Arénába vonul az Adagio
A május 9. úgy tűnik misztikus dátum az Adagio együttes életében. Vagy csak babonás a három fiú, és ami egyszer bevált, azon nem változtatnak. 2007-ben ezen a napon adták első nagysikerű koncertjüket a Művészetek Palotájában. Eltelt egy év, megjelent egy
2008. április 16. szerda 10:02 - Malina Adrienn
Januártól új menedzsment van az együttes mellett. Nektek könnyen ment a váltás? A közönség hogy fogadta?H. Zs: Nagyon nagyot lépet előre az Adagio együttes. Méltóvá váltak a az általunk képviselt zenei világhoz. Ez nem valósulhatott volna meg, ha nincs az új menedzsment, a Za-co Kft. Egy ilyen volumenű show létrejöttéhez komoly anyagi befektetés szükséges. Az hogy ezeket a professzinális high tech felszereléseket utaztatni tudjuk az országban, hogy 4-5 ruhát váltunk egy alkalommal, hogy közel 100 négyzetméteres LED fal áll mögöttünk, az mind ennek köszönhető. A nézők visszajelzései is azt bizonyítják, hogy megéri a befektetés és látványosabb, ezáltal maradandóbb élményt nyújtunk. Sőt, főleg férfiaktól hallottam, hogy eljönnek a fellépésekre, mert a barátnőjük, vagy a feleségük ezt szerette volna, aztán ott a helyszínen meglepődnek, hogy nem három nyálas fiú, romantikus egyvelegét kapják, hanem igazi élményt, színvonalas produkciót. Sokszor sztorikat mesélünk a közönségnek, ez az a pontja az előadásnak, amikor oldani tudjuk a dalok drámaiságát.
B. P: Mindenféle változás az ember életében, kisebb nagyobb nehézségekkel megy, de nyugodtan mondhatjuk, hogy ez esetben zökkenőmentes volt az átállás. Egymáshoz kellett szokni a zenekarnak és a menedzsmentnek is. Ezen az időszakon túl vagyunk, megszoktuk egymás munkamódszerét, hozzáállását, úgyhogy nagyon eredményesnek tartom ezt a kapcsolatot. Szerintem a közönség számára is érzékelhető a változás. Azoknak, akik már látták régebben is az Adagio együttes fellépéseit, ezek elsőre furcsának tűnhettek. De minden az együttes érdekében, és a közönség mind maximálisabb kiszolgálásáért történik. A régi, egyszerű dolgok lecserélődtek, és most egy sokkal komolyabb, összerakottabb előadást tudunk bemutatni. Ez a szó jó értelmében vett show műsor. Nekünk nagyon jó érzés, hogy miattunk épül fel egy színpad, hogy miattunk jönnek el az emberek a sportcsarnokba, nagyon jól esik.
N. S: Valóban, én is úgy érzem, hogy nagyon könnyen ment a váltás. Nagyon sok fellépésünk van, ami komoly koordinációs munkát igényel. A közönség szerintem érzékeli, hogy másfajta - jobb - minőséget kap a koncertjeinken.
Az ország szinten minden pontján jártatok már. Van, ahova nem is egyedül, hanem Zsédával és Polyák Lillával érkeztetek. Az Arénában is ott lesznek? Rajtuk kívül lesz még vendégművész?N. S.: Nagyon büszkék vagyunk rá, hogy ez a két nagyszerű művésznő elfogadta a felkérésünket. Mindketten édesanyák, nemrég adtak életet kisfiaiknak és káprázatos formában újra színpadon állnak. Különleges élmény velük énekelni.
H. Zs: A meglepetések inkább a dalokban várhatók. Már a bőség zavarával küszködünk, hiszen annyi dal van, hogy nehéz eldönteni melyik ujjunkba harapjunk bele, mi az, aminek a végén sajnos ki kell maradnia
Egyébként megvan az összhang, hogy minek kell feltétlenül lennie, és mi maradhat ki?H. Zs: Persze. Az Érintés lemez adja a törzsanyagot, és ehhez jönnek azok, amiket a legjobban szeretünk. Amikor ezeket elpróbáljuk a zenekarral olyan gigantikus hatása van, hogy fáj a szívünk mindegyikért, amit ki kell hagyni. De nem lehet, hogy elkezdünk egy koncertet este nyolckor és éjfél után hagyjuk abba.
Pedig sokan nem bánnák…N. S: Több, mint húsz dal fog felcsendülni, úgyhogy elég terjedelmes lesz a műsor, így azt gondolom, senki nem távozik majd elégedetlenül, mi legalábbis mindent megteszünk ennek érdekében.
Ha a jövőbe tekintünk, a negyedik lemez ötlete körvonalazódik már bennetek?H. Zs: Hogyne. Mindenképpen szeretnénk egy olyan albumot készíteni, amin a nagy életöröm, az a bizonyos „Dolce Vita” uralkodik. Amennyire fel mertük vállalni a drámai dalokat, most szeretnénk ezt az arculatát is megmutatni a csapatnak. Szóval egy vidám, de Adagio-s lemezt tervezünk.
B. P: Persze a megjelenés dátumát még nem szeretnénk elárulni.
N. S: Persze, mert még mi sem tudjuk. De időben szólunk mindenkinek.
Mind a hárman a színházi világból jöttetek, Zsolt és Sanyi a musicalek, Péter pedig opera vonalon jeleskedik. A színpadi deszkákon milyen feladatok előtt álltok?B. P: Nemrég Debrecenben volt premierem: a Csokonai Színházban, Puccini: Manon Lescaut című operáját mutattuk be. Donizetti: Lammermoori Lucia című előadásunk folytatódik, a Miskolci Operafesztiválon is részt veszünk vele, ami számomra nagyon nagy dolog. Még ebben a hónapban egy énekversenyem is lesz, úgyhogy szépen halad az életem.
H. Zs: Szabó Magda Abigéljéből készült musicalben Kalmár tanár urat játszom, amit a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében a Thália Színház és a Budapesti Operettszínház közös produkciójaként mutattunk be. Most Győrben próbálok, a Marica grófnőben, ennek április 25-én lesz a premierje. Ezzel szinte egyidőben kezdtük el az Operettszínházban is a Szentivánéji álom próbáit. Ennek a darabnak nyáron, a Szegedi Szabadtéri játékokon lesz az ősbemutatója. Szakcsi Lakatos Béla zenéjével születik egy vadonatúj musical, melyben Oberon szerepét játszom, éneklem el.
N. S: Én sem maradok idén premier nélkül: Webber klasszikus művének, a József és a színes szélesvásznú álomkabátnak bemutatóját tartjuk május 30-án a Madách Színházban. Ebben én leszek az egyik címszereplő. Erre próbálok most gőzerővel. De a már jól ismert darabokban is játszom tovább: Az Operaház Fantomjában Raoul-t, a Producerekben pedig Leo Bloom-ot igyekszem minél hitelesebben előadni.