Nem fukarkodtak a Művészetek Palotája 2006-ban felavatott hangversenyorgonájának dicséretével sem, s az azóta eltelt két esztendő bebizonyította: nem csupán megelőlegezett bizalom, hanem megérdemelt elismerések sora illette az orgonák orgonáját, amelyet hazai orgonisták színe-java mellett a hangszer számos nemzetközi szaktekintélye - Olivier Latry, Philippe Lefebvre, Thierry Escaich, Peter Planyavsky, Thomas Trotter, Iveta Apkalna, Barbara Dennerlein és Bernard Foccroulle - is megszólaltatott.
Május 15-én Fassang László akarja többedszerre is elnyerni a közönség tetszését. Eddig mindannyiszor sikerrel járt: játszott Haydnt és Mozartot, Bachot és Messiaent, fellépett zongoristával, trombitaművésszel, népzenészekkel, jazzmuzsikusokkal és szimfonikus zenekarral is. Ezúttal egy Bach toccata és fúgával kezdi műsorát, majd Mendelssohn orgonaszonátával folytatja. A német blokkot a Tannhäuser Zarándokkórusának Liszt-féle átiratával zárja. A francia művek sorát egy sokak által lejátszhatatlannak tartott mű, Florentz "Szűz Mária hárfája" kezdi és Duruflé toccatája zárja.
A koncert második részében a legnagyobb szabású orgonaverseny szólal meg az Óbudai Danubia Zenekar és Héja Domonkos közreműködésével.
Radman Wanamaker, egy dúsgazdag amerikai üzletember 1911-ben az akkori mércével monumentális orgonát építtetett monumentális philadelphiai áruházába, amelyet 15 évvel később felújíttatott és Joseph Jorgen belga zeneszerzőtől grandiózus művet is rendelt. Sajátos módon a darabot végül két évvel később mutatták csak be Brüsszelben, és első amerikai elhangzása is más városban volt: a New York-i Carnegie Hallban, 1936-ban. A Simphonie concertante előadása mérföldkő egy orgona és egy orgonista életében: ennek tanúja lehet a május 15-i koncert közönsége.
