Talán nem is gondolná az ember, mikor elsőre találkozik Hrutka Róberttel, hogy mennyi sikeres munka, illetve népszerű zene áll mögötte: kedves és halk szavú ember, akin érezni, hogy mennyi szeretettel és alázattal áll a zenéhez. Ahogy a híres It’s your life-ot hallgatva sem gondolnánk elsőre, hogy az úriember punkzenekarban kezdte zenei pályafutását. A műsor során még sok más érdekességet osztott meg velünk.

Már ötévesen hangoztatta szüleinek, hogy ő zenész lesz, ehhez támogatásként először szájharmonikát, később gitárt kapott a szüleitől. Az igazi meghatározó pillanat egyébként nyolcadikos korában érkezett el az életében. Akkoriban még ifjúsági válogatott (lövész) volt, azonban egy-egy napra kölcsönkért gitár rádöbbentette, hogy ez a végzete: zenész lesz és gitározni fog. Körülbelül fél évre rá alakították meg társaival a Kretens együttest, ami szinte az első punk zenekar volt Magyarországon. Akkor énekes volt, de jobban gitározott, mint az akkori gitáros és fordítva, így „hangszert” cseréltek. Egy év múlva már fel is léptek egy szakközépiskola bálján. 10 évig „nyomta” a punk zenét, de közben azért kacsintgatott másfelé a gitározás miatt. Egyszer csak, amikor már majdnem feladta, Giret Gábor (barátja és a mai napig zenésztársa) tanácsára elment az R-GO-hoz egy meghallgatásra. Mint a műsorvezető kérdésére elmondta, különösebben nem izgult, hiszen punkzenészként volt benne egy olyan dac, hogy bármi történik, őt nem rázza meg semmi. Ezután bekerült a magyar zenei élet körforgásába, és olyan emberekkel ismerkedett meg, zenélt együtt nagyon fiatalon, mint Solti János, Lerch István, akik számára ikonok voltak. Később azon vette észre magát, hogy Tolcsvay László felhívta, hogy dolgozzanak együtt, hangszerelje újra az Első villamost, ez volt az a dal, ami miatt Robi akusztikus gitárt ragadott még gimnazista korában.



Jamie Winchesterrel 1991-ben találkozott először. Akkor az oroszok kivonulásának alkalmából tele volt színpaddal az ország, mindenhol nagy rendezvények voltak. Jamie a Baba Yagával. Robi Giret Gáborral együtt lépett fel egy másik zenekarban. Itt ismerték meg egymást, mutatták meg hangszereiket, és osztották meg ötleteiket először. Körülbelül egy hét múlva létrehoztak egy zenekart, írtak 5-7 számot, próbateremben játszottak 2 hónapot, majd feloszlottak. Mindenki csinálta tovább a session-zenészségét. Hrutka Róbert hozzátette, ez egy olyan időszak volt az országban, amikor lemezfelvételről lemezfelvételre járt, és nagyon sok mindent köszönhet ennek az éveknek, mint zenész és gitáros. Ekkoriban indult be a klasszikus értelemben vett session-zenészség az országban, rengeteg olyan előadó volt, aki nem tartott zenekart, csak meghívott vendégeket. Volt olyan év, hogy 50-60 lemezt fel lehetett gitározni.

Valójában az igazi újraalakulás Jamie Winchesterrel 2001-re tehető. Ekkor Robi már belecsöppent a filmzenék és a reklámok világába, és egy mobilszolgáltató imidzskampányára kérték fel. Felvetette, hogy mi lenne ha angol nyelvű lenne a dal, és írt egy olyan hangzásvilágot (amilyen dalokat írt már régebben is), ami nagyon tetszett a megbízóknak. Jamie írt hozzá szöveget, és felénekelte. Innentől kezdve érkeztek a pozitív visszajelzések országszerte; rádiósok, szerkesztők nyomozták ki, hogy mi lehet ez, honnan jött a zene. Végülis gondolkodtak egy picit, hogy most tényleg itt az aktualitása, úgy látszik, hogy el kellett telni majdnem 10 évnek ahhoz, hogy kelljen ez a fajta zene. Így nekivágtak újra a közös zenélésnek, és nem bántuk meg.

Visszatérve még a session világába Robi elmondta, hogy megvolt az a csodálatos előnye, hogy amikor az ember feljátszott egy pop lemezt, jazzt, vagy country dalokat, ezekkel bővítette a tudását, tehát mindenféle stílusban játszhatott. Ez egy 8-9 éves nagyon erős iskolát jelentett. Elkezdett közben másfajta hangszerelést is tanulni, klasszikus zenét, bármit, hogy bővítse az ismereteit. Így jutott el odáig, hogy mindent az elejétől a végéig meg tud csinálni. Azt is elárulta, hogy igyekszik minél több hangszeren otthon lenni. Nem lehet semminek sem igazán a mestere az ember, de ahhoz, hogy képet kapjon a zenéről, vagy akár zenei producerként véghez vigyen elejétől a végéig egy zenei produkciót, ahhoz szükség van ilyen ismeretekre.

Hrutka Róbert zenei tevékenysége nem merül ki zenekari produkciójával. Munkája abból áll, hogy reggeltől estig zenéket ír, de ez három részre osztható. Van egy „alkalmazott zeneszerzői” része, mikor cégek zenei arculatához találja ki a zenéket, ez nagyon kötött. Hiszen ha olyan a kampány, akkor nem feltétlenül tud olyan zenét játszani, amit szeretne. Olyat kell, amit leírnak neki, abból kell a legjobbat kihozni. Ezen kívül van a filmzene írás, ami teljesen más, és az is amikor dalokat ír a saját zenekarának. Ez utóbbi az öröm, a boldogság; a hab a tortán, amikor azt csinálhatja, amit szeretne. Mind a három témakörben azt próbálja elérni, hogy mindig a lehető jobbat hozza ki belőle, és magához képest is feltegyen egy mércét. Sokan ismerik a nevét ebben a szakmában, nagyok az elvárások.

Kulisszatitkokat elárult a filmzeneírásról is, amit csodálatos dolognak festett le. Ott nincs az, hogy nekiül, és belerak nagyon szép dolgokat csak úgy, mert vannak nagyon jó zenék, amiket ennek ellenére ledobhat magáról a film. Az elsődleges szempont, hogy mindig a film diktál, nagyon nagy alázattal kell hozzáállni és nagyon kritikusnak kell lenni a saját ötleteivel szemben. Főleg, mikor az ember egyedül producereli végig, tehát csinál meg mindent, amit lehet. Nagyon gyorsan és kreatívan kell dolgozni a filmes iparban. Ott kezdődik, hogy megkapja a forgatókönyvet, elkezdi megbeszélni a rendezővel vagy a forgatókönyvíróval, hogy eleinte milyen zene kell, a film elkészültéig. Most is pont ugyanígy van a Valami Amerika 2-vel, hogy kell pár zene előre, ez ugye szájszinkronos lesz, tehát a forgatás pillanatára már készen kell lennie. Aztán amikor elkészül a film, és összevágják, ez a legstresszesebb időszak általában a filmeknél. Onnantól kezdve minden felpörög, és nem jut idő mindenre rendesen. Sokszor vágják szét, vagy rövidebbre a jeleneteket, és újra és újra kell írni a zenét. Rengeteg dolog kiesik, szűkül a film, egy jelenet teljesen el is tűnhet akár, mégha olyan szép zene is készült hozzá.

Ennek kapcsán Robi hozzáfűzte, hogy több száz dalos mappái vannak: „Robi filmzenék, eladatlan” és „Robi ötletek” címmel. Eleve 1400-nál tart csak a filmzenékkel, meg egyéb zenékkel, amiket összerakott. Egyszer fel is hívták a jogvédőktől vagy egy publisher cégtől, hogy nem akar-e levédetni bizonyos jogat. Mert egyszer csak így nézelődtek a jogoknál, és akkor listát dobott ki, hogy le kellett állítani a letöltést, mert a faxpapír elfogyott. Sok van, de ebbe beletartoznak a rádióreklámok, a sorozatzenék is.

A beszélgetés során kiderült, hogy nemcsak mennyiségben különleges ez a pályafutás, hiszen Hrutka Róbert azon magyar előadók közé tartozik, akik nem „egyhangszeresek”, folyamatosan bővíti instrumentális ismereteit. Mint elmondta, általában a pengetős hangszerek eleve izgatták, így jött először poénból a mandolin. Az első ilyen szimfonikus zenekaros unplugged koncertjükön már volt is két mandolinos száma. Aztán lett az ukulele, és leült a zongorához is. Inspiráló tényezőnek tartja, szereti a hangszereket és a zenét. Hozzátette: „nem virtuóz akarok lenni ezeken a hangszereken, de nagyon jó, ha egy picit az ember birtokában van ennek a tudásnak, ha tud rajta gondolkodni.”

Mikor Hartmann Zoli a távoli jövőt illetően faggatta Robi azt emelte ki, hogy amikor a saját zenéjét játssza, azt mindenféleképpen alku nélkül szeretné tenni. Olyan zenéket akar írni, amit akár 60 évesen is vállalhat és eljátszhat. Nem akar másnak látszódni.

Amikor a mai magyar zenei palettára terelődött a beszélgetés, hogy mi lehet a gond a mostani zenekarokkal, mi hiányzik nekik a sikerhez, Robi a hitelességre helyezte a hangsúlyt. Kihangsúlyozta: ahhoz, hogy valaminek legyen hitele és szerethető legyen, nem kell feltétlenül minőségi vagy virtuóz zenének lenni, akár egy három akkordos punk szám is meg tudja érinteni az embert. Azonban az utóbbi időben sok fiatal zenekar (és talán ezért a média is felelős) olyannak akar látszani, mint más együttesek. Meg akarnak felelni bizonyos sémáknak. Azt gondolják, hogy a sláger is egy ilyen leírható, lerajzolható valami, amibe csak bele kell helyezniük magukat és a zenéjüket. Ez nem ilyen. A fiatalokat nem lehet becsapni. Ők látják (vagy érzik) hogy valaki hiteles-e, összepasszol-e a zene és az előadó. Fontos, hogy megtalálják a saját hangjukat a zenekarok, még ha nem is lesz annyira jó. De ezzel fel lehet állni már a színpadra, hogy a közönség úgy menjen haza, hogy „de jó, most kaptam valamit”, és eljön a következő koncertre, és keresni fogna azt a hangot, amit adtak neki.

Az aktualitásokat nézve, a zenekar mellett Jamie-nek és neki is vannak más elfoglaltságai, de közben folyamatosan írják a dalokat, koncerteznek. Csütörtökön a TF-en (Testnevelési Főiskola) lépnek fel, szombaton Veszprémben játszanak, vasárnak a Városháza téren a Pálinkafesztiválon lesznek láthatóak és hallhatóak. Jövő hét szerdán pedig a Zöld Pardonban játszanak. Ezen felül a Millenáris Parkban készülnek egy nagyon nagy koncertre az év végén. Hiszen már volt nagy szimfonikus zenekarral közös fellépésük, és unplugged koncert is, most szeretnének egy hatalmas és látványos rockkoncertet, ezt DVD-re is rögzítik.

További információk a zenekarról, a honlapjukon találhatóak. És meghallgatható az a dal is, ami a technika ördöge miatt nem hangzott el a műsorban: ez Jamie Winchester & Hrutka Róbert The Trouble You're In című száma  a 2007-es hasonló címet viselő EP-ről.