Ahogyan a szurkolókat, a két együttest is külön repülőterekre érkeztették a vendéglátók, akik igyekeznek a legalaposabban felkészülni rá, hogy csak a Luzsnyiki Stadion gyepén legyen összecsapás, a pályán kívül ne, mert mint mindig, most is megvan a veszélye a szélsőséges drukkerek közötti "különmeccseknek".
A friss angol bajnok MU játékosait, majd valamivel később a londoni Kékeket szállító gép is az esti órákban landolt, gondmentesen. A Manchester 24 futballistával érkezett, de a gárda skót mestere, Sir Alex Ferguson - akinek irányításával amúgy a Vörös Ördögök 1999-ben történetük második, egyszersmind eddigi utolsó BL-győzelmét aratták - igazából csak 18-as kerettel számol. A brit média szerint Ferguson nem biztos, hogy a kezdőcsapatban küldi majd pályára mindhárom csatárászát, Cristiano Ronaldót, Wayne Rooneyt és Carlos Tévezt, hanem előfordulhat, hogy a mérkőzés alakulásának függvényében "sakkozik" majd velük.
Bizonyosan tagja lesz ugyanakkor az alaptizenegynek Paul Scholes, az FC Barcelona elleni elődöntőből csapatát szó szerint továbblövő középpályás, aki a 99-es, 2-1-re megnyert fináléban sérülése miatt nem játszhatott a Bayern München ellen.
A Chelsea-nél - amelyet csak "orrhosszal" előzött meg a bajnoki véghajrában az MU - egyetlen jelentős kérdőjel akad: a védelem oszlopának, a könyökficammal bajlódó John Terrynek bizonytalan a fellépése. Egyébként azonban a fővárosi alakulat izraeli vezetőedzője, Avram Grant ugyanazt a gárdát akarja szerepeltetni, mint amelyik az angol-angol elődöntős párban győzedelmeskedett a Liverpool felett. Vagyis a moszkvai döntőben a kezdőjátékosok sorában lesz például az elnyűhetetlen középpályás Claude Makelele, oldalán Michael Ballack és Frank Lampard, elöl pedig a mindig roppant gólveszélyes Didier Drogba.
A két együttes kedden edz először a Luzsnyikiban, előbb a Manchester ismerkedhet a helyszínnel egy órán át, majd este szintén hatvan percnyi átmozgatás vár a Chelsea futballistáira. Persze már a biztonsági alakulatok felügyelete mellett zajlik mindez. Az összesen 6 ezer rendőr és katona javában végzi szolgálatát, hiszen hétfő óta folyamatosan érkezik a várhatóan 42 ezresre duzzadó angol szurkolói sereg, s a két tábor folyamatos szétválasztása nem kis feladatot ró a rendfenntartó erőkre, akiknek munkáját a szélsőséges manchesteri és londoni drukkereket jól ismerő angol rendőrtisztek is segítik.
Ami az esélyeket illeti, természetesen megoszlanak - s "döntetlen körüliek" - a vélemények annak megfelelően, hogy az angliai futballcsatározásokban is hol az egyik, hol a másik gárda bizonyult jobbnak. Nemzetközi tapasztalatát tekintve viszont kétségtelenül a Manchester tűnik erősebbnek, s nem csupán a korábbi két BL-elsőség miatt, hanem mert a csapat hosszú évek óta ott van az európai labdarúgás élbolyában, mondhatni állandó - és eredményes - Bajnokok Ligája-résztvevő, míg a Chelsea most első alkalommal küzdötte be magát a kontinentális döntőbe. Hozzáfűzendő: csak mint csapat tekintendő újoncnak a londoni társulat, hiszen a játékosok közül többen is - mielőtt a Chelsea-hez szerződtek volna - már voltak részesei európai kupasikernek. Jelesül Makelele 2002-ben a Real Madriddal, Andrij Sevcsenko 2003-ban az AC Milannal, Ricardo Carvalho és Paulo Ferreira pedig 2004-ben a Portóval ismerhette meg a végső diadal élményét. Az edzői érdemek összevetésében ugyanakkor az MU javára billenti el a mérleget az a tény, hogy míg Grant, aki tavaly szeptemberben ült le először a Chelsea kispadjára, 15 BL-mérkőzést tudhat maga mögött, addig Ferguson 22 éve tartó manchesteri pályafutása alatt 151 Bajnokok Ligája-meccsen dirigálta "ördögfiókáit". A "számháborús" érv mellett az MU mellett szól a két együttes egymás elleni örökmérlege is, amely szerint az eddigi - az angol bajnokságban, az FA Kupában és a Liga Kupában vívott - 147 mérkőzésből 42 végződött döntetlennel, s 65 manchesteri siker áll szemben 40 Chelsea-győzelemmel.
