MAGYARORSZÁG: BÉKÉS ÁTMENET
1988. május 14. - Budapesten megalakult a Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezete (TDDSZ), 1948 óta az első független magyar szakszervezet. 1988. május 19. - Pozsgay Imre, a Hazafias Népfront főtitkára a Przeglad Tygodniowy című lengyel hetilapnak adott interjújában cáfolta azokat a "híreszteléseket", amelyek szerint Magyarországon a kapitalizmus restaurációja, vagy a szocializmustól való eltávolodás folyna. A rendszer tökéletesítését jelölte meg feladatként, s hozzátette: "Az a modell, amely szerint Magyarországon eddig a szocializmust építettük, kimerítette lehetőségeit. Ezt számos válságjel mutatja." Az ország stabilitásának fenntartása érdekében nem tekintette időszerűnek a többpártrendszer bevezetését, de közölte: egyetlen olyan elméleti tézisről sem tud, amely az egypártrendszert tartja a legjobbnak.
1988. május 20-22. - A hatalom csúcsán első, illetve főtitkárként eltöltött 32 év után Kádár János utódaként Grósz Károly miniszterelnököt választották főtitkárrá a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) budapesti országos pártértekezletén. Kádár pártelnök lett. A tanácskozás célja az volt, hogy a megváltozott körülmények között tisztázza az MSZMP szerepét, a politikai intézményrendszer működésének követelményeit, meghatározza azok módosulását, határozottan javítsa a párttagság és a vezetés meggyengült kapcsolatát, kijelölje a párt, az állam, a kormány feladatát és felelősségét. A közzétett állásfoglalás megállapította, hogy az ország gazdasági helyzete nem javult, a lakosság terhei növekedtek, egyben kimondta: a kialakult helyzetért a Központi Bizottságot terheli a felelősség. A pártértekezlet új Központi Bizottságot, Központi Ellenőrző Bizottságot és Politikai Bizottságot választott. A KB egyharmada kicserélődött, öt volt PB-tagot még a KB-ba sem választottak be.
1988. május 25. - Az amerikai ABC televízió budapesti tudósítójának - az ABC-híradó szerint - Grósz Károly úgy nyilatkozott: várja azt a napot, amikor nem lesz szükség szovjet csapatokra Magyarország területén, s reméli: Reagan és Gorbacsov folytatja majd azt a folyamatot, amelynek révén jelentősen csökkenteni lehet Európában mind a szovjet, mind az amerikai csapatok létszámát.
1988. május 27. - A bős-nagymarosi vízlépcső építése és az abban vállalt osztrák közreműködés ellen csaknem kétezren tüntettek az Osztrák Köztársaság budapesti nagykövetségének épülete előtt.
ALBÁNIA: AZ UTOLSÓ BÁSTYA
1988. május 19. - Huszonhét év után ismét nagyköveti szintre emelte diplomáciai kapcsolatát Albánia az NDK-val. A két ország között 1961 óta csak ügyvivői szintű diplomáciai kapcsolat létezett.
BULGÁRIA: ÁTALAKÍTÁS FELÜLRŐL
1988. május 28. - Todor Zsivkov, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkára, az Államtanács elnöke a szovjet-bolgár baráti társaság találkozóján kijelentette: Bulgáriában jelentős munkát végeztek a gazdaság mechanizmusának és szervezeti struktúrájának átalakítására. Intézkedések születtek a szociálpolitikában, s megkezdődött a szellemi szféra teljes átalakítása.
CSEHSZLOVÁKIA: BÁRSONYOS FORRADALOM
1988. május 3. - Lubomír Strougal kormányfő élesen bírálta az addigi gazdaságirányítási gyakorlatot és fő feladatként a gazdasági egyensúly helyreállítását jelölte meg. 1988. május 15. - Milos Jakes, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára a prágai városi pártkonferencián a párt munkastílusának megújítását, tagjainak cselekvőbb fellépését sürgette. Kijelentette, hogy az eddigi döntések (mint a központi irányítás ésszerűsítése, a belpiaci helyzet stabilizálása érdekében foganatosított intézkedések) jó alapot adnak a reformok beindításához. Közölte, hogy a külső és belső ellenség a reformokat arra akarja kihasználni, hogy destabilizálja a szocialista társadalmi rendszert, ellenzéket hozzon létre, politikai és szociális feszültséget keltsen az országban.
JUGOSZLÁVIA: SZÉTESŐBEN
1988. május 14-15. - Belgrádban a jugoszláv szövetségi parlament elfogadta az új gazdasági reformintézkedéseket, s ezekhez igazítva módosította az 1988-as népgazdasági tervet.
1988. május 15. - A jugoszláv államelnökség a tisztségviselők rendszeres cseréjére vonatkozó előírásoknak megfelelően a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság Elnökségének elnökévé egy évre Raif Dizdarevicet, Bosznia-Hercegovina tagköztársaság képviselőjét választotta meg.
1988. május 19. - A Szerb Kommunisták Szövetsége KB elnöksége Slobodan Milosevicet választotta elnökévé újabb két évre.
1988. május 22. - 22 szlovén személyiség nyílt levélben követelte, hogy tárják fel egy állítólagos katonai puccs hátterét, amely a "szlovéniai rendbontásokat" számolta volna fel. Az államcsínyről szóló cikk szerzőit néhány nappal később őrizetbe vették.
1988. május 27. - A jugoszláv szövetségi kormány 23,9 százalékkal leértékelte a dinárt, felszabadította bizonyos termékek árait, megkönnyítette az importot és liberalizálta a devizapiacot.
1988. május 29-31. - A Jugoszláv Kommunisták Szövetségének (JKSZ) országos értekezletén nyitóbeszédében Bosko Krunics, a JKSZ KB Elnökségének elnöke kijelentette: Jugoszlávia "válság közepén jár". Krunics társadalmi forrongást jövendölt, és "gyökeres" gazdasági és politikai változásokat sürgetett. A tanácskozás a pártvezetésnek címzett kemény kritikák közepette szorgalmazta az ország szocialista és föderatív államiságának erősítését, a politikai intézményrendszer átalakítását és a politikai élet demokratizálását, de elvetette a többpártrendszert. A határozat szerint történelmi szükségszerűség, hogy a pártot elválasszák az államtól, a JKSZ-nek ugyanakkor erélyesen küzdenie kell a szocialista önigazgatási rendszer alapjait tagadó politikai nézetek szervezett kifejezésre juttatása ellen.
LENGYELORSZÁG: RENDSZERVÁLTÓ SZOLIDARITÁS
1988. április 25-május 10. - Bérkövetelő sztrájkhullám vonult végig Lengyelországon. A gdanski hajógyárban Lech Walesa, a Szolidaritás Független Önkormányzati Szakszervezeti Szövetség elnöke vezette a munkabeszüntetést.
1988. május 11. - A lengyel parlament, a szejm elfogadta azt a törvényt, amely rendkívüli jogokkal és hatáskörrel ruházta fel a kormányt a reformok meggyorsítása érdekében. A kormány rendkívüli hatáskörével élve két nappal később visszavont minden jövedelem- és béradókedvezményt, amelyet a vállalatok 1988-ra egyéni elbírálás keretében kaptak, beruházási tilalmat rendelt el minden nem termelő vállalati fejlesztésre és intézkedéseket hozott a szabad árak és a bérek növekedésének féken tartására.
1988. május 23-24. - A munkahelyi önkormányzati szervek képviselőinek ülésén Wojciech Jaruzelski, a Lengyel Egyesült Munkáspárt KB első titkára annak a meggyőződésének adott hangot, hogy Lengyelországnak ma nyugalomra, munkára van szüksége, nem pedig a szakszervezeti pluralizmus ürügyén szított politikai csatározásokra.
NÉMET DEMOKRATIKUS KÖZTÁRSASÁG: ÁTALAKULÁS ÉS NÉMET EGYSÉG
1988. május 27. - Erich Honecker, a Német Szocialista Egységpárt KB főtitkára, az NDK Államtanácsának elnöke Alfred Dreggerrel, a nyugatnémet keresztény pártok parlamenti csoportjának elnökével a két német állam közös biztonságpolitikai érdekeiről, valamint a gazdasági és a kulturális együttműködésről tárgyalt Berlinben.
1988. május 27-29. - Helmut Kohl nyugatnémet szövetségi kancellár magánjellegű látogatást tett az NDK-ban. A bonni kormányszóvivő szerint hétvégi kirándulásával Kohl érzékeltetni kívánta: amíg Németország ketté van osztva, addig a német-német határt könnyen átjárhatóvá kell tenni, s a nyugatnémet állampolgároknak gyakrabban kell Kelet-Németországba utazniuk, hogy az emberek ne szakadjanak el egymástól.
ROMÁNIA: DIKTATÚRÁBÓL DEMOKRÁCIÁBA
1988. május 4. - Bukarestben nyilvánosságra hozták Nicolae Ceausescunak, a Román Kommunist Párt Központi Bizottsága (RKP KB) főtitkárának a beszédét, amelyet az RKP KB Politikai Végrehajtó Bizottságának (RKP KB PVB) április 29-i ülésén mondott el. Eszerint Romániában az ezredfordulóig végrehajtják a településszerkezet átalakítására kidolgozott programot, s mint azt Ceausescu kijelentette: "Közel felére kell csökkenteni a falvak jelenlegi számát, szükségesnek mutatkozik néhány száz község összevonása". Az egyes országokban folyó átalakításról szólva Ceausescu úgy foglalt állást, hogy Románia számára nem merülnek fel ilyen problémák, mivel az RKP "számos intézkedést hozott, tökéletesítette a vezetési, szervezési tevékenységet, ideértve a szocialista demokrácia fejlesztését is".
1988. május 9. - Az RKP KB PVB ülésén Ceausescu közölte: a vállalatok, iparközpontok tevékenységének középpontjába kell állítani a hiányosságok felszámolását és a lemaradások behozását. Összességében kielégítőnek nevezte ugyan az eredményeket, de megállapította: a tervelőirányzatokat nem teljesítették.
SZOVJETUNIÓ: ÖSSZEOMLÁS VAGY MEGÚJULÁS?
1988. május 2. - Egy tallinni laptudósítás szerint a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának Politikai Bizottsága (SZKP KB PB) jóváhagyta az észt kormánynak azt a javaslatát, hogy a három balti köztársaság lényegesen nagyobb önállósággal rendelkezzen saját gazdaságának irányításában.
1988. május 7. - Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára egy moszkvai párttanácskozáson az átalakítás legjelentősebb fékező erejének minősítette a konzervativizmust, s arról beszélt, hogy a konzervatív erők saját pozícióik megőrzéséért küzdenek. Gorbacsov hangsúlyozta a párt- és tanácsi szervek, valamint a gazdaságirányítás funkcióinak elkülönítését, továbbá azt, hogy olyan mechanizmust kell létrehozni, amely a nép aktív részvételével visszafordíthatatlanná teszi az átalakítást.
1988. május 15. - Az 1988. április 14-i genfi megállapodásnak megfelelően megkezdődött a mintegy 115 ezer főnyi szovjet katonaság kivonása Afganisztánból. Eduard Rozental, a Novosztyi sajtóügynökség politikai megfigyelője szerint az 1979. december 27-én indított katonai intervenció következtében mintegy 12-15 ezer szovjet katona veszítette életét Afganisztánban.
1988. május 22. - Vilniusban a sztálini törvénysértések áldozatairól emlékeztek meg litván társadalmi szervezetek. A megmozduláson szovjetellenes jelszavak is elhangzottak.
1988. május 26. - A szovjet parlament törvényt fogadott el arról, hogy a szövetkezeti tulajdon ezentúl egyenrangú az állami tulajdonnal.
1988. május 28. - Az amerikai ratifikálást követő napon a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége is ratifikálta a közepes hatótávolságú nukleáris rakéták megsemmisítéséről 1987. december 8-án Washingtonban aláírt szovjet-amerikai megállapodást (az ún. INF-szerződést).
1988. május 29-június 2. - Ronald Reagan személyében 14 év óta először tett hivatalos látogatást amerikai elnök a Szovjetunióban. Reagan és Gorbacsov kicserélték az INF-szerződés ratifikációs okmányait, s jegyzőkönyvet írtak alá a szerződés hatályba lépéséről.
A szovjet-amerikai rakétaleszerelés történetéhez
1988. május 29-én Ronald Reagan személyében 14 év után ismét amerikai elnök volt a moszkvai Kreml vendége. Vendéglátójával, Mihail Gorbacsov szovjet pártfőtitkárral kicserélték az előző év decemberében Washingtonban aláírt INF-megállapodás (Intermediate-range Nuclear Forces) ratifikációs okmányait, s jegyzőkönyvet írtak alá a szerződés hatályba lépéséről.
A közepes és rövidebb hatótávolságú (500-5000 km) szovjet és amerikai nukleáris rakéták megsemmisítéséről szóló szerződés egy több évtizedes nukleáris leszerelési folyamat fontos részállomása volt. A rakétarendszerek korlátozásának kedvező nemzetközi hátterét a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Nagy-Britannia által 1963-ban Moszkvában aláírt részleges atomcsend egyezmény (PTBT - Partial Test Ben Treaty) teremtette meg. A PTBT "korlátlan ideig" tiltotta a kísérleti atomrobbantást az atmoszférában, víz alatt és a világűrben, de nem tiltotta a földalatti robbantásokat, ráadásul az akkori atomhatalmak közül nem írta alá Franciaország és Kína sem. Mindazonáltal Hirosima és Nagaszaki, valamint a kísérleti jellegű atomrobbantások megkezdése után az egyezmény új korszakot nyitott az 1968-as atomsorompó egyezménnyel együtt (NPT - Non-proliferation Treaty), amelyet 1970-re már mind az öt atomhatalom aláírt. A teljes körű atomcsend egyezmény (Comprehensive Nuclear-Test-Ben-Treaty, CTBT) megkötésére, amely megtilt mindenféle kísérleti nukleáris robbantást, 1996-ban került sor.
Az 1960-as évek végén megindult szovjet-amerikai leszerelési tárgyalások nyomán 1972. május 26-án Richard Nixon amerikai elnök és Leonyid Brezsnyev szovjet pártfőtitkár Moszkvában aláírták a SALT-I (Strategic Arms Limitation Talks) megállapodást, amely tartalmazta a rakétaelhárító védelmi rakétarendszerek korlátozásáról szóló, végleges lejárati határidőhöz nem kötött ABM (Anti Ballistic Missiles) szerződést, valamint a hadászati támadó rakéta-fegyverrendszerek korlátozásáról, illetve számuk öt évre történő befagyasztásáról szóló ideiglenes egyezményt. A szerződésben a felek kötelezték magukat arra, hogy elsősorban műholdakkal ellenőrzik a megállapodások betartását, s nem alkalmaznak álcázási módszereket. Az 1972 októberében életbe lépett egyezmény ki nem mondott célja az volt, hogy egyik nagyhatalom se legyen képes kivédeni a másik atomcsapását, s ezért maga se próbáljon meg ilyen támadást kezdeményezni.
A következőkben hétévi előkészítő tárgyalások után Jimmy Carter amerikai elnök és Leonyid Brezsnyev szovjet pártfőtitkár 1979. június 18-án Bécsben aláírta a hadászati támadó fegyverrendszerek mennyiségi és minőségi korlátozásáról szóló szerződést (SALT-II), amely - bár az amerikai törvényhozás soha nem ratifikálta - elődjével együtt nagy hatással volt a fegyverkezési verseny fékezésére. A SALT-II nem érintette az ABM-szerződés hatályát, miként a később, 1987 decemberében az amerikai fővárosban Reagan és Gorbacsov által aláírt, majd 1988 májusában Moszkvában szentesített INF-egyezmény sem.
A szovjet-amerikai rakétakorlátozásban minőségileg új tárgyalási szakasz kezdődött 1982. június 29-én Genfben. A világ a SALT után egy újabb rövidítéssel ismerkedhetett meg, a START-al (Strategic Arms Reduction Talks). A kezdetben SALART (Strategic Arms Limitation Reduction Talks) néven is ismert megbeszélések a SALT folytatásaként a hadászati fegyverrendszerek korlátozásának és csökkentésének harmadik szakaszát indították útnak, s nevükben is jelezték a különbséget: amíg a SALT-megállapodások lényegében "irányított fegyverkezési" programoknak tekinthetők, hiszen mindkét fél részére csak felső határokat szabtak meg, amelyeket a felek az aláírás időpontjában még nem is biztos, hogy elértek, addig a START-tárgyalások már a tényleges csökkentésekre irányultak.
Az első START-megállapodást 1991. július 31-én írta alá Moszkvában Mihail Gorbacsov szovjet és George Bush amerikai elnök. Az Egyesült Államok kötelezte magát arra, hogy a nukleáris robbanófejeinek számát 12 100-ról 9000-re, a Szovjetunió pedig azt, hogy 11 300-ról 7000-re apasztja. Miután a Szovjetunió 1991 végén felbomlott, 1992. május 23-án Lisszabonban a négy, atomfegyverrel rendelkező szovjet utódállam - Oroszország, Kazahsztán, Ukrajna, Fehéroroszország - és az Egyesült Államok jegyzőkönyvet írt alá a START-egyezmény megerősítéséről.
A START-II-t 1993. január 3-án a moszkvai Kremlben írta alá George Bush amerikai és Borisz Jelcin orosz elnök. A két nagyhatalom ebben azt vállalta, hogy 2007 végéig nukleáris arzenálját egyaránt 3000-3500 robbanótöltetre csökkenti. Orosz katonai vezetők szerint Oroszország számára a START-II rendkívül előnytelen volt, mert a nukleáris potenciál felére csökkentése mellett a hadászati rakétacsapatok nukleáris összetevőjét nyolcadára kellett volna csökkenteni.
2001 decemberében George W. Bush amerikai elnök - a terrorista fenyegetéssel is indokolt hatékony rakétavédelem megteremtésének szükségességével, s azzal érvelve, hogy az ABM felett eljárt az idő - felmondta a rakétavédelmi rendszereket korlátozó, 1972-es szovjet-amerikai szerződést, ami Oroszország számára lehetővé tette a több robbanófejes nehéz és közepes interkontinentális ballisztikus rakéták megtartását. A felmondást követően sokan azt várták, hogy Oroszország kilép a START-II szerződésből. A feszültség feloldására Bush és Vlagyimir Putyin orosz elnök 2002. május 24-én újabb megállapodást hozott tető alá. A START-III-at ugyancsak Moszkvában kötötték meg, a benne foglaltak szerint 2012. december 31-ig mindkét atomhatalom egyenként 1700-2200 robbanófejre - az addigi arzenál közel harmadára - csökkenti, s erre a szintre korlátozza atom-robbanófejeinek számát.
