Egy szobor bosszúálló lelke

A szobor arca titokzatos volt, mintha egy alak a bánat és a rettenetes fájdalom közepette hirtelen megfagyott volna. Főként éjjel volt hátborzongató. Ahogy a halotti lepel a feje fölött lógott, elhomályosította az arcot, és az egészet a misztikum járta át. Az angyal körül szinte vibrált a levegő, mintha karjai tényleg kapcsolatot tudnának teremteni az emberekkel, és meg tudnának ragadni, ha nem vagy óvatos.

Nem telt sok időbe, míg a faluban és a környező vidéken híre ment a kísérteties szobornak. Azt mondták róla, egy olyan asszony szelleme lakozik benne, akit vertek, és megaláztak. Még gúnynevet is adtak neki: Fekete Aggie. A szóbeszéd szerint minden éjfélkor vörösen izzanak a szobor szemei, és bármely élő személy, aki ránéz, megvakul. A terhes nők, akik árnyékában megpihennek, mind elvetélnek. Ha ráülnél éjszaka a szoborra, az életre kelne, és ölelésével összeroppantana. Ha kimondanád Fekete Aggie nevét, a gonosz angyal megjelenne, és a pokolba húzna le. És azt is mondták, hogy a holtak szellemei ki fognak emelkedni sírjaikból, hogy összegyűljenek a szobor körül.

Az emberek egyre sűrűbben kezdték látogatni a misztikus szobrot. A helyi testvériség úgy döntött, hogy beavatási szertartásait a szobornál ülik. A tagságra pályázó személyeknek Fekete Aggie-val kellett tölteni egy éjszakát úgy, hogy a szobornak háttal guggolnak. Egyik éjszaka két testvériség tag kísért egy újoncot a temetőbe és figyelték, ahogyan elhelyezkedik a szobor alatt.

A felhők azon az éjszakán eltakarták a holdat, és teljes sötétség borult a temetőre. A levegőben szinte érezni lehetett a haragot és a rosszindulatot. Mintha vihar készülődne, azonban akkor észrevette a két testvér, hogy szürke árnyak veszik körbe a guggoló jelölt testét.

Ami eddig egy vicces szertartás volt, most a legszörnyűbb rémálomba csapott át. A testvérek kiáltani akartak a beavatottnak, mikor a szobor hirtelen megmozdult a fiú fölött. A két testvér megdermedt. Látták az izzó vérvörös szemeket, és a csuklya alatt a karokat, melyek a meglapuló fiú irányába közeledtek. A két testvér ordítva rohant, hogy megmentsék a fiút, de túl késő volt.

A beavatott egy elborzadt üvöltést hallatott, azután teste eltűnt a sötét angyal ölelésében. A testvérek hirtelen megtorpantak, és mintha megbabonázták volna őket, nem tudták levenni szemüket a szoborról. Menekülni próbáltak, hisz tudták, hogy őket is elkaphatja a szobor, de nem láttak semmit. Az éjjeliőr, mikor halotta a sikításokat, odarohant az ősi Agnus sírhoz. Felfedezte egy fiatalember testét, aki a szobor lábánál feküdt. Látszólag szörnyethalt a rémülettől.

A történtek után a szobrot az Agnus család a washingtoni Smithsonian múzeumnak adományozta. A szomorkodó angyal soha többé nem gyötört meg senkit, aki a Hill Park-i temetőben meglátogatta.