A tárlat címe egyúttal utalás a költőnő-énekes egyik híres dalversére is, a Landre, amely még első, 1975-es Horses című albumán jelent meg és amelynek ihletője a francia kölyökpoéta, Arthur Rimbaud, Patti egyik példaképe volt. A fotók minőségét maga a gép típusa is meghatározza, mert nem tett lehetővé trükkfelvételeket. Egy pillanatot tudott rögzíteni, emlékké örökíteni.
A fotók 1967 és 2008 között készültek, de mint a művésznő az El País című spanyol lapnak elmondta, többségük 1995 után keletkezett: ekkor halt meg ugyanis férje, az MC5 őspunkegyüttes alapítója, Fred "Sonic" Smith és nem volt kedve, energiája írni, rajzolni, tétlen azonban nem maradhatott. "A fotózás pillanatnyi művelete felszabadulást jelentett, a zene, a költészet, a rajz hosszú, bonyolult folyamat. A Polaroid nem igényelt nagy erőfeszítést" - mondta.
A képeket végignézve világos, hogy Patti Smithnek tetszenek a zivataros egek, a vigasztalan tájak, temetők, a személyesnek és átruházhatatlannak tartott tárgyak. Ilyen például néhai barátja, Robert Mapplethorpe fotós papucsa, Victor Hugo, Virginia Woolf ágya, vagy az a kő, amelyet a dél-angliai Ouse folyóban talált, amelyben az írónő, kövekkel a zsebében, önként örökre elmerült. Tiszteleg természetesen Rimbaud, de más francia példaképei, Jean Genet és Antonin Artaud, a "kegyetlen színház" megálmodója előtt is. Az árnyékvilággal való kapcsolatát egy Pasolini-idézettel magyarázza: "Nem a halottak felejtettek el beszélni, hanem mi felejtettük el meghallani őket".
A kiállítás június 22-ig tekinthető meg. Júniusban Patti több ízben is "művészeti szalont" tart a helyszínen: a kötetlen beszélgetések mellett egy szál gitárral énekel, verseiből olvas fel, de láthatók lesznek rajzai, a róla és általa készített videó-filmek is. Estjein két fia, Jackson és Jesse is részt vesz.
