A holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapja

Az Országgyűlés 2000. évi döntése szerint 2001-től minden évben április 16-án emlékeznek meg a holokauszt magyarországi áldozatainak napjáról. A kezdeményezés Pokorni Zoltán akkori oktatási miniszter nevéhez fűződik, aki a budapesti gettó felszabadításának 55. évfordulóján, 2000. január 18-án javasolta, hogy a középiskolákban minden évben április 16-án emlékezzenek meg a holokausztról. A kezdeményezést üdvözölte a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége és a Budapesti Zsidó Hitközség, mivel - közleményük szerint - a magyar zsidók a II. világháborúban "magyar állampolgárként, személyükben magyar jogalanyokként szenvedték el kirekesztésüket a társadalomból, s érte őket megbélyegzés, és pusztultak el mintegy hatszázezren a munkaszolgálatban, a gettókban, a haláltáborokban".

A magyarországi zsidóság teljes egyenjogúsága 1867-ben, az Osztrák-Magyar Monarchia létrejöttének évében megvalósult, s 1895-ben a zsidó felekezetet "bevett vallásnak", azaz a többi vallással egyenrangúnak nyilvánították. Az I. világháborút követően, 1920. szeptember 26-án fogadta el a magyar nemzetgyűlés az 1920:XXV. törvénycikket a numerus claususról, amely szerint az országban élő "népfajok, nemzetiségek" nem tanulhatnak nagyobb arányban az egyetemeken, mint amekkora a részarányuk az összlakosságon belül, - ez elsősorban a zsidóságot sújtotta.

A második világégés küszöbén, 1938. május 29-én lépett hatályba az 1938:XV. törvénycikk "a társadalmi és gazdasági élet egyensúlyának hatékonyabb biztosításáról".

Az úgynevezett I. zsidótörvény szerint a sajtó, az ügyvédi, a mérnöki és az orvosi kamara tagjainak, az üzleti és kereskedelmi alkalmazottaknak legfeljebb 20 százaléka lehetett zsidó, azaz izraelita vallású. Az 1939. május 5-én kihirdetett 1939:IV. törvény "a zsidók közéleti és gazdasági térfoglalásának korlátozásáról", az úgynevezett második zsidótörvény vallástól függetlenül zsidónak minősítette, akinek legalább egyik szülője vagy legalább két nagyszülője zsidó vallású volt, őket eltiltották az értelmiségi pályán való működéstől. Az 1941. augusztus 18-án kihirdetett 1941:XV. törvénycikk "a házassági jog módosításáról és a házassággal kapcsolatos fajvédelmi rendelkezésekről", azaz a harmadik zsidótörvény megtiltotta a zsidók és nem zsidók közti házasságot és "fajgyalázásnak" minősítette a nem zsidók és zsidók közti házasságon kívüli nemi kapcsolatot. Az 1939-es honvédelmi törvény teremtette meg a fegyvertelen honvédelmi munkaszolgálat jogi alapjait, a munkaszolgálat is több tízezer zsidó életét követelte a későbbiekben.

1944. március 19., az ország német megszállása után a Sztójay-kormány sorra hozta a zsidóellenes rendeleteket a sárga csillag viselésétől a kerékpárok beszolgáltatásán és a zsidók lakásának igénybevételén át a zsidók gettókba, Budapesten úgynevezett zsidóházakba való költöztetéséig. 1944. április 16-ától datálható a magyarországi zsidók elkülönítése, majd az ausztriai, németországi és lengyelországi haláltáborokba szállítása. A folyamat az Adolf Eichmann által irányított német és a magyar hatóságok együttműködése révén szervezetten zajlott: pár hónap alatt több százezer vidéki zsidót hurcoltak haláltáborokba. A budapesti zsidóság deportálása Horthy kormányzó közbelépése, valamint a nemzetközi tiltakozások folytán egy időre leállt, de Szálasi 1944. októberi hatalomátvétele után - az itthoni kivégzésekkel párosulva - felgyorsult.

Az 1941-es népszámlálás 725 ezer izraelitát mutatott ki a revíziós lépések nyomán megnövekedett területű országban, e létszám mintegy kétharmada elpusztult a világégés éveiben. A munkaszolgálat, a deportálások, a népirtás nyomán a vidéki zsidóság gyakorlatilag teljesen megsemmisült, a Budapesten élők közül mintegy 100 ezren menekültek meg. A történészek ötezer és hetvenezer közé teszik azoknak a magyarországi romáknak a számát, akik a holokauszt áldozataiként koncentrációs táborokban vesztették életüket. (A cigány holokauszt, a porajmos áldozataira minden évben augusztus 2-án emlékeznek Magyarországon.)

A magyarországi holokauszt emléknapjához kötődik a budapesti Holokauszt Emlékközpont 2004. április 15-i megnyitása. Az intézményt létrehozó folyamat évekkel korában indult, az alapkövet végül 2002. december 16-án helyezték el azon a Páva utcai telken, amelyet a Budapesti Zsidó Hitközség bocsátott - a rajta lévő használaton kívüli zsinagógával együtt - a magyar állam rendelkezésére.