A szorongásos zavarok sokkal gyakoribbak az anorexiás emberek közt, mint az átlagnépesség körében. Sokszor a szorongás korábban jelenik meg, mint maga az étkezési zavar. Az evési rendellenességek nemzetközi folyóiratának (International Journal of Eating Disorders) májusi számában közölt tanulmányában Cynthia M. Bulik 637 anorexiás észak-karolinai nő adatait elemzi.
A vizsgálatba bevont nők 39 százaléka számolt be arról, hogy gyerekkorában erőteljes szorongásos tünetei voltak, és csaknem valamennyi nő esetében a túlzott szorongás megelőzte az anorexia jelentkezését. A kutatók azt is megállapították, hogy a csoportban azok, akik szorongó gyerekek voltak, "extrémebb személyiségjegyeket mutattak", mint a perfekcionizmus, vagy az ételekhez való mániás hozzáállás. A szigorított élelmiszerbevitelen túl köztük gyakrabban fordult elő hánytatás és hashajtók szedése is.
Bulik csoportja szerint a gyerekkori szorongás az egyik kezdőpont lehet az anorexia felé vezető úton. Ez felhívja a figyelmet, mennyire fontos minél előbb észrevenni a gyerekek szorongásos tüneteit.
Szakemberek szerint Magyarországon is szaporodik az anorexiás esetek száma. Az átlagnépességben 1 százalék az evési zavarok gyakorisága - mondta Németh Attila pszichiáter az Országos Egészségfejlesztési Intézet szervezésében tartott továbbképzésen. Egyes foglalkozási csoportokban ennél jóval magasabb az arány, például a balettosok, manökenek 5 százaléka anorexiás.
Az életkor is meghatározó, amerikai adatok szerint a 16-24 éves főiskolások öt százaléka érintett, körükben kilencszer több a lány, mint a fiú. Több tényezőt, például genetikai, pszichológiai, szociokulturális okokat tart felelősnek a pszichiáter a probléma kialakulásáért. Kutatási adatok szerint tizenegyszer gyakoribb a kór azok körében, akiknek nőrokona is érintett. Az ilyen személyiség tökéletességre törekszik testsúlyát illetően is, önértékelési zavara mellett a saját testképét is torzan látja.
A szociokulturális tényezők között említette Németh Attila, hogy a gyerekek betegségbe menekülve kívánják rendezni a családi problémákat, például a válás veszélyét próbálják meg elhárítani azáltal, hogy a baj majd összetartja a családot. Előzményként nem ritkán szexuális trauma áll a háttérben.
Az étkezési zavar két fő típusát mutatta be a szakember a pedagógusoknak. A restriktív csoportba tartozók a diétázás mellett aktív mozgással serkentik energiafelhasználásukat, ez a kevésbé veszélyes megoldás. Az önhánytató, purgáló csoportba tartozók viszont agresszív módon akarnak megszabadulni a bevitt ételtől. A következmény sokféle szövődmény lehet: alacsony vérnyomás és pulzusszám, csontritkulás, vesekőképződés, immunvédekezési hiba, hormonális zavar, utóbbi nyomán szokott elmaradni a lányok menstruációja.
A betegség kezelése nagy kihívást jelent a szakemberek számára, a testi tünetek gondozása mellett kognitív- és viselkedésterápiára van szükség, amely egyéni, csoportos és családterápia keretében történhet.
Németh Attila pszichiáter tapasztalata szerint a serdülők 70 százaléka felépül, 5-8 százalékuk viszont nem éli túl az önrombolást. A pedagógusok figyelmét arra hívta fel előadásában Németh, hogy kövessék figyelemmel a tüneteket mutató gyerekeket, s mindazokat, akik családi hátterük miatt veszélynek vannak kitéve. Serkentsék a diákok együttműködését, a leszakadókat iparkodjanak bevonni a közösségbe.
