Kilencven éves a kékszakállú herceg vára

Alkotását még abban az évben benyújtotta a Lipótvárosi Kaszinó pályázatára, ott azonban játszhatatlannak minősítve elutasították. Ezután többször átdolgozta művét, főként a befejezésen változtatott; a premierre hét év múlva, A fából faragott királyfi című táncjáték sikerét követően került sor a budapesti Királyi Operában. Az első előadást Zádor Dezső rendezte, Egisto Tango olasz karmester vezényelt, a (ma többnyire elhagyott) prológot Palló Imre mondta el, a Kékszakállút Kálmán Oszkár, Juditot a későbbi Wagner-hősnő Haselbeck Olga énekelte. Az operát nyolc előadás után levették a műsorról, újra csak 1936 októberében Nádasdy Kálmán állította színpadra Sergio Failoni vezényletével. A herceget (miként még évtizedekig) Székely Mihály énekelte, rá való tekintettel Bartók némi változtatást is végrehajtott szólamában. Judit Némethy Ella volt, a komponistát több mint tízszer tapsolta vissza a közönség. Külföldön először 1922-ben Frankfurtban került színre, 1978-ban a moszkvai Nagy Színházban Ferencsik János dirigálta Jevgenyij Nyesztyerenkót és Jelena Obrazcovát, a milánói Scalában Melis György és Marton Éva vitte sikerre.

Az asszonygyilkos Kékszakáll középkori eredetű mondáját feldolgozó darab a Don Juan- és Faust-legendák rokona, de a népköltészettel is kapcsolatban áll. Bartók újfajta operai nyelvet alkotott, a szöveget a magyar nyelv természetes tagolása szerint énekelteti, ehhez a késztetést a népdalokból kapta. Az opera előadásmódját így határozta meg: "legato e misterioso" (kötve és titokzatosan), sőt azt is beírta, milyen színben képzeli el az egyes ajtók megvilágítását.

A szigorúan vett történetben a herceg és a családját az ő kedvéért elhagyó új asszony érkezik Kékszakállú várába. A szerelmes Judit meg akarja ismerni férje múltját és tiltása ellenére sorra kinyitja a vár ajtajait. Ezek titkokat rejtenek: a kínzókamrát, a fegyvertárat, a kincseskamrát, a virágok földjét, Kékszakállú birodalmát, a könnyek tavát, az utolsó ajtó pedig az előző asszonyokat, akik közé Judit is belép. Kíváncsisága miatt maga is emlékké válik, hogy ezután örök éjszaka boruljon a várra.

A kétszereplős, mindössze egyórás játékidejű zenemű értelmezési lehetőségei igen tágak. Balázs művét misztériumnak nevezte, a vég Judit sorsában a tragikus elbukás; a vár a lélek birodalma, az ajtók a lélek kapui. Van, akik szerint a férfi-nő kapcsolatról, a lélek rejtelmeiről és szenvedéseiről szóló szerelmi dráma, más elmélet szerint a Kékszakállú a teremtő, Judit maga az ember lenne. Nem csoda, ha többféle felfogásban játsszák, sőt még az is felvetődött, hogy egyáltalán színpadra született-e, sokan az oratóriumi előadásmódot tekintik a legmegfelelőbb előadásnak. Ugyanakkor egy lengyelországi előadáson a főszereplők az előadás végén az űrbe távoztak egy repülő csészealjon.