Ha ezt a tényt vesszük alapul, nagyon könnyű meghatározni, kiket nevezünk katolikusoknak: azokat a keresztényeket, akik még csorbítatlanul őrzik a Krisztustól rájuk hagyott vallási (hittant, liturgiát, erkölcsöt, küldetést magában foglaló) örökséget. Mondhatjuk úgy is, hogy eredetileg minden keresztény katolikus volt, a szó ugyanis az első századokban még csak az egységes, osztatlan egyházat jelentette.
A reformáció vonta maga után a vallási felekezetekre töredezését, ekkor alakultak például az evangélikus, református és unitárius közösségek. Akik akkor nem váltak ki, azokat hívjuk ma katolikusoknak. Hozzájuk tartoznak még a görög katolikusok (görög keltiek vagy ortodoxok), akik 1054 óta alkotnak külön felekezetet, mégis katolikusok, mert csupán a pápa mindenek felett állóságát nem ismerik el. A katolikusok száma napjainkban a keresztények felét teszi ki, vagyis körülbelül egymilliárd hívő vallja oda tartozónak magát.
Ami összeköt minden keresztényt
A katolikus istenkép lényege magától értetődően ugyanaz, mint a kereszténységé. A legfontosabb tézis, hogy egy Isten létezik, amelyben három személy van. Ezek az Atya, a Fiú (azaz Jézus) és a Szentlélek. A vallás a lelkiismeret-vizsgálatra épül, melynek alapja a tízparancsolat. A keresztények szent könyve a Biblia, ez tartalmazza az Ószövetséget és az Újszövetséget, mely Jézus születésétől íródott. Érdekesség, hogy a protestáns és katolikus Biblia nem teljesen egyforma, ez köszönhető annak is, hogy a felekezetek csak a saját fordításaikat fogadják el.
A keresztények hisznek abban, hogy a halállal nem fejeződik be az élet, csak a földi lét. Minden ember rendelkezik ugyanis egy lélekkel, amely elpusztíthatatlan. Halálunk után pedig földi tetteink szerint ítélnek meg minket, eszerint vagy a Mennyországba vagy a Pokolba jutunk. Köztes állapot is van, amely nem tartós, ez a Purgatórium, vagyis Tisztítótűz, ahol a bocsánatos bűnt elkövetők vezekelnek meghatározott ideig.
A hét szentség elve
A katolikus hit mélyrehatóan foglalkozik a bűn és a megváltás kérdéseivel. A felekezet leginkább a szentségek tekintetében különbözik a protestánsoktól. A szentségek Jézus által alapított látható jelek, amelyek Isten kegyelmét nemcsak jelzik, hanem hatékony módon közvetítik is. A katolikus hit hét ilyen jelet különít el.
A keresztség szentsége az első lépés, ekkor válik valaki az egyház tagjává. A bérmálással nagykorúvá válik a hívő azáltal, hogy eltölti a Szentlélek, és megkapja annak hét ajándékát (ezek a bölcsesség, értelem, jótanács, tudomány, lelki erősség, jámborság, és istenfélelem). A harmadik szentség az Oltáriszentség, más néven Eucharisztia. Ez tulajdonképpen az áldozás, amikor a hívők magukhoz veszik Jézus testét és vérét az ostya és a bor által.
A bűnbocsánat szentsége a gyónást jelenti. A katolikusok nagy gondot fordítanak az állandó lelkiismeret-vizsgálatra, melynek során az utolsó gyónásuk óta elkövetett bűneiket veszik sorra és bánják meg őket a papnál, aki Isten közvetítője. Érdekesség, hogy az első századokban még nem a mostani formájában létezett a gyónás, akkor ugyanis az egész keresztény közösség előtt, nyilvánosan kellett megbánni a bűnöket.
Ma már az úgynevezett fülbe gyónás él a katolikusoknál, vagyis csak a papnak, a gyóntatószékben kell megsúgni a bűnöket. A lelkipásztor ezután feloldozást ad (csak kivételes esetben, égbekiáltó bűnök esetén nem oldozhat fel a pap), majd kirója az elégtételt. Az elégtétel egyébként ma már jóval csekélyebb, mint párszáz évvel ezelőtt, akkor ugyanis olyat is kérhetett a pap, hogy a bűnei bocsánata érdekében zarándokoljon Jeruzsálembe a hívő.
Az ötödik szentség a betegek kenete, mely a haldoklókat és a súlyos betegségben szenvedőket erősíti meg, az egyházi rend pedig a papság és a hierarchia fogalmát takarja. Fontos megemlíteni, hogy a katolikus papokra még mindig cölibátus, azaz nőtlenség vonatkozik. A hetedik szentség a házasság, amely két ember szövetsége Isten színe előtt.
A katolikus vallás elvei szerint csak rendkívül indokolt esetben (például ha az illető életét veszélyezteti házastársa, vagy a pár egyik tagja meddő, és ez csak a házasságkötés után derült ki) bontható fel, hiszen "amit Isten egybekötött, azt ember szét nem választhatja". A hét szentségből a protestánsok csak kettőt tartottak meg, a keresztséget és az Eucharisztiát.
A szentek és az eutanázia
A katolikusok, ellentétben a protestánsokkal, nagy tisztelettel fordulnak Szűz Mária, Jézus édesanyja felé is, a Mária-jelenések tényét csak ők ismerik el. A felekezet tagjai szenteket és boldogokat is avatnak. Ezt a titulust olyan, már nem élő emberek érdemelhetik ki, akik életük során (csodákkal vagy azok nélkül) bebizonyították, hogy egészen biztosan a Mennyországban van a helyük, és akiknek élete például szolgálhat minden hívő számára.
Hazánk is sok példaéletű emberrel büszkélkedhet, ilyenek többek között Szent István, Árpád-házi Szent Margit, Árpád-házi Szent Erzsébet, Boldog Apor Vilmos püspök vagy Boldog IV. Károly király. A római katolikus egyház feje, vagyis Krisztus földi helytartója a pápa, akit Szent Péter, a legfőbb apostol (és egyben az első pápa) utódjának tekintenek. Ő jelenleg XVI. Benedek pápa, aki haláláig viseli tisztségét. Őt követik a püspökök, a papok és a diakónusok.
Napjainkban a közvélemény előtt nagy hangsúlyt kapnak bizonyos kérdések, melyek ellentmondanak a katolikus egyház tanításának, ezért a felekezet tiltakozik helyénvalóságuk ellen. Ilyen a magzatelhajtás (abortusz) és az eutanázia (kegyes halál) gyilkosság. A katolikusok szerint ugyanis életet csak Isten adhat és vehet el. Ilyen értelemben megengedhetetlen a megtermékenyített embriók elpusztításával járó orvosi kutatás is. Az egyház tanítása szerint a gyermek Isten ajándéka, ezért minden megfogant élet elpusztítása (beleértve azokat is, kik sérülten, fejlődési rendellenességgel jönnének világra) halálos bűn.
