Két amerikai egyetem kutatói szerint, a kisebb termetű főemlősök, mint a mókusmajmok és lemúrok számára a mászás nem megerőltetőbb és több energiát igénylő mozgás, mint a járás. A kutatók szerint ez megmagyarázhatja, hogy mintegy 65 millió évvel ezelőtt az emberek, emberszabásúak és majmok legapróbb ősei hogyan voltak képesek a lombozat gazdag ökológiai niche-ében boldogulni.

A Duke Egyetem és a Dél-Alabamai egyetem kutatói azt akarták kideríteni, hogy a kezekkel és karokkal történő mászás energiaigényesebb-e, mint a járás néhány kisebb testű főemlős-fajnál. Öt fajt teszteltek. A Sri Lankán élő karcsú lórit - Loris tardigradus - , az indokínai törpe lajhármakit - Nycticebus pygmaeus - , a közepes macskamakit - Cheirogaleus medius -, a hamvas makit - Eulemur mongoz -, ezek mindketten Madagaszkáron élnek, valamint a bolíviai mókusmajmot - Saimiri boliviensus.

Dr. Daniel Schmitt a vizsgálat egyik vezető kutatója szerint a tudósok azt feltételezték, hogy a gravitáció a járást mindig kevésbé energiaigényesebbé teszi, mint a mászást. Ám az eredmények azt sugallják, nem mindig ez a helyzet áll fenn. A kísérletben a kutatók vertikális és horizontális futópadokat terveztek, hogy lemérjék az állatok erőfeszítését mászás és járás közben. A készülékeken elhelyezett szenzorok mérték a tesztkamrákban lévő oxigénszinteket, hogy meghatározzák, mennyi energiát használtak fel az egyes főemlősök.

Egy 500 grammnál könnyebb állat számára "nem volt különbség" a járás és mászás között az energiafelhasználás szempontjából - mondja Timothy Griffin kutató. A több mint 500 grammot nyomó, apró főemlősöknél a mászás nem volt figyelemreméltóan kimerítőbb. Ám a kutatók kimutatták, hogy az állat termetének növekedésével a járás energiaigénye egyre csökkent.

Ez utal arra, hogy a nagyobb főemlősöknek van értelme a talajon maradni, míg a kisebbeknek anyagcsere szempontjából teljesen mindegy, hogy járnak vagy másznak. Az eredmények konzisztensek azon elméletekkel, melyek azt sugallják, hogy a Föld legkorábbi főemlősei apró termetűek voltak. Schmitt szerint az emberek legkorábbi főemlős ősei - melyek alig érték el egy nagyobb patkány méreteit - speciális módon fejlődtek ki, hogy alkalmazkodjanak a lombozatban történő életvitelhez, többek között markolásra alkalmas kezeket fejlesztettek ki körmökkel a karmok helyett.

Ám - teszi hozzá - nem kellett több energiát pazarolniuk az állandó mászásra, mint a talajon történő járásra. "Felmásztak a lombozatba és ott is maradtak. Amit sikerült kimutatnunk az, hogy ezen átállást egy rovarokban és gyümölcsben gazdag környezetbe további energiaráfordítás nélkül tették meg".