Gyermekszívek gyógyítói

Felnőtt páciensek esetében már nem számít szenzációnak, hogy felkészült orvosok - miután a legkorszerűbb diagnosztikai eszközökkel, műszerekkel vizsgálták a szívet - felmérve állapotát, végrehajtják a legbonyolultabb beavatkozásokat, az elhasznált erek pótlásától a szívbillentyűk cseréjéig, végső esetben pedig egészen a szívátültetésig. Újszülöttek és főként kissúlyú koraszülöttek esetében ilyesmiről azonban csak ritkán hallani. És nemcsak azért, mert ebben a korban a szívet még nem terhelik az életvitelből adódó problémák, hanem mert a gyermekszív-sebészet csak a legutóbbi időkben került az érdeklődés középpontjába.

Hartyánszky István professzorral, a Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézet vezető főorvosával arról beszélgetünk, vajon miért irányul mostanában nagyobb figyelem a gyermekszív-sebészetre.

- Nem véletlenül! Egyrészt az intézetünkben a közelmúltban egy csecsemőn elvégzett sikeres szívtranszplantáció adott erre okot és alkalmat, másrészt az a tény, hogy olyan műtétekre nyílik lehetőség már ebben a korai életkorban is, amelyekről néhány évtizeddel ezelőtt még álmodni sem mertünk. Igaz, már vagy húsz éve végzünk ilyen beavatkozásokat újszülötteknél, csecsemőknél, de a kezdetek óta mind az orvostudomány, mind pedig a technika sokat fejlődött. Azt is érdemes tudni, hogy aki a sebészetnek ezt az ágát műveli, csak hat évnyi posztgraduális képzéssel sajátíthatja el a speciális ismereteket, s szerezheti meg a kellő gyakorlatot - adja a nagyobb publicitás magyarázatát Hartyánszky professzor, aki különösen jelentős eredménynek tartja, hogy a veleszületett szívrendellenességek nagy része ma már sikeresen operálható.

 Tizenhat szívhibát sorolnak a tipikus rendellenességek közé, és a kromoszóma hibákból eredő, valamint a szívizom betegségeivel társuló problémákon kívül valamennyi műtéttel gyógyítható. Az intézetben arra törekednek, hogy minden operálható kis betegen idejében elvégezzék a szükséges műtétet, ha pedig nincs más lehetőség, akkor megadják a transzplantáció esélyét.
Ezerre tehető az évente szívrendellenességgel születő babák száma, s csaknem háromnegyedük sikeresen műthető. A nyolcvanas évek elején még 29 százalékos mortalitás a tizedére esett vissza ezekben a súlyos esetekben. A legnagyobb kihívás a professzor szerint, hogy minél alacsonyabb életkorban és minél kisebb súlyú csecsemőnél is elvégezhető legyen szükség esetén az életmentő és korrekciós műtét, hogy utána megkezdődhessen a kicsik normális fejlődése. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a minimális súllyal világra jött újszülött, a koraszülött is műthető.

- Jelenleg két kilogramm az alsó súlyhatár, ameddig biztonsággal végezhetők a szükséges beavatkozások, de szeretnénk megvalósítani az ennél még kisebb súlyú újszülöttek műthetőségét is. A koraszülöttek különösen problémás "beteganyagot" jelentenek, hiszen a kis súly mellett gyakran egyéb fejlődési elmaradottsággal is számolni kell esetükben - magyarázza a vezető főorvos, s a múlt örökségeként egy speciális problémára is kitér: - A korábban a különféle szívrendellenességgel született, sikeres műtéten átesett csecsemők most érnek felnőtt korba. Náluk új beavatkozásra lehet szükség, mert 15-20 évvel ezelőtt még korántsem a mai, modern műtéti eljárásokat alkalmazhattuk.

Évtizedekkel ezelőtt például nem tudtak műteni sok fejlődési rendellenességből adódó szívelégtelenséget, mert megoldatlan volt a keringés helyreállításának feladata, ma viszont a két nagy artéria cseréje és a koszorúerek átültetése is elvégezhető. A sikerhez persze sok feltételnek kell összehangoltan teljesülnie, az operáló team felkészültsége csak az egyik, nagyon fontos tényező. Ilyen nagy műtéteknél a biztos háttér elengedhetetlen, amibe a gyermekkardiológustól, az altatóorvostól a műtős és ápolószemélyzetig, a modern gépekig minden beletartozik.

A jövő tervei közül a transzplantációs program továbbfejlesztését emeli ki a professzor, amiben elsőrendű fontosságú szempont a donor-kérdés. Csecsemőnek megfelelő donort találni még az átlagosnál is nehezebb, és ha időben nem juthat hozzá a kis beteg, akkor csak a műszívbeültetés adhat esélyt a továbbélésre.