Május elsejének mély gyökerei vannak hazánkban. Vidéken már a középkortól élt a májusfa állításának szokása. Ekkor a legények a kiszemelt lány háza elé lopóztak éjjel, és egy kivágott, virágzó fát ültettek elé. Ez az udvarlás félreérthetetlen jele volt. A vonzódás komolyságát pedig a fa mérete hivatott kifejezni. (Városban ugye bajos lett volna fákat állítani, így –jobb híján- ott éjjeli szerenádokat ilyenkor hasonló célból.)
De honnan is ered ez a pajzán gondolatokat is ébresztő szokás? Így számol be erről egy 19. századi szokásgyűjtemény: „Szent Jakab és Szent Fülöp midőn térítgetni jártak, útitársuk lett egy Valburga nevű szűz hajadon; ezt ebbeli cselekvényeiért a pogányok tisztátalan személynek nyilvánították, s rágalmazták. A leány azonban, hogy elűzze a gúnyolódókat, elővette vándorbotját, letűzte a földbe, előtte letérdepelt, imádkozott, s erre alig múlt el egy-két óra, midőn a pogányok szeme láttára a leszúrt bot kizöldült. Ez volt Szent Jakab apostol napja (május elseje) virradójára. Nőtlen ifjak ez időtől ez okon szoktak magas zöldfát jó magaviseletű hajadonok ablaka előtt felállítani, még pedig ha lehet, észrevétlenül”. (Később –a pszichoanalízis hatására- sok kutató fallosz szimbólumot láttak a fában...)
Május elseje és a politika
Amíg vidéken bőszen állították a májusfákat, addig a városiak sem tétlenkedtek ezen a napon. (a szerenádról már szóltunk) A Magyarországi Általános Munkáspárt szervezésében Budapest azonnal csatlakozott az Internacionálé felhívásához, a fővárosban és az ország nagyvárosaiban már tüntetéseket is tartottak 1890. május elsején, amit később minden évben megismételtek.
Egészen a Horthy-rendszerig így volt ez. Ekkor ugyanis nem szívlelhették az effajta „szocialista” megnyilvánulásokat, a munkáscsoportosulásokat, ezért megtiltottak mindenfajta felvonulást. Ezt a hiányt azonban később alaposan bepótolhattuk. A Rákosi-, majd a Kádár-rendszer egyik hivatalos ünnepe lett ez a nap, és 1989-ig az egész országban hivatalosan, felvonulással, beszédekkel és majálissal ünnepelték meg a „munka napját.”
A szocialista népünnepély természetesen a rendszerváltás után kissé okafogyottá, ideológiailag pedig kiüresedetté vált. Rutin és nosztalgia jellemezte az ünnepeket, sokszor még a jól ismert régi klisék is felbukkantak (felbukkannak) a repertoárban. „Május 1-el végre kezdeni kellene valamit”, mondták sokan. Kapóra jött tehát az EU.
Május 1: mostantól a civileké?
A volt keleti tömb országaiból többen ezen a napon léptek be az Unióba 2004-ben, bár ez talán még nem elég ok arra, hogy egy egész társadalom lecserélje, elfelejtse fél évszázados reflexét. A legújabb mostanában az, hogy civil ünnepséget próbálnak fabrikálni május 1-ből. A lassan a civil kezdeményezések pesti központjává alakuló, Király utcai Sirályban május elsejét idén már szeretnék kicsit másképp megünnepelni, mint ahogy azt eddig tettük. Így nyilatkozott erről Schönberger Ádám a program egyik szervezője: „Koncepciónk, hogy ezt a napot áttematizáljuk a civil kezdeményezések, illetve az ezen kezdeményezéseket segítő szervezetek ünnepére, hogy az érdekvédelem és a társadalmi szolidaritással foglalkozók láthatóbbá váljanak. Mindezt azonban nem a korábbi munkásmozgalmi alapon gondoljuk el, hanem egy laza, könnyed délután és este keretében egy olyan belvárosi centrumban, ahova az való.”
Mostantól tehát ez a módi. Laza, könnyed és civil. Május elseje újabb ruhát öltött. Hogy mennyire áll jól neki, azt majd meglátjuk.
