A jégbuborékokban lévő szén-dioxidot és a metánt 3200 méter mélységig vizsgálták az Antarktiszon svájci, francia és német kutatók. A tudósok egy európai jégkutatási projekt keretében majdnem az alapokig hatoltak le a hó összenyomódásával az Antarktiszon létrejött jégpáncélon, amelynek rétegei - akárcsak a fák évgyűrűi - sokat elárulnak az egykori éghajlati viszonyokról. A kutatás révén a már meglévő 650 ezer éves adatbázishoz további százötvenezer éves periódus éghajlatáról szóló információjával járultak hozzá a kutatók. A vizsgálat eredményeit a Nature című folyóiratban publikálták.
"Határozottan állíthatjuk, hogy a szén-dioxid és a metán jelenlegi koncentrációja 28 és 124 százalékkal magasabb, mint bármikor korábban az elmúlt 800 ezer év során" - hangsúlyozta Berne Stocker, a tanulmány szerzője, a Berni Egyetem kutatója.
Az ipari forradalom előtt az üvegházhatású gázok légköri koncentrációját többnyire a Föld Nap körüli pályájának módosulásai befolyásolták, amelyek az elmúlt 800 ezer év alatt nyolcszor taszították bolygónkat a jégkorszakba, s "húzták ki" onnan.
Az ENSZ Kormányközi Klímaváltozási Bizottsága (IPCC) tavalyi jelentésében az emberi tevékenységet, mindenekelőtt a fosszilis tüzelőanyagok égetését okolta az üvegházhatású gázok légköri koncentrációjának a növekedéséért. Utóbbi váltja ki a globális felmelegedést, aminek következtében soha nem látott szárazság, árvizek, hőhullámok köszönnek be, s élelem-, valamint vízhiány léphet fel.
"A mostani mozgatórugók teljesen mások, mint voltak a múltban, amikor kizárólag természeti okok játszottak közre az üvegházhatású gázok szintjének növekedésében, s az éghajlatváltozásban" - mutatott rá
Mint Thomas Stocker elmondta, kínai és ausztrál kutatók fontolgatják, hogy az Antarktisz némely részén 4500 méter mélységig fúrnának le, ami másfélmillió évvel ezelőtti légköri adatokhoz juttatná a tudósokat.
A mostani kutatás nagyszabású természetes változást mutatott ki a szén-dioxid légköri koncentrációjában. Így 770 ezer éve a szén-dioxid szintjének "szembeötlő" természetes ingadozását észleltek, amely a jégkorszak alatt bekövetkezett hirtelen klímaváltozást váltotta ki.
Csaknem 100 ezer év múlva, 667 ezer évvel ezelőtt rendkívül alacsony volt a szén-dioxid szintje, amelynek légköri koncentrációja 172 ppm (parts per million - ezred ezrelék) volt. Ez 10 ppm-mel volt kisebb a korábban ismert legalacsonyabb értéknél. (Míg az ősidőkben a szén-dioxid koncentrációja nem haladta meg a 300 ppm-et, jelenleg ez az érték 380 ppm).
A kutatok szerint a szén-dioxid szintjének alacsony értékei azt jelenthetik, hogy az óceán bizonyos periódusokban többet nyelt el belőle.
"Mindent összevetve, a vizsgálat során nyert adatok révén többet tudhatunk meg a karbon-ciklusról, s ennek kihatásáról az éghajlatra" - mondta a kutató.
Az ENSZ klímakutató testülete szerint a jégkorszakban az átlaghőmérséklet 5-6 Celsius fokkal volt alacsonyabb, mint ma, s a jelenlegi ismeretek szerint a XXI. században 1,8-4 fokkal emelkedik.
A kutatás összefüggéseket mutatott ki a metánkoncentráció és a monszunok között.
"A metán szintjének változása rámutatott a monszunrendszer erősödésére a trópusokon az elmúlt 400 ezer év során. Ezek a monszunciklusok erősödtek e hosszú periódus második felében" - emelte ki Thomas Stocker.
