1703-ban hűségesküt tett II. Rákóczi Ferencnek, akinek rövidesen bizalmasa lett a művelt és tájékozott, kitűnő nyelvérzékkel bíró fiatalember. Ráday először Rákóczi belső titkára, majd a fejedelmi kancellária igazgatója, erdélyi alkancellár, a kuruc tisztképzést szolgáló Nemesi Compania auditora, és a kuruc hadikancellária vezetője volt. Ő felelt a diplomáciai élet irányításáért, ő fogalmazta meg a külföldi tájékoztatásra készült kiadványokat, röpiratokat, szerkesztette a Mercurius Veridicus című újságot s kidolgozta a kurucok katonai törvénykönyvét. Számos európai uralkodónál járt követségben, a fejedelem személyi megbízottjaként vett részt a császárral folytatott selmeci (1704) és nagyszombati (1708) béketárgyalásokon.
1711-ben, a szatmári béke után külön amnesztiával tért haza Galíciából, majd visszavonultan élt ludányi birtokán, s csak a protestáns egyház ügyeiért vállalt közszereplést. Mély hitéről tanúskodik Lelki hódulás című énekes- és imádságoskönyve, mely összesen tizenhat kiadásban jelent meg, magyar nyelvű énekei új színezetet vittek a protestáns énekköltészetbe. Nógrád vármegye országgyűlési követeként a pozsonyi országgyűlésben elsősorban a protestáns egyházak és a vallásszabadság védelmében emelte föl a szavát és tagja volt a vallásügyi sérelmek kivizsgálására létrehozott pesti bizottságnak is.
Tekintélyét és tehetségét mindenki elismerte, számos egyházi vezető, iskola és szervezet tartott igényt segítségére és tanácsaira. Így lett Ráday a református egyház első egyetemes főgondnoka, a felelősségteljes posztot haláláig betöltötte. Sokat tett a hazai kulturális és művészi élet fölkarolásáért, számos tehetséges művészt és tudóst pártfogolt, köztük Mányoki Ádám festőt. Támogatta Pápai-Páriz Ferenc latin-magyar szótárának kinyomtatását és barátja, Bél Mátyás tudományos tevékenységét is. Rendszeres levelezést folytatott Comenius unokájával, eme kapcsolata számos magyar református diák külföldi tanulmányútját tette lehetővé. Ő maga több vallásos tárgyú munkát is írt és őt tekintik a híres péceli Ráday-könyvtár gyűjtemény megalapítójának. Az állomány egy része már jóval korábban a családi könyvtár darabját képezte, majd a szellemi örökséget gyarapítandó gyűjtést fia, Ráday Gedeon folytatta és terjesztette ki, magas műveltsége és könyvgyűjtő szenvedélye miatt mégis Ráday Pál tekinthető a könyvtár alapítójának.
Élete utolsó éveiben sokat betegeskedett, ekkor szinte már csak irodalmi munkássága foglalkoztatta. 1733. május 20-án érte a halál Pécelen, kívánsága szerint Losoncon helyezték örök nyugalomra a családi kriptában. Öt gyermeke közül kettőt, Ráday Esztert és Ráday Gedeont szintén könyvgyűjtőként és az irodalom pártfogójaként tart számon az irodalomtörténet.
