Pozitív szemlélet

Annak ellenére, hogy a március 9-ei népszavazás eredménye eltörölte a vizitdíjat és a kórházi napidíjat, illetve a szocialistákat arra a belátásra bírta, hogy a több-biztosítós rendszert tovább már ne feszegessék, mindezzel a liberális egészségpolitika alapköveit küldve fuccsba, az interneten is megtekinthető beszámoló szemlélete mégis rendkívül pozitív. Csupa derű, csupa fény, eredmény-eredmény hátán, fejlesztések, beruházás, no és rengeteg megtakarítás. Elolvasva arra a csábító következtetésre is juthatunk: igen, végre rend van az egészségügyben.
Legalábbis elméletileg.

Nincs már hiány a társadalombiztosításban

Beszéljen hát a dolgozat és annak adatai: amíg a társadalombiztosítási hiány 2003-ban közel 310 milliárd forint volt, egy évvel később már 344 milliárd, 2005-ben 375-milliárd. 2006-ban ez a szám azonban drasztikusan, 111 milliárdra csökkent, 2007-re pedig a hiány megszűnt. Ezt többek közt a gyógyszergazdaságossági törvénnyel, a struktúraátalakítással, önrészfizetéssel és szigorú jogviszonyellenőrzéssel érték el. Utóbbival látványosan csökkentették az ún. egészségügyi „bliccelők” számát: amíg 2007-ben még csak 8,2 millió jogosultságot tartottak nyilván, addig ez a szám 2008-ra 9,66 millióra emelkedett. („már csak” 400 ezret kell felderíteni, hogy minden kifehéredjen.)

Egy új bevételi forrás is megnyílt tavaly óta: azok után, akik eddig nem voltak járulékfizetésre kötelezve (gyerekek, nyugdíjasok, tehát több millió magyar állampolgár), fejenként az egészségügy a központi költségvetésből havi 4350 forintot kap, amely igen fajsúlyos bevételt jelent.

Van verseny, olcsóbb a gyógyszer

A minisztériumi tanulmány a lakosságot érintő eredményként számolt be a negyedéves fixesítés és a gyógyszerpiacon kialakult verseny pozitív hatásairól is: 959 gyógyszernek csökkent az ára átlag 23 százalékkal, de kiemelik, hogy van olyan gyógyszer is, amely ma már negyedébe kerül, mint korábban. A gyógyszerkiadások terhei pedig 2007 óta már a gyógyszerpiac valamennyi szereplői között megoszlanak, (gyógyszergyártók, a nagykereskedők, a gyógyszertárak, orvosok, betegek és az állami költségvetés) ami szintén segítette a gyógyszerkassza rendbetételét.
A liberalizáció további eredménye, hogy 207 új patika nyílt az országban és ma már 421 gyógyszer forgalmazható gyógyszertáron kívül is.

A mumusok: a vizitdíj, a napidíj és a hálapénz

Noha április elsején a népszavazás eredményének értelmében a vizitdíjat és a kórházi napidíjat eltörölték, a beszámoló az orrunk alá dörgöli, hogy egyébként milyen bevételekhez jutatta és juttathatta volna még a háziorvosokat: 9-10 milliárd forinthoz éves szinten. Ehhez jött volna még a járóbeteg-szakellátás vizitdíjának bevétele (7, 44 milliárd forint évente) és a fekvőbeteg ellátásé (3,04 milliárd forint), ami, így összesen, a vizitdíjból és a napdíjból megközelítőleg évi 20 milliárd forint bevétel jöhetett volna össze.

Állítják, a vizitdíj hatására kevesebben is keresték fel a rendelőket, a reformerek úgy gondolták, hogy így csökkent az indokolatlanul rendelőkben ücsörgő, és emiatt az orvosok munkáját feltartó esetek száma. Csak egy adat a járóbeteg-ellátásból: amíg 2006 márciusában 6 855 760 esetet regisztráltak, ez a szám 2007 márciusában már csak 5 231 085 volt. Így a járóbeteg-ellátáson 3 milliárd, a gyógyszerkiadáson 15 milliárd, a fekvőbeteg ellátáson 22 milliárd (összesen körülbelül 40 milliárd) megtakarítás volt. (Azzal viszont már nem számoltak, hogy néhányak talán épp azért maradtak otthon, mert így akartak spórolni, de számos más tényezőt is vizsgálni kellett volna egy ilyen megállapítás levonáshoz.)

Beszámolnak arról is, hogy „egyes felmérések szerint” (a forrás megjelölése sajnos ezúttal is elmarad) hozzávetőleg 30 százalékkal csökkent a hálapénzfizetések száma.