Az állatok között a következő fajok találhatóak meg. Falakó szula, nagytestű, fekete-fehér vízimadár, mely kizárólag a Karácsony-szigeten szaporodik. Mendesz-antilop, mely éjszakai antilopfaj, hosszú, spirális szarvakkal, és kizárólag a Szahara homokdűnéi között él. Kaliforniai angyalcápa, fenéklakó, éjszakai ragadozó, mely valamikor igen elterjedt volt az Atlanti-óceán északkeleti részén, a Földközi-tengerben és a Fekete-tengerben, ám mára már kritikusan veszélyeztetett. Bengáli túzok, nagy szárazföldi túzokfaj, mely Kambodzsában, Nepálban, Vietnamban és Indiában őshonos. Feketearcú oroszlánmajom, egy apró főemlős, mely fakopáncsok által vájt faüregekben alszik, rovarokkal, gyümölcsökkel és növényekkel táplálkozik. 1990-ben fedezték fel a brazíliai Superagui szigetén, ma mindössze 400 egyed él belőle.

Burmai fedélteknős, Mianmar hét őshonos teknősfajainak egyike, valamikor igen elterjedt volt az ország középső és déli területeinek folyóiban, ma a vadászat és a tojásvadászat fenyegeti. Sri Lanka szitakötői, a Srí Lankán található, 53 endemikus szitakötő fajból legalább 20 veszélyeztetett. Panamai csonkaujjú béka, Panamában őshonos kétéltű, melyet az igen fertőző, gombás megbetegedés fenyeget. Északi simabálna, a X. század óta vadászott, lassú mozgású, 100 ezer kilós cetből mindössze 350 egyed él még a természetben. Hispán földi leguán, a Dominikai Köztársaság zord délnyugati részének, két elszigetelt régiójában őshonos hüllő. Törpe víziló, apró termetű víziló Libériában, Guineában, Elefántcsontparton és Sierra Leonéban. Szumátrai orrszarvú, más néven gyapjas, vagy ázsiai kétszarvú rinocérosz. Kevesebb, mint 300 egyed él már csak napjainkban a szubtrópusi és trópusi száraz erdőségekben Indonéziában és Malajziában.

Az egyes fajokat érintő veszélyek változatosak. A szula esetén a veszélyt a Húsvét-szigetre behurcolt, úgynevezett sárga őrült hangyák jelentik, melyek komolyan megváltoztatták a madarak költési szokásait. Az antilopokat élőhelyük elsivatagosodása és a túlzott vadászat fenyegeti. Más fajok betegségektől szenvednek, mint a panamai csonkaujjú béka esetén, vagy orvvadászat a kínai hagyományos gyógyászat oltárán, mely jelentősen csökkentette a szumátrai rinocéroszok populációjának egyedszámát, kevesebb, mint 300 egyedre.

A Természetvédelmi Világszövetség 2007-es Vörös Listája felfedte, hogy egyre több fajt fenyeget a kihalás. Bár az összes növény- és állatfajnak csak egy töredékét elemezték ki, a veszélyeztetettként felsorolt fajok száma már meghaladta a 16 ezer háromszázat, 2006 óta 188 fajjal nőtt a lista.

"A ritka fajok legritkábbikai lista pillanatképet ad a legkritikusabban veszélyeztetett fajok maréknyi csoportjáról, és illusztrálja azok helyzetét, valamint arra ösztönzi a közvéleményt, hogy csatlakozzanak az állatok megmentését célzó harchoz" - mondja Kent Rendford, a Vadvédelmi Társaság Intézetének igazgatója.