Bácskai Lauró István 75 éves

Egyik alapítója és négy évig vezetőségi tagja volt az 1959-ben életre hívott Balázs Béla Stúdiónak.
Pályáját 1957 őszén a Hunniában, a későbbi Mafilm I. számú telepén asszisztensként kezdte. A cégnél eltöltött közel tíz év alatt dolgozott mint dramaturg, segédrendező, konzultáns és forgatókönyvíró - olyan kiváló alkotók mellett, mint Keleti Márton, Makk Károly, Ranódy László és mások. Több kisfilm és dokumentumfilm elkészítése után 1968-ban forgatta első aönálló, normál terjedelmű, de még fekete-fehér filmjét. Az alapos technikai ismeretekről tanúskodó bűnügyi történet, A hamis Izabella főszereplői között volt Ruttkai Éva, Kállai Ferenc és valamint a színészi pályával kacérkodó népszerű táncdalénekesnő, Kovács Kati. Következő filmjei a szatirikus történetek iránti érdeklődését tükrözik. Ilyen a Gyula vitéz télen-nyáron (1970) című vígjáték, amelynek gunyoros közéleti és médiakritikája egy tévésorozatot vesz célba; a Nyulak a ruhatárban (1971), amely a pénz embert megváltoztató hatalmáról, és a csendes női bosszúról szóló filmszatíra, vagy a Nápolyt látni és... (1972) szerelmi négyszögének bonyodalmai.

Az 1973-as Bajuszverseny meséje után készítette el pályájának legsikerültebb, külföldön is népszerű darabját Keménykalap és krumpliorr címmel, Csukás István ifjúsági regénye alapján. A négy epizódból álló (Valódi oroszlánbőgés, Kell egy véreb, A tettes lépre megy, Éljen Bagaméri Elemér) történet az egyik legszórakoztatóbb magyar gyerekfilm, amelyet örökérvényű igazságok, soha meg nem unható viccek és - többek között - Alfonzó zseniális és feledhetetlen színészi játéka jellemeznek. Ki ne ismerné a szlogent: "Itt, van megjött Bagaméri, a fagylaltját maga méri!" vagy Lópici Gáspár (Szilágyi István) örökbecsű szavait: "Úgyis mondhatnánk, hogy én vagyok az utca hírmondója?" A szívmelengető mesében a felnőttek méltó partnere volt a két tehetséges gyerekszínész, Kovács Krisztián és Berkes Gábor is. A film nemcsak Münchenben nyert, hanem 1975-ben megkapta az Év legjobb gyerekfilmje díjat és a Nagydíjat a hollywoodi X. televíziós fesztiválon.

Kedvenceihez, a bűnügyi történetekhez a Megtörtént bűnügyek 1974 és 1978 között forgatott 5 epizódjával tért vissza. A Remenyik Zsigmond abszurd regényéből adaptált Mese habbal (1979) című vígjáték után jobbára a televíziónak dolgozott különböző műfajokban. A filmkészítéstől az Utolsó alkalom (1981), a Rutinmunka (1982) és az Üvegvár a Mississippin (1985) című alkotásokkal búcsúzott. A ma is aktív rendező az egészséges életmód és a reformkonyha híve.