Kettőre várható az önkormányzat új ülése – a harmadik azóta, hogy a kerületet irányító pártok többsége megszűnt, és a kerület egy helyben totyog. Ez a helyzet teszi kétségessé a József Attila Gimnázium jövőjét is (részletesen lásd vonatkozó cikkünkben).

Ennek megfelelően az előtérben több diák is várja a csodát, bár nyilatkozni nincs sok kedvük. Odabent vannak néhányan, lassan gyülekeznek a politikusok is. Friss lehet még az infóparkos bombariadó hatása, eszméletlen a dugó mindenütt.

Az előtérben sikerül elkapni Lakos Imre alpolgármestert: józan ésszel gondolkodva nem számít hosszú és eredményes ülésre – amit persze helytelenít. A meg nem szavazott napirenden fontos témák lennének: a József Attila (és még két másik iskola) ügye, a közalkalmazottak pénze, szociális intézkedések. Külön az iskolát kiemelni pedig nem szeretnék – fontos, de nem a legfontosabb. A hercehurca hátterében pedig a helyi Fidesz belső hatalmi harcait gyanítja: jó pontokat akarnak gyűjteni, és erősíteni pozícióikat. Amit nem tart kifizetődőnek: a párt úgy működik, hogy Orbán Viktor bármikor cserélheti a teljes társaságot.

Ebben maradva várunk a kezdésre, mely viszonylag hivatalos, csak egy városházi alkalmazott nehezményezi, hogy a látóterében fotózom a polgármesteréket. Udvariasan helyet változtatok, és kikötök egy idejét pasziánsszal múlató képviselőnő mögött. Utólag mindent összevetve neki van igaza, de még lehet reménykedni. Itt van ugyanis Hajdú László, közelmúltban függetlenedett MSZP-SZDSZ képviselő, akinek szavazathiánya miatt állt fel a több programot kellemetlen helyzetbe hozó arány.

Napirend előtt több felszólalás is van: „kormányoldalról” megtudjuk, hogy a kerület is indul a Nemzeti Vágtán, illetve Őrmezőn építkezések lesznek – ezek nyugalmához kérik a helyi média segítségét.

Izgalmasabb az ellenoldal (bár a logikák egy síkon vannak): Szőke László független felvázolja, hogy a polgármester eddig ellenzék nélkül működtette Újbudát, ezért a most kialakult helyzetért (így az iskolák sorsáért is) ő a felelős. Feladata, hogy biztosítsa most is a többséget, vagy ha nem megy, hát mondjon le. Esetleg vegyen meg egy ellenzéki képviselőt, hogy meglegyen a többség (merthogy ez egyszer már sikerült), de ő leginkább a lemondást szorgalmazná. Módszert is ajánl a szavazatvásárláshoz: hallgassa le a képviselőket, Gyurcsány és Szilvásy ezt már kibulizta. Figyelmébe ajánlja azt is, hogy ne kövesse Galgóczi Erzsébet példáját (aki szerint a kommunistának nem hazája van, hanem működési területe).

A kereszténydemokratákat képviselő Mészáros József szól: válság van, tessék a többséget biztosítani, vagy levonni a konzekvenciákat. A KDNP mindig a közjóért dolgozott, és biztosítja az aggódó jóskásokat is arról, hogy nincs veszély: akkor volt, mikor átadták a fővárosnak. Az ellenzék is akar helyi középfokú oktatást, és jelenleg nem obstruál, hanem dolgozik. Így tessék nézni az eseményeket.

Kupper András is szól: az iskola költségvetése benne van a zárszámadásban, ez tény – márpedig ezt a zárszámadást nem sikerül jó ideje napirendi pontként sem elfogadni. Pedig ők is szeretnének dönteni egyes kérdésekben, de hát Molnárnak nincs többsége. És Gyurcsány is megmondta: addig marad, míg megvan a többség. Molnár pedig megígérte, hogy akármeddig kitart mostani álláspontja mellett, zsarolja a helyi erőket. Pedig az ő kezében van a váltás lehetősége, csak a megfelelő döntéssel adós.

Lakos Imre visszautal egy korábbi kijelentésre, amikor egy ellenzéki honatya a közösen elfogadott költségvetésről beszélt: Ti nem szavaztátok meg – teszi helyre a nyelvtant. Majd a történelemhez nyúl: egy hat éves jegyzőkönyvet olvas fel, mely szerint anno a szoclib ellenzék megszavazta a fontos kérdéseket, amikor épp az akkor vezető jobboldal többsége hibádzott. Fontos kérdésekről van szó, hasonló belátásra kéri az ellenzéket – saját szólamaikat idézve. Balázs-Piri László, egykori alpolgármester széles mosollyal hallgatja korábbi szavait. Ezzel együtt érdekelheti: az alpolgármester kap két plusz percet mondókája befejezéséhez, ezt a többség megszavazza neki. Emlékeztet: anno egy liberális politikus felállt, és közölte, megszavazza az aktuális kérdéseket, mert a kerület működéséhez kellenek (kicsit ront az összképen, hogy az illető azóta nem képviselő – ahogy arra a kaján fideszesek felhívják a figyelmet).

A polgármester arra emlékeztet, hogy a sokszor elismételt hazugság nem válik igazzá, és helyesbíti Kupper mondókáját: ő megoldást keresett a frakcióvezetőkkel, és akkor ehhez tette hozzá: a kerületet akkor is működtetni kell, ha megegyezés nem születik. Jöhet a napirend elfogadása.

Három körben elmarad, ma sem tudnak tárgyalni semmiről. A következő ülést akkor tartják majd, ha lesz értelme. Sokára, ha jól értelmeztük a hangulatot.

Molnár Gyula még Hajdú képviselő után szalad, aki azonban nem akar nyilvánosság előtt beszélgetni – és nyilatkozni sem, pedig több érdeklődő is lenne.

Kupper András már közlékenyebb: szerinte a többséget kell biztosítani, kérdezzük Molnárt és Gyurcsányt, hol van a többség. Arra a kérdésre, hogy Gyurcsánynak mi köze a József Attila Gimnáziumhoz, azt válaszolja, hogy nem ez a fő kérdés, hanem hogy Molnár milyen utat talál a helyzet rendezésére, hogyan biztosítja a többséget (esetleg tényleg megvesz valakit, ha tud). Őt és Gyurcsányt kell a többségről kérdezni. Az iskolák nincsenek veszélyben, a költségvetés rendezi a helyzetüket. A Lakos-féle példabeszéd sem hatotta meg, mivel szerinte az teljesen más helyzet volt, pillanatnyi kisebbség: kérdezzük Molnárt és Gyurcsányt, most hol van a többség. És – teszi hozzá – az a botrány, amit Molnár mondott, miszerint minden áron fenntartja a helyzetet. Erről kérdezzük inkább, meg persze arról: hol van a többség.

Molnárt kérdezzük is (nem csak a többségről, bocs), rögtönzött sajtótájékoztatót tart Lakossal. Szerinte a kialakult helyzet egyértelmű: a patthelyzet miatt többet kell beszélgetni egymással, és megtalálni a kerület működéséhez szükséges kompromisszumokat. Azt is megtenné, hogy különválaszt bizonyos ügyeket - az iskolákét, a közalkalmazotti juttatásokét, a szociális segélyekét –, ezek fontosak, egyetértés van bennük, szavazzák meg őket külön, a vitás kérdésekben pedig keressék tovább a megoldást. Átalakítanák a bizottságokat is, nem kormányzó pártok-ellenzék felállásban, hanem egyenlőbb feltételek mellett. Hozzáteszi, ő maga nem érezte diktatórikusnak korábbi vezetési stílusát, de már számtalanszor elnézést kért miatta. És helyesbít, mondván a frakcióvezetőknek azt mondta: keressék a megoldást – és ha nincs, akkor mindenképp folytatja. Hetek óta tárgyal jogi és pénzügyi szakemberekkel.

Lemondani meg nem kíván, hiszen ő a legitimációját nem az önkormányzati testülettől, hanem közvetlenül a választóktól kapta, vagyis az ellenzéki érvelés nem állja meg a helyét. Hajdút ellenben szívesen visszaléptetné mindkét párt, döntsenek utódjáról a gazdagréti választópolgárok, közjogilag azonban ez sem kivitelezhető. Annyit még hozzátesz: a képviselő az ülés előtt ígéretet tett arra, hogy nem hátráltatja a működést: megszavazza a napirendet, és az általa támogatott javaslatokat. Nem így történt, mint feljebb jeleztük.

Az iskolák pedig decemberig működnek (jeleznénk: a félév vége január körül szokott lenni), utána a régi rendelet van érvényben. A főváros pedig nemrégiben értesítette a kerületet: lecsúsztak az ügyről.

Ha még emlékeznek, emiatt is volt különösen érdekes a nap.