Pereljük be!

A többi kisebbségre vonatkozóan Vízi Balázs kiemelte, hogy a jelek szerint a nemzetközi közösség a koszovói szerbek közösségi jogaiért való küzdelmét hamar feladta, így a várakozásokkal ellentétben az autonómia presztízse csökkent Koszovó függetlenségének következtében. Makai József rámutatott, hogy az is kérdéses, hogy Szerbia meddig tűri a kialakult helyzetet, bár az biztos, hogy háborúzni nem akarnak. Hogy mit tehetnek? Tiltakozhatnak, bízhatnak az oroszok „aknamunkájában”. Ezen kívül felmerült, hogy Szerbia beperli a Hágai Nemzetközi Bíróságon azokat, akik elismerték Koszovó függetlenségét. Erre Lattmann szerint egyedül Ausztria esetében lenne jogi alapja. De Szerbia valószínűleg nem rajong a hágai bíróságért, még akkor sem, ha kimondták, hogy nem felelős a népirtásért. A pernek köszönhetően viszont a szerbek bizonyos fokú gyakorlatra tettek szert a nemzetközi bíróságon.

Moszkva vagy Brüsszel?

Sok múlik a májusi választások eredményén is az elemzések szerint, még akkor is, ha az inkább EU-ellenes Radikális Párt is demokratizálódott. Azt is felvettették, hogy talán az Uniónak nem kellene annyira azt hangsúlyozni, hogy fontos, hogy a szerbek csatlakozzanak. Ha úgy döntenek, hogy kimaradnak, hát maradjanak ki. Az EU elvan nélkülük is.

Vízi hangsúlyozta, hogy az Európai Unió jelenleg sem eszköztár, sem konszenzus nincs egy közös külpolitikai álláspont kialakításához. Nincs kompromisszum a tagállamok között Koszovóról, így Lattmann szerint a téma egységes elhallgatása várható. Az mindenesetre látható, hogy per pillanat az Unió egyetlen „ütőkártyája” a tagság lebegtetése, és a szakértők szerint ez nem biztos, hogy a legokosabb út. Mindenesetre Brüsszel EULEX Koszovó elnevezéssel kétezer fős igazságügyi és rendészeti missziót küldött a tartomány fővárosába, Pristinába, hogy a közel 16 ezres KFOR rendfenntartó erők mellett szavatolják a térség stabilitását. Ennek a missziónak a tevékenysége lehet az Európai Unió tesztje, hogy mennyire képes politikaépítő szerepet betölteni.

A kávéházi beszélgetés is jól mutatta: két hónappal a függetlenség kikiáltása után összetett és instabil helyzet, mely rengeteg megválaszolatlan kérdést vet fel.

Kakuk Koszovóból Fialánál

Kedd reggel telefonos tudósítás formájában hallhattunk bővebben a koszovói hangulatról. Fiala Jánossal Kakuk György beszélgetett, aki az ENSZ munkatársaként dolgozik Kosovska Mitrovicában. Elmondása szerint aránylag békés, várakozó a hangulat. A függetlenség kikiáltása után elfogadták az alkotmányt is, ami június közepén életbe lép, minden a béketerv szerint halad. Fiala kérdésére válaszolva Kakuk elmondta, hogy az alkotmány jó, minden benne van, amiben megegyeztek, a kérdés inkább az, hogy mennyit fognak belőle a részleteiben végrehajtani, például a decentralizáció szintjén. Egyelőre a szerbek nem annyira partnerek a részletek kidolgozásában, pedig az önkormányzatok decentralizálásának kérdése őket is érinti. (Az ő helyzetük annyiban változik - vagy változna – hogy az eddig belgrádi felügyelet alatt működő szerb önkormányzat innentől Pristina alá tartozna)

Szóba kerültek a május 11-én sorra kerülő általános és önkormányzati választások. Ez utóbbi precedens nélküli, hogy a szerb többségű területeken meg fogják tartani. Most ezen megy is a vita, hogy egyáltalán jogszerű-e, kérdéses az ENSZ reakciója is.

Fiala feltette a sokakban talán szintén felmerülő kérdést is, hogy ebben az esetben, honnan lehet tudni, hogy valaki szerb (a szavazás szempontjából). Kakuk elmondta, hogy tulajdonképp bárki szavazhat, akinek van szerb személyi igazolványa (illetve ENSZ által kibocsátott személyi okmánya), tehát az albánok is voksolhatnának elvileg.

Választás májusban

Természetesen a szavazás meneténél is fontosabb kérdés, hogy a választások eredménye mennyiben érinti Koszovót. A várakozások szerint két verzió lehetséges. Amennyibe a Radikális Párt nyer - és esetleg – Kostunica pártjával lép koalícióra, akkor keményebb fellépés várható Koszovóval szemben. A Demokrata Párt ezzel szemben inkább Unió párti. Azonban feloldhatatlan ellentétnek tűnik, hogy igaz, hogy Európát választanék, de ők sem adnák Koszovót. A másik oldal azt mondja, hogy csak akkor írják alá, ha ebbe a társulási szerződésbe belevesznek egy olyan részt, ami azt mondja, hogy Koszovó Szerbia elidegeníthetetlen része. Bár úgy tűnik, hogy csak Szerbia húzhatja a rövidebbet, ha nem lesz az EU tagja, kérdés, hogy mit gondol erről a lakosság? Erről (is) szól a választás. A kampány kapcsán Kakuk beszámolt arról is, hogy a napokban hallotta, hogy Kostunica kampányzáró rendezvényét ott akarják tartani Észak–Mitrovicán. Érdekes gondolat mindenesetre.

Kakuk is kitért a függetlenség kikiáltása és az államok elismerése körüli kérdésekre. A szerbek álláspontja szerint a nemzetközi jog sérült, azonban Kakuk is úgy látja, hogy senki nem akar háborús konfliktusig elmenni. Annyira senki nem „hülye.

Hogy van Koszovó?

Arra a kérdésre, hogy a függetlenség kikiáltása utáni balhé után most mitől van béke, Kakuk rámutatott, hogy a kikiáltás egy politikai aktus volt, ami meglovagolta az emberek érzelmeit. A tüntetések ilyen szempontból érzelmi kitörésnek minősülnek. Most folyik a párbeszéd.

A választások eredményére és annak következményeire visszatérve még hozzátette: az Unió arra számít, hogy ha Tadics (és pártja) nyer, akkor fel tudják állítani a saját misszióikat, Észak Koszovóban is, ahol jelenleg csak az ENSZ és a NATO van. Felhívta a figyelmet arra is, hogy az EU történelme során először éli meg azt, hogy valahol „nem örülnek neki”. Szemben például akár Magyarországgal, aki mindent megtett azért, hogy az Unió tagja lehessen.

Fiala zárásként megkérdezte, hogy hogy van Koszovó. Kakuk válasza: nincs túl jól. Kitért arra, hogy a gazdasági és szociális problémákon nem változtatott a politikai deklaráció. Nagyon számítanak pénzügyi segítségre a fejlesztésekhez a nemzetközi közösségtől.

Mindkét beszélgetés azt mutatja, hogy Koszovóban a függetlenség kikiáltásával egyelőre nem rendeződött semmi, az ország mind gazdaságilag, mind társadalmilag komoly kihívásokkal kell, hogy szembenézzen a Szerbiával való konfliktusán kívül is. Senki nem vizionál azonnal kitörő háborúskodást, ám minden elemző rendkívül óvatosan fogalmaz, nem merik kizárni a fegyveres konfliktus esélyét sem.