1950-ben szerzett diplomát, majd 1953-ig a Ferunion exportelőadója volt. 1953-1962 között az Országos Széchényi Könyvtár tudományos munkatársaként dolgozott, utóbb a színháztörténeti osztályon. Az 1956-os forradalom után hűtlenség és államellenes összeesküvés vádja miatt tíz hónapot töltött vizsgálati fogságban, bizonyítékok hiányában felmentették.
1963-tól az Európa Kiadó angol-amerikai-nyugatnémet szerkesztőségét vezette, 1965-tól 1975-ig az MTA Irodalomtudományi Intézetének főmunkatársa volt. 1975-től csaknem húsz éven át az MTA Szociológiai Kutatóintézetének értékszociológiai és módszertani osztályát irányította, 1996-1998-ban az intézet igazgatója volt. 1989 és 1997 között az ELTE jogi karának Politológia Tanszékén egyetemi tanár. 1993-ban a Magyar Szociológiai Társaság alelnöke lett, majd egy évvel később a szervezet elnökévé választották.
1990 és 1993 eleje között a Magyar Televízió elnökeként aktívan részt vett a magyar közéletben. Közben tanított a pesti, a szegedi és a Közép-európai Egyetemen, s több külföldi egyetem (Stanford, Georgetown, firenzei Európai Egyetem) vendégprofesszora volt. 2000 óta a princetoni The Gallup Organization tudományos tanácsadója, 2006-ig a Joseph Pulitzer-emlékdíj Alapítvány kuratóriumának elnöke.
Kutatási területe az 1960-as években elsősorban az irodalomelmélet, az 1970-es évek eleje óta a szociológia, főként értékszociológia, majd az 1980-as években a politikai szociológia. Munkássága kezdeti szakaszában két könyvben is foglalkozott Anglia történelmével, majd irodalomelméleti munkái jelentek meg. Az Érték és társadalom (1977), Társadalmi csapdák (1979), Diagnózisok (1982) és a Diagnózisok 2. (1986) című jelentős tanulmánygyűjteményeiben a magyar társadalom helyzetét vizsgálta és a jövőre nézve igyekezett előrejelzéseket felállítani. Ugyanezzel a szándékkal írta meg a Kelet-európai alternatívák című művét 1989-ben.
2002-es Tízparancsolat ma című munkájában arra a kérdésre keresi a választ, hogy érvényes-e ma még a tízparancsolat, és ha igen, akkor mit jelenthet a modern világban élő embernek? Új diagnózisok című tanulmánykötetében a magyar politikai rendszerváltozás (1989) tanulságait elemezte.
Ő az egyik kezdeményezője, szellemi atyja a Találjuk ki Magyarországot, illetve a Találjuk ki Közép-Európát projekteknek, s egyik alapító tagja a Szeretem Magyarországot Klubnak is.
Munkásságáért több elismerést is kapott: 1987-ben Az Év könyve-jutalomban részesült, 1994-ben az objektív tájékoztatás érdekében kifejtett példamutató tevékenységük elismeréseként Gombár Csabával együtt átvehette a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje a Csillaggal (polgári tagozat) kitüntetést, 2006-ban Budapest díszpolgára lett, Széchenyi-díjat kapott, 2007-ben pedig a Prima Primissima-díj egyik kitüntetettje volt.
