezek azonban legálisan léteznek, törvényesen tevékenykednek. Egyik sem nevezhető általánosságban kisebbségellenesnek vagy rasszistának. Politikai ízlés és megfontolás dolga, hogy valakinek tetszik vagy sem a két szervezet stílusa, nyilatkozatainak tartalma és megfogalmazása, a nagygyűlések hangulata, de tény, hogy súlyos válsághelyzetre adott reakcióként jöttek létre, és valós kérdésekre keresik a választ. Olyan problémákat tesznek szóvá, amelyeket a társadalom többsége veszélyként érzékel. Egyebek között azt, hogy a roma kisebbség különösen hátrányos helyzetű csoportjai körében halmozott gyakorisággal jelenik meg a bűnelkövetés és több olyan destruktív magatartásforma, amelyet a cigányság beilleszkedett része is fenyegetésként él meg. Feltehető a kérdés, hogy a problémafelvetés módja, megfogalmazása megfelelő-e, de a politikai szervezetek nem arról híresek, hogy tudományos differenciáltsággal fogalmazzák meg nézeteiket, elég, ha ezek közérthetőek. Racionálisan működő társadalmakban nem a rossz hír hozóját szokás büntetni vagy kipellengérezni, hanem az okok után célszerű kutatni. A kisebbségi vezetőknek és jogvédőknek is tudatában kell lenniük, hogy a többségi társadalomnak a tűrhetetlen megnyilvánulásokkal szembeni elutasítását nem lehet "rasszizmus" címszó alatt szőnyeg alá seperni, hanem az okokat kell feltárni és - ha lehet - kezelni, megszüntetni - vélekedik az OKRI tudományos főmunkatársa.

- Egyes vélemények szerint a szakemberek, szociológusok, pszichológusok csak elméleteket gyártanak, a jogalkotók gyakran végrehajthatatlan szabályokat alkotnak, valós megoldás azonban nem születik.

- Nem a kutatók hibája, hogy az elmúlt idestova húsz évben a politikai osztály nem volt képes arra, hogy szakértői véleményekre támaszkodva kidolgozzon egy szakpolitikailag megalapozott, hatékony, hosszú távú integrációs programot, amely a Kádár-rendszer kényszerintegrációjának helyébe léphetett volna. Csak toldozgatás folyt, miközben vérbő dokumentumok és nyilatkozatok születtek. A roma kisebbség politikai vezetőrétege sem érett arra, hogy képes lenne ilyen koncepció kialakítására, ehelyett kis egyéni hasznok reményében leképezték az országos pártpolitikai erővonalakat és játszmákat, amiből a rászorulók viszont szinte semmit sem profitáltak. Üdvözlendő viszont, hogy már vannak olyan szakembereik, akik nem pártszínekben óhajtanak tündökölni, hanem helyi szinten végeznek komoly szociális, kulturális munkát, és azon dolgoznak, hogy a hozzájuk tartozó közösséget, akár kis lépésekben is, előbbre juttassák. Őket viszont gyakran a pártpolitikusok gáncsolják el.

- Eljutunk a társadalmi kirekesztésig. A szélsőségesekkel, radikálisokkal cinkos többség is kirekesztő magatartást folytat. Innen már csak egy lépés a gyűlöletbeszéd, gyűlöletcselekmény.

- A gyűlöletcselekmény kategóriájába magától értendően beletartozik a gyűlöletbeszéd is, amelyet a közösség elleni izgatás fogalma alatt a Büntetőtörvénykönyv 269. paragrafusa szankcionál. Erről akkor beszélünk, ha nagy nyilvánosság előtt követik el, a megszólalónak illetve a helyzetnek van politikai súlya, és másokat az adott csoport vagy kisebbség tagjai ellen gyűlöletre uszít vagy bűncselekmény elkövetésére szólít fel. Tehát a gyűlöletbeszéd az aktív gyűlöletcselekmények előszobájának is tekinthető. Minden társadalmi csoportnak, így a kisebbségeknek is joga van a csorbítatlan önbecsülésre, tehát nem jogszerű annak megsértése, a csoport egészének negatív beállításba helyezése, megbélyegzése. Az emberi méltóság megsértése ellen, ha konkrét személyt érint, polgári perben is fel lehet lépni. Ezért is nem tartom szerencsésnek a "cigánybűnözés" kifejezés használatát, ugyanis azt sugallja, mintha a bűnözés cigány jellegzetesség lenne. Az ilyenfajta általánosítások kerülése azonban nem jelenti a negatív jelenségek kritikájának tilalmát. Ami pedig a gyűlöletbeszédet és gyűlöletcselekményeket illeti, meglátásom szerint szerencsére ritkán találkozunk velük mindennapjainkban, hiszen a magyar társadalom alapvetően toleráns - tesz pontot gondolatmenetének végére dr. Póczik Szilveszter.