2008 a Vizek és a Reneszánsz éve Magyarországon. Ilyen szempontból egy kissé erőltetett képzettársítással azt is mondhatnák, hogy a boré, hiszen az „újjászületés” korszakában sokan e nedűt fogyasztották víz helyett.

Ahogy a szervezők is állítják, az elmúlt másfél évtizedben kezdi visszanyerni presztízsét a bor, újra divattá vált az országban. Azonban az ismerkedés a „szőlőlével” sokkal tartalmasabb lehet születésének helyszínén, illetve közelében, mint mikor a kész terméket egy vendéglátóipari egységben, vagy akár egy nagyvárosi borfesztiválon fogyasztjuk. Ennek a kultúráját kívánja megteremteni és erősíteni a 2001-ben alakult Nyitott Pincék Szövetsége, mely a pünkösdi rendezvény életre hívója a Magyar Turizmus Zrt. támogatásával.

A borturizmus lényege nemcsak az ivás, ahogy sokan gondolnánk első blikkre. A pincészetben történő találkozás tartalmasabb ismeretekkel szolgál az érdeklődőknek, arról nem is beszélve, hogy sokkal hangulatosabb helyszín a kóstolásra. Az igaz, hogy óvatosan kell viszont kortyolgatni, főleg a napsütéses késő tavaszi alkalmakon, hiszen a hideg pince után, szabályosan fejbekólint a kinti meleg, és az elfogyasztott bor. Ezért sem árt tényleg gasztronómiai élményként kezelni a borozást, és olyan kiegészítőkkel (borkorcsolyákkal) fokozni az élményt, mint a különféle sajtok, vagy finom pogácsák és esetleg - a diétás étrend kedvelőinek - egy kis pincepörkölt.


Magyarországon 22 borvidék van, ami önmagában is mutatja, hogy rendkívül gazdag borkultúrával rendelkezünk. Ezen felül pedig hatalmas különbségek vannak az egyes területek között, helyi különlegességekkel tarkítva az ország bortérképét. Választhatunk attól függően, hogy inkább fehér vagy vörös pártiak vagyunk. De feloszthatjuk a borvilágot az édes vagy száraz ízvilág pólusai mentén is.

Tegyük fel valaki kifejezetten édesszájú, és a fehérborokat kedveli, akkor egyértelműen a tokaji borvidéken a helye. Már csak azért is, mert ott még a száraz szamorodni is édeskés, és sok pincészetben meg lehet kóstolni a tényleg édességszámba menő esszenciát is. (ez a nedű úgy születik, hogy a nemes rothadáson átment tárolt aszúszemek saját súlyukkal kipréselnek magukból egy bizonyos mennyiségű levet, ezt gyűjtik össze a borászok, és ez az egyetlen szakmailag is elfogadott „segédeszköz” az aszú javítására). Aki inkább a vöröset szeret, kitűzheti célpontnak például Villányt. E borvidék klímája szubmediterrán jellegű, a szőlőszemek itt kapják a legtöbb fényt és meleget, mindehhez ideális talaj és gondos borászok társulnak. Persze ez csak kettő hasraütés- és ízlésvilág alapján választott borvidék, a többi húsz is megér egy „bormisét”.


Május 10-11-12-én a programban résztvevő több mint 100 pince az ország minden területén azt vállalta, hogy az említett három napból minimum 2 napon fogadják a borkultúra lelkes híveit reggel 9 és este 7 óra között. Ezen felül vagy maga a gazda személyesen, vagy egy borászatban jártas személyzet várja a vendégeket, és kalauzolja őket a borok világában. Akinek ez sem lenne elég: a Torkos Csütörtök akcióhoz hasonlóan pénztárcakíméléssel is csalogatják a jelenlegi és a jövendőbeli borturistákat, hiszen a borbarátokat kedvezményes ajánlatokkal várják a programban részt vevő pincészetek a hosszú hétvége alatt.

A bor bizalmi termék, a három napos ünnep pedig kiváló alkalom arra, hogy kicsit kimozduljunk otthonról, személyesen is megismerhessük a pincéket, és terjesszük a jó hírét azoknak a helyeknek, boroknak, borászoknak, akik megérdemlik. Természetesen a bor kóstolásán és a vele való ismerkedésen felül szép idő esetén nemcsak gasztronómiai élvezeteknek hódolhatunk. A pincé(k)ben tett látogatás előtt vagy után egy kellemes túrával illetve sétával megismerhetjük a környéket is, és ledolgozhatjuk „bűnözésünk” plusz kalóriát is. Így pünkösdkor bátran ihatunk és prédikálhatunk is bort.

További információk a borbarátok számára a programról és a benne résztvevő pincészetekről a www.nyitottpince.hu és a www.itthon.hu honlapokon találhatóak, és a pincészetek oldalán.