Magyar magángyűjtemény a császárvárosban

Az osztrák fővárosban működő magyar kulturális intézet több, mint fél évtizede folytatja következetesen a hazai privát képzőművészeti kollekciókat bemutató tárlatsorozatát. Így korábban Nudelman László vagy később Thomas Lutzenburger régebbi és újabb magyar festőket, szobrászokat és grafikusokat képviselő válogatásai után most a debreceni Antal-Lusztig gyűjtemény került sorra a Collegium Hungaricum UngArt Galériájában. A kiállításhoz három nyelvű katalógus is csatlakozott, amely a gyűjtemény eddigi nyilvános szereplései mellett a bemutatókról megjelent publikációkat is tartalmazza. A vendégkiállítást május 22-ig kereshetik fel az érdeklődők.

Antal Péter debreceni jogász úgyszólván beleszületett a Lusztig-gyűjteménybe, amelynek kiteljesítését aztán önmaga folytatta. Nagyapja Debrecenben dohányáru- és ajándéküzletet vezetett. A nagy műveltségű férfi a két világégés között alapozta meg képzőművészeti kollekcióját, és bár a második világháborúban mindene odaveszett, 1945 után újrakezdte ilyenirányú tevékenységét. A hatvanas években már szívesen rajzolgató-festegető gimnazista unokájának korai műtárgy-vásárlásait is ő támogatta anyagilag, így nyolcvankilenc esztendős korában, harminc évvel ezelőtt bekövetkezett halála után is töretlenül folytatódhatott a családi tradíció - immár az egyesített Antal-Lusztig gyűjtemény neve alatt. Előbb egy újabb évtizeden át csak az időközben klasszikussá vált modern magyar mesterek terén, majd tíz esztendővel ezelőtt Antal Péter ismét a kortársak felé fordult. Az összegyűlt anyag mára már szinte beláthatatlanná vált, és egyike a legnagyobb hazai privát kollekcióknak. Közel háromszáz művész háromezernél is több alkotását tartalmazza, a festészet, szobrászat, egyedi és sokszorosított grafika területéről, de Antal Péter együtt haladt a korral és a legutóbbi években az installáció, továbbá a fotó- és videóművészet is szerves részét képezi a gazdag állománynak.

A közelmúltban a hazai közönség ebből az anyagból láthatott reprezentatív bemutatót a debreceni Modem (Modern és Kortárs Művészeti Központ) falai között, Nagy T. Katalin művészettörténész szakszerű válogatásában és értő rendezésében. Ugyanő a kurátora a császárvárosban szervezett rendezvénynek, amelyet így jellemzett:

- Az itt bemutatott alkotások áttekintést adnak az elmúlt ötven év magyar művészetéből. A Szájról-szájra tárlatcímet két művész felnagyított szájat ábrázoló festménye adta. Az 1969-es Lakner László-mű a szocialista éra emblematikus alkotása, a zárt ajkak az elhallgatott traumák, a néma ellenállás szimbólumává váltak. Más indíttatású a fiatal festőnek, Tamási Claudiának vérbő ajkat ábrázoló képe. A kiállítás e két azonos témájú látványossága jól érzékelteti mindazt a történelmi, ideológiai, művészeti változást, melyen Magyarország, s a magyar művészet keresztülment az elmúlt fél évszázadban. A tárlaton szereplő művek alkotói között ott találjuk a szentendrei művészet fontos képviselőit, Anna Margitot, Bálint Endrét, Korniss Dezsőt, a hatvanas-hetvenes évek meghatározó - sajnos már nem élő - személyiségeit: Kondor Bélát, Ország Lilit, Schaár Erzsébetet, Vilt Pált, Tóth Menyhértet, Samu Gézát, s a nemrégen Párizsban elhunyt Csernus Tibort. A mai magyar művészet egyik nagy mesterét, Ujházi Pétert, a középnemzedék tagjai közül Gaál Józsefet, Gerber Pált, és a fiatalabb Köves Évát, valamint a bevezetőben már említett Tamási Claudiát ugyancsak megismerhetik a bécsi tárlatlátogatók.