Az országos gyermekparlament pénteki budapesti ülésén kiderült az is: a különböző intézetekben elhelyezett fiatalok ellátásában hatalmas aránytalanságok vannak.
A nyilvános "parlamenti" ülésen felszólaló fiatalok közül többen is jelezték, hogy távoli nevelőotthonba helyezték, vagy külföldre adták örökbe testvéreiket. Az állami gondoskodásban felnövekvő gyerekek számára azért van különös jelentősége a testvérekkel való kapcsolattartásnak, mert sok esetben (szülők és nagyszülők hiányában) ezek a szálak jelentik az egyedüli családi kötődést.
Radoszáv Miklós, a gyermekparlament ülését levezető szakember arra hívta fel a figyelmet, hogy törvény rögzíti a testvérek kapcsolattartását, és ettől csak akkor lehet eltekinteni, ha az valamiért nem szolgálja a gyerekek érdekeit.
A nyolcezer, nevelő-, vagy gyermekotthonban élő fiatal érdekeit képviselő parlament évente ülésezik, a neveltek ezen a fórumon adhatnak hangot problémáiknak.
A pénteki, a pesterzsébeti Csili művelődési házban megrendezett "parlamenti ülésen" a fiatalok beszámolóiból kiderült az is, ellátásukban hatalmas különbségek vannak, attól függően, hogy a fenntartó megyei (vagy fővárosi) önkormányzat mennyi pénzt fordít rájuk.
A legnagyobb különbség az étkeztetésre fordított forrásokban jelenik meg; van olyan intézmény, ahol napi 400 Ft-ot, és van, ahol ennek több mint a kétszeresét fordítják az otthonokban neveltek étkeztetésére. Többen is arról számoltak be, hogy nem kapnak eleget enni, míg mások azt sérelmezték, hogy a tisztálkodásukhoz szükséges szereket is a zsebpénzükön kell megvenniük, pedig az intézmény megkapja az ahhoz szükséges forrásokat.
Ennél is nagyobb különbségek vannak még egyebek mellett a ruházkodásra fordított pénzekben; míg az egyik "szegényebb" intézményben nevelkedő gyerek 10 ezer forintot, addig az ország egyik "szerencsésebb" megyéjében élő fiatal 80-90 ezer forintot kap egy évben arra, hogy ruhát, cipőt vegyen magának.
A gyermekparlamenti képviselők azt javasolták a FICE képviselőinek, kezdeményezzék, hogy egységes normatívát kapjanak, bárhol is nevelkednek az országban. Radoszáv Miklós ígéretet tett arra, hogy kéréseiket közvetítik az ombudsmani hivatal felé.
Szabó Máté általános ombusman nemrég jelentette be, hogy országjáró körútra indul munkatársaival, hogy a panaszokat a hivatal "közvetlen közelről" vehesse fel. Ezekre a fórumokra az otthonokban élő gyerekek feltehetőleg nem tudnak eljutni, így az esélyük az, hogy a "parlament" ülésén elhangzott sérelmeiket a FICE képviselői tolmácsolják az ombudsmani hivatal felé.
Az ülésen az egyes otthonok "képviselői" felvetették azt is, miért kell a nehezen kezelhető, szenvedélybeteg vagy pszichésen súlyosan sérült fiatalokkal együtt élniük, miért nem kapnak olyan speciális ellátást, amire fejlődésükhöz szükségük lenne. Többen is arról számoltak be, hogy ezek a fiatalok "ellehetetlenítik" társaik mindennapjait, és sokszor a nevelők sem tudnak velük mit kezdeni.
Radoszáv Miklós, aki egyben a fővárosi területi gyermekvédelmi szakszolgálat egyik vezetője, a távirati irodának megerősítette: valóban szükség lenne több speciális gyermekotthonra, ám miután ezek fenntartása, a szükséges szakemberek, pszichiáterek megfizetése sokba kerül, a fenntartók nem hoznak létre ilyen intézményeket.
Közölte, attól tartanak, hogy egy, a közvéleményt is megrázó tragédia kell ahhoz, hogy a helyzeten a fenntartó megyei önkormányzatok változtassanak, és áldozzanak ezekre a hiánypótló intézményekre.
Magyarországon jelenleg 17 ezer gyermek él gyermekvédelmi gondoskodásban.
