Mert lássuk be az valóban fontos kérdés. Itten derül ki kérem, hogy mégis ki alkalmas az ország vezetésére, mert ugye ahhoz úriember kell, nem olyan, aki akár házigazdaként, akár vendégként belefújja az orrát az abroszba. Ki kell deríteni, hogy ki volt a bunkó. Ez a legfontosabb kérdések egyike ma Magyarországon, ne bagatellizáljuk el!

Fehér abrosz

Ragadjunk egy analógiát a tévéből, minden titkok tudójából, és most tegyük félre ellenérzéseinket, miszerint a tévé hazudik és ha keze volna, lopna is. Legújabb nézőszerzési kísérlete a kereskedelmi csatornáknak azon elven alapszik, hogy vendégségben-vendéglátásban ismerszik meg az ember. Össze is gereblyéztek pár állócsillagot a bulvármédia egéről, hozzácsaptak pár kevésbé elhasznált pofát a tévéből, meg néhány lufisztárt és azóta ezek körbelátogatják egymást, lecikizik egymás étkészletét és kitolják mócsingot a tányér szélére, miközben belefintorognak a kamerába. Könnyen kiderülhet, hogy a papírsztár, akiről eddig nem értettük, mégis milyen képesség juttatta a pletykalapok címlapjára egy szimpatikus ember, jól főz és jó lenne a barátunknak tudni. De kiderülhet az is, hogy privátim kedvencünk, akinek teljesítményét saját műfajában eddig is elismertük egy vérbeli tahó, akinek még ízlelőbimbói sincsenek, felteszi a lábát az asztalra és édes bort iszik a leveshez. Bizony a terített asztalnál válik el a két lábon járó ocsú a tiszta búzától.

Te, te, te lovasistván!

Fájó kérdések kínoznak tehát bennünket. Vajon fasisztázott-e Ferenc és lóbálta-e közben a Sebestyén család angol ezüstjéből származó kanalat? Tibor vajon levette-e a cipőjét, amikor belépett, vagy rákérdett-e tapintatlanul, hogy a rózsák kertben ugye látták még élőben Rákosi elvtársat? És mi nagyobb pofátlanság? Az, ha szép emléknek, azóta is ápolt meleg barátságnak állítjuk be azt, amikor ordibáltunk a vendéggel, tán még a gratinírozott spárgát is hozzá vágtuk? Mert, ugye ne feledjük, ezzel azt a látszatot lehet kelteni, mintha Tibor állandóan Ferencnél lógna, sőt együtt golfoznának, vagy őriznének libát, meg egyébként is a teljes egyetértés uralkodna közöttük. És említett látszat keltése akár arra is kényszerítheti Tibort, akinek ez látszat kényelmetlen, sőt viszketést okoz, hogy az illem szabályait félretéve kitálaljon, és elmondja, bizony nem volt annyira szívélyes és baráti az a vacsora, sőt Ferenc teli szájjal beszél. Vagy éppen az, a nagyobbik pofátlanság, amit az imént említettünk, ha indiszkréten elkotyogjuk, hogy Ferenc bizony nem úriember, hovatovább hisztérikus alkat, akinek még mindig van zsírpapírba szépen eltéve egy dobtárasa, arra az esetre, ha a királyok, hercegek, grófok, naplopók és burzsoák nekilátnak restaurálni a fasizmust, pont, mint ’56-ban? Mert nem kevesebbet állít Tibor, mint azt, hogy lelovasistvánozták két fogás között, és hogy tárt karókkal fogadták, holott ő bonbont is vitt, díszcsomagolásban: „Az este általános belpolitikai csevegéssel indult, azonban ahogyan haladtunk előre, Gyurcsány mindinkább elveszítette önuralmát, és egyre kevésbé viselkedett házigazdához méltóan. A dialógus monológgá kezdett válni, a támadó hangnemben feltett - azóta már a parlamentből mindenki számára ismert - számonkérő kérdések egyre gyakoribbak és agresszívebbek lettek. A hangulat kínossá vált. Különösen akkor, amikor - akkoriban még szokatlan, azóta már tőle megszokott módon - "leszélsőjobboldalizta" a Fideszt.”

Kétszer is evett belőle

Klára, Ferenc neje, háziasszony, kikéri magának a Tibor által előadottakat. Sőt, azt is kikéri magának, hogy szaros kaszinótojással tolta volna ki az előzékeny figyelemmel körbezsongott kedves Tibor vendéget. Tud ő főzni meleg ételt is, nem ám a Mézesmackót hívta fel 20 deka orosz hússalátáért. Borjúsült volt, olyan ínycsiklandó, hogy Tibor kért még egy picit, nyilván azóta is zaklatja a receptért. "Ráadásul azt is mondta Tibor, hogy csak hidegtálat evett, egyébként borjúsült volt vacsorára, ha jól emlékszem és kétszer is evett belőle, mert azt mondta, hogy ízlik neki, de lehet, hogy azt is csak tettette." Tibor, ezt az egész hidegkonyhás, vagdalkozós vádat csak azért találta ki, mert a pártközpontban – a másikban persze – azt mondták neki, hogy az ellenséggel nem eszünk együtt, sőt még csak nem is futunk össze vele a gyorsétteremben, hugyozás közben. Szinte azt lehet kiérezni Klára szavaiból, hogy ez egy gyönyörű barátság vége, annak köszönhetően, hogy Tibornak fontosabb a pártfegyelem, mint a borjúsült receptje, és a könnyed társalgás pár pohár bor mellett, amit pedig annyira szeretett, ott náluk. "De, hogy őszinte legyek, ha tudtam volna, hogy szegény Tibor ilyen kínos magyarázkodásra kényszerűl az övéi előtt, akkor lehet, hogy kihagytam volna a felsorolásból."

Ferencet szeretik

Hiszen ez itt a lényeg, Klára asszony nem üzent mást, mint hogy Ferencet szeretik. Ferencet még a másik oldalon is szeretik. Ferencet akkor is szeretik és tisztelik, ha a parlamentben másképpen beszélnek róla, de hát az kérem a munka. Utána viszont lehet együtt csacsogni, bekapni pár falatot, megdicsérni a gyerekek fényképét, és kacsintósan azt mondani: „Ferenc! Ferikém! Drága Fercsi! Ugye nem neheztelsz rám azért, amit ma mondtam rólad a dolgozóban? De hisz te is tudod, hogy megy ez… Ez a munkánk velejárója. Biztos, ami biztos, hoztam egy dömpert a gyereknek, meg egy csokrot kedves nejednek, hogy lássátok, a barátságom mennyire őszinte!”

Szavazzanak kedvenceikre!

Bizony, fontos kérdések ezek. Vajon Ferenc az, akit ki kéne tiltani a szalonokból, még mielőtt kajacsatába kezd, vagy leszólja a függöny színét? Vagy Tibor a hunyó, aki hajlandó leereszkedni bunkóba akár, ha szólít a pártfegyelem, és elkotyogja, hogy Ferencnek lukas a zoknija? Tartok tőle, sose fog felkerülni valamelyik videómegosztó internetes oldalra a vacsoráról készült vágatlan képanyag, ezért mindenkiben élhet szabadon a saját verziója. Egyben lenne is egy tippem a közvéleménykutatóknak, hogyan lehet színvallásra kényszeríteni a rejtőzködő szavazókat. Kérdezzenek csak annyit, hogy ki szart az asztalra azon az öt évvel ezelőtti vacsorán, és máris biztosan meg lehet állapítani, hogy az adatközlő a lelke mélyén milyen pártpreferenciákkal bír.

Nekem csak egy véleményem van az egész hidegtálháborúról: szerintem hideg borjúsült volt. Franciasalátával.