30 éve halt meg a mérnök

1897. március 11-én született az ausztriai Maria Enzersdorfban, anyai részről dzsentri család sarja, apai részről lengyel nemesi család leszármazottja volt. Érettségiig Ausztriában nevelkedett, még diákként kapcsolódott be a szocialista mozgalomba. Az első világháború kitörését követően a háború ellen agitált, majd 1917-ben Budapestre jött és Szabó Ervin közvetítésével bekapcsolódott a legendás Galilei-kör munkájába. Az illegális antimilitarista tevékenység egyik kezdeményezője és vezetőjeként még egy Tisza István elleni merényletet is tervezett, ezt végül a a miniszterelnök lemondása akadályozta meg.

1918-ban letartóztatták, a Galilei-körösök perének egyik fővádlottjaként hazaárulás vádjával két év börtönre ítélték, fogságából az őszirózsás forradalom szabadította ki. A kommunista pártnak 1918-tól volt tagja, a Tanácsköztársaság idején a külügyi népbiztosság munkatársa lett. A bukás után Svájcba küldték, az itteni emigráns orosz forradalmárokkal vett részt Moszkvában a Komintern 1920-as kongresszusán.

Politikai tevékenysége miatt Magyarországra nem térhetett vissza, de Bécsben is nyomon követte a magyar közélet, politika eseményeit. Értetlenkedve figyelte a kommunisták belviszályait, amikor kétségeinek adott hangot, "természetesen" kizárták a pártból. Ezután csatlakozott férjével, Polányi Károllyal a bécsi emigráció szabadelvű szociáldemokrata szárnyához, s harcos tagja volt a Schutzbundnak, az osztrák munkások szövetségének is. 1927-ben szociáldemokrata lapot indított, 1934-ben részt vett az osztrák munkásfelkelésben, ennek leverése után megszervezte az akkor már illegális Schutzbund rádióját, amelynek adásait is vezette.

A második világháború idején a Duczynska-Polányi házaspár Angliában élt. Együtt tevékenykedtek az új, demokratikus Magyarországért az Angliai Magyar Tanácsban, az asszony az angol hadseregben még pilótakiképzést is kapott. A háború után az Egyesült Államokban akartak letelepedni, de Ilona kommunista múltja miatt ezt nem engedélyezték, így jutottak Kanadába, a Toronto melletti Pickeringbe. Ezekben az években magyar szépirodalmat - Déry Tibor, Lengyel József, Juhász Ferenc műveit - fordított angolra és szerkesztette férjével együtt az Eke és toll című magyar antológiát. 1948-ban a magyar földreform tanulmányozása céljából hazatért, de csak rövid időre, mert a "fordulat éve" utáni Magyarország hamar elriasztotta. Utoljára a hatvanas évek második felében töltött hosszabb időt itthon.

Pickeringben halt meg 1978. április 24-én, síremlékét 1986. október 29-én avatták fel Budapesten.