Mit ér a tekintély napjainkban?

A tekintély nagyon összetett szociálpszichológiai fogalom. Lényege - leegyszerűsítve - az embernek mások által való pozitív értékelése. Sokféle indítéka van. Lehet az alapja külsődleges érték - rang, állás, származás -, vagy az illető egyén fizikai kiválósága (például szépsége, termete, ereje, ügyessége), vagy szellemi, erkölcsi érték (tudás, jóság, bátorság, igazságosság), illetve valamilyen felsőbb tisztség, küldetés.

A tekintély fogalmához és érvényesüléséhez bizonyos hatalom is kapcsolódik. Egyes elméletek szerint a tekintélynek olyan meghatározása is van, mely szerint a tekintély egyfajta erkölcsi hatalom. Ám azt sokszor világi, fizikai hatalom - nem ritkán erőszak - védi, illetve támogatja. A tekintély gyakorlását a legtöbb esetben a jogrendszer szabályozza.

Századunkban a tekintély, illetve a hozzá kapcsolódó hatalom gyakorlásával annyiszor visszaéltek, hogy sokan úgy gondolják: a tekintély szerepe hanyatlik. Azt tartják, hogy a nagykorúvá lett emberi személyiségnek már nincs szüksége a tekintély igájára, fontosabb, hogy legyen - úgymond - kisugárzása, amely a többiek számára vonzó és tiszteletet parancsol. Vegye kezébe az ember a saját sorsát, saját maga győződjön meg valamilyen állítás igazáról, vagy hamisságáról, és maga döntsön sorsa felett. Más szóval a nagykorúvá lett mai ember személyi szabadságának korlátozását éli meg, ha vele szemben bárki a tekintélyét gyakorolja.

Ezzel szemben a jogrendszer szabályozó szerepe sem sokat segít, mert a jogrendszert is emberek készítik, ők értelmezik és működtetik, ezért mindig megtalálják benne a sokszor már előre, tudatosan is beépített "kiskapukat". Ezek használják ki egyesek a törvény betűje szerint jogszerűen, de valójában erkölcstelenül, cselekedeteikkel súlyos károkkal terhelve a társadalmat. Némely gondolkodók ezért vallják azt, hogy a tekintély szerepét csökkenteni kell, sőt akadnak olyan álláspontok is, hogy a tekintély szükségtelen, a megszüntetése ma már indokolt.

Csakhogy miként lehetne a tekintélyt és annak gyakorlását a civilizációból kiiktatni? Hogyan jöhetne létre és maradhatna életképes a tekintély nélküli emberi létforma? Elég csak arra gondolni, hogy a tekintély érvényesülése nélkül az emberi tudás és az ezen alapuló információk megszerzése hihetetlenül lelassulna. Csak egy egyszerű érv: a gyermek az anyanyelvét 5-6 év alatt elsajátítja. Ez azért történhet meg, mert a tekintély alapján szinte ösztönszerűen elfogadja a szülei által használt nyelvet. Ugyanígy az iskolában tanult ismeretanyag kis töredékét sem tudnák a diákok elsajátítani, ha nem a tekintély alapján tanulnák meg a feladatot. A közlekedés szabályozását, a közigazgatást, a jogrendszer nagy részét ugyancsak tekintély alapján fogadjuk el. Az emberi kultúra és civilizáció igen nagy mértékben a tekintély alapján áll, melynek értékeit formális és informális oktatásban, hagyományokban és szokásokban adja át az egyik generáció a másiknak.

A tekintélyt tehát nem lehet az emberi életformából kiiktatni, még akkor sem, ha azzal egyesek visszaélnek! Azaz nem a tekintély szerepét kell megszüntetni, hanem - lehetőségek szerint - a visszaéléseket kell megakadályozni.

A kérdésre tehát, hogy megmarad-e a tekintély szerepe ebben az évezredben is, határozott "igen"-nel lehet válaszolni. Hozzáfűzhető, hogy annál inkább lesz szerepe a tekintély gyakorlatának, minél inkább a szolgálathoz és nem a hatalomhoz fűződik a tekintély gyakorlata. Azaz, amikor a pedagógus nem azért élvez tekintélyt, mert az iskolai rendtartás előírja, hanem személyisége, tudása, viselkedése, embersége révén. A politikus, a közéleti személyiség tekintélyét pedig az adja, ha munkáját hazája érdekében végzi, életével jó például szolgál, s nem a kicsinyes csatározásokban aratott, kétes értékű diadalok után ül tort, sikermámorban.