A várost és gyógyvizének jelenlétét a helytörténészek ismerete szerint már a római történetíró, idősebb Plinius megemlítette meg egy Krisztus előtt 70-ben kelt művében.
Kedvelt utazócélponttá Nagy Péter cár 1717-es látogatásával járt, de már előtte üdült ott például 1580-ban Michel de Montaigne, 1584-ben III. Henrik, 1645-ben René Descartes, 1654-ben II. Károly brit uralkodó, 1655-ben pedig Krisztina svéd királynő. II. József, a "kalapos király" 1781-ben már Európa kávéházának keresztelte el a helyet, utalva előkelőségére és felkapottságára.
Giacomo Casanova kétszer is hosszan időzött Spa városában, amelyet Lajos Fülöp francia király - Napóleon ellenlábasa - 1798-ban rövid időre ideiglenes lakhelyévé is tett. Az első világháborúban II. Vilmos egyik főhadiszállásaként szolgált a város, amelyet az elmúlt másfél évszázadban az európai államfők java részétől kezdve Naszreddin perzsa sahon át Victor Hugóig hírességek újabb hada csodált meg.
Tüdőműtétjét követően, tíz éve ott lábadozott Václav Havel akkori cseh államfő. Nem sokkal előtte - inkognitóban - Helmut Kohl korabeli német kancellár is járt Spában.
A fürdőhely nevét ma a sportszeretők is gyakran emlegetik, mert nyaranta - a magyar futam környékén - Forma-1-es világbajnoki futamot rendeznek ott.
Akik azonban nem a motorzajra vágynak, azoknak az Ardennek zöld ereje - erdői, forrásai, parkjai - biztosítanak nyugalmat és felhőtlen pihenést.
A fürdők mellett a város ékessége a kaszinó is, ahová Sólyom László ebédmeghívása is szól. Helyi fogalmak szerint a kaszinó - amellyel Németalföldön szinte minden nagyobb város rendelkezik - jóval több mint játékterem. Egyfajta művészetek palotájáról van szó, amelyben hangversenyeket, színházi bemutatókat, kiállításokat egyaránt rendeznek, de közéleti eseményeknek is méltó helyszínt biztosít.
