A médiajogász, aki a közelmúltban mondott le az audiovizuális kormánybiztosi posztról, azzal érvelt: az utóbbi jogszabály igazgatási jellegű jogi rendelkezésekből áll, így a kérdés a médiatörvényen belül néhány passzussal szabályozható volna.
"Az elektronikus média kezdi látni, hogy a digitalizáció itt van" - jegyezte meg, hozzátéve, ez az átalakulás mindenképpen megtörténik, akár van erre politikai akarat, akár nincs; "élére kell állni ezeknek a változásoknak, vinni kell a zászlót, mert annál jobban fogunk kijönni belőle" - tette hozzá.
Gáspár Miklós, a média-tanácsadással foglalkozó Pressflex Kft. ügyvezetője arról beszélt: idősebb korukban az emberek kevesebbet olvasnak újságot, mint fiatalon, ráadásul a fiatal generációkon belül egyre kevesebben olvasnak napilapokat; "kihal a közönségünk" - vonta meg a mérleget.
A közönség érdeklődése szerint kell átszabni a tartalmat, függetlenül attól, hogy a szerkesztőség vagy az olvasók köre állítja elő azt, így például a lokális kérdések felé kell fordulniuk a médiumoknak - sorolta.
Hozzátette: az online változatok terjedése lehetőséget kínál a hang- vagy mozgókép-továbbítás mellett arra is, hogy hozzáférhetővé tegyék azokat az anyagokat , amelyek nem férnek bele a nyomtatott lapba.
Szavai szerint a lapkiadók számára az online nem csupán veszélyt jelent, hanem lehetőséget is; példaként említette, hogy a brit napilapok 1994-ben heti 12, egy évtizeddel később pedig már 15-16 millió emberhez jutottak el, a növekedést pedig az online kiadások térnyerése adta.
Csányi Vilmos viselkedéskutató arról beszélt: ma már nem tudható, hogy a média kreálja a valóságot vagy a valóság a médiát, amely "egy konstruált valóságot kínál nekünk".
Megjegyezte: napjainkra gyökeresen átalakultak a csoportok a világ nagy részén: a nagy létszámúak helyébe az "egyszemélyes közösségek" léptek, s a média felismerte, hogy meg kell felelnie ennek.
