A világsajtó figyelme kedden az Ausztrália nyugati partján fekvő Perth-re szegeződött: ekkor tárgyalta ugyanis a bíróság a második világháborúban egy zsidó fiatalember megölésével vádolt Zentai Károly (hivatalos ausztráliai nevén Charles Zentai) ügyét. De ki is Zentai? S miért próbálják két éve a hazai katonai törvényszék elé állítani?

Mi történt 1944. november 8-án?

Az 1922-ben született Zentai Károly a második világháború alatt a csendőrségnél szolgált zászlós beosztásban. 1944-ben az akkor még Aréna útnak nevezett Dózsa György út 51. száma alatt található laktanya 1. körletében teljesített szolgálatot. Alakulatának parancsnoka Máder Béla százados, a helyettese Nagy László volt. Idáig a tiszta tények, az ezt követő események a vád álláspontját tükrözik. Eszerint Zentai 1944. november 8-án a koradélutáni órákban elfogta a zsidó Balázs Pétert és bevitte a laktanyába.

Balázs Péter tizennyolc éves kőművessegéd volt, aki részt vett az építőipari szakszervezetek ellenállási mozgalmában. Behívták munkaszolgálatosnak, azonban nem vonult be, hamis, keresztény papírokkal élt Budapesten, így a sárga csillagot sem viselte. Zentai állítólag többször említett tiszttársainak, hogy szívesen kézre kerítené a fiút, akit leventeoktatóként tanított korábban. Miután sikerült előállítania a Balázs Pétert, a laktanya egyik szobájában Máder Béla és Nagy Lászlóval együtt megkínozták, és halálra verték. A holttestet később a Dunába hajították.

A háború után Máder Béla századost és Nagy Lajos főhadnagyot felelősségre vonták. Az eljárás során közvetlen bizonyíték nem került elő, azonban mindkét tiszt, ahogy más beidézett tanúk, szót ejtettek arról, hogy Zentai behozott egy fiút a laktanyába, akit feltehetően megvertek. 1948-ban aztán Balázs Péter apja, Balázs Dezső budafoki ügyvéd eljárást kezdeményezett az akkor már Németország amerikai megszállási övezetében tartózkodó Zentai ellen. A külügyminisztérium el is indította a kiadatási procedúrát, azonban Zentai nem került soha haza. Máder és Nagy pedig a Népbíróság ítélete nyomán tíz év kényszermunkát végzett, 1956-ban szabadultak.

Nácivadászok akcióban

Balázs Dezső halála előtt megírta fia történetét a Halló! Itt Péter! Péter beszél! című könyvben, aminek előszavát Kéthly Anna jegyzi. A család ezt követően átadta az összegyűjtött iratokat a Simon Wiesenthal Központnak. Az ügy ezzel több évtizedre nyugvópontra jutott, mígnem 2004-ben a Központ nácivadászai rá nem találtak az időközben Ausztráliába költözött Charles Zentaira.

Az események innentől gyorsan pörögtek, az Efraim Zuroff vezette szervezet kérvényezte a nyugdíjas csendőrtiszt kiadatását az ausztrál kormánytól, annak családja azonban azzal védekezett, hogy az idegrendszeri sérülésekkel, és halláskárosulással rendelkező Zentai nem élné túl a hazautazást. A keddi tárgyaláson pedig nyár végére halasztották a kiadatásról való döntést. Amennyiben a kiadatás mellett határoznak, a belügyminiszternek is rá kell bólintania az ítéletre, az ausztrál jog szerint a végső szó az övé.

Zuroffék időközben megszellőztették, hogy szemtanú is akad, aki alátámaszthatna Zentai bűnösségét. Az Izraelben élő, idős Mermelstein Jákob 2005-ben egy ausztrál lap szerint be is számolt a látottakról, illetve 2005-ben Friderikusz Sándor műsorában is szerepelt. Azt azonban nem tudni, hogy a férfi emlékezőtehetsége milyen, és egyáltalán, mikor láthatta Zentai Károlyt. Továbbá az is kétséges, hogy életben van-e még egyáltalán.

Mégsem bűnös?

Ernie Steiner, Zentai kisebbik fia szerint viszont apja és anyja 1994-ben magnóra mondták az élettörténetüket, és a felvételen egybehangzóan azt állítják, hogy Budapestet a gyilkosság feltételezett időpontja előtt egy nappal elhagyták. Steiner ezen kívül további bizonyítékok ígér arra az esetre, ha apját mégis háborús bűnökkel vádolva bíróság elé állítják: „..ügyvéd csoportunk tagjai újabb beadványokat fognak benyújtani Robert McClelland legfőbb ügyésznek és Robert Debus szövetségi belügyminiszternek. Édesapám 1944 november 8.-án nem is tartózkodott Budapesten, az ügyben teljesen ártatlan és erre több bizonyítékunk is van, amiket megfelelő időben be is fogunk nyújtani a bíróságnak (....) az édesapám elleni „bizonyítékokat” a magyar kommunista hatóságok a kommunista időkben kényszervallatással verték ki a két „tanúból”, ezért a jegyzőkönyvben leírt vallomásuk a civilizált világban hiteltelennek minősül.”

Ez utóbbi megállapításra hivatkozva többen tagadják a vád megalapozottságát. Köztudomású ugyanis, hogy a népbírósági ítéletek jó része a háború utáni indulatokkal teli közhangulatra rájátszva, a kommunista hatalomváltás érdekében hozott sürgősségi döntések, amelyek gyakran veréssel, fenyegetéssel kikényszerített tanúvallomásokra épültek.

Zentai ügyvédei vitatják a budapesti katonai bíróság illetékességét is az ügyben, szerintük itthon a közvélemény nyomása miatt nem lenne tisztességes eljárásban része védencüknek, ezért a függetlennek tartott ausztrál bíróságot preferálják.

Kik is a fejvadászok?

Érdemes szót ejteni a Zentai Károly elfogását indítványozó Simon Wiesenthal Központról is. A Los Angeles-i székhelyű zsidó szervezetet 1977-ben alapították a zsidóellenes (háborús) bűnöket elkövető tettesek felkutatása, és igazságszolgáltatás elé állítása érdekében. Nevét az egyik alapítóról, a vitatott életúttal rendelkező nácivadászról, Simon Wiesenthalról kapta. A magát tévedhetetlennek való Wiesenthal több rokonát elvesztette a második világháborúban, így ezt követően bujkáló nácik felkutatásának szentelte életét. Állítása szerint szerepet játszott Adolf Eichmann előkerítésében is, ám ezt az akciót irányító Moszad-ügynök határozottan cáfolta később, félrevezetőnek nevezve Wiesenthal információit.

A Wiesenthal Központ vezetője jelenleg a Jeruzsálemben élő Efraim Zuroff, aki személyesen is sokat tesz Zentai bíróság elé állításáért. Zentai egyébként a hetedik helyen áll a szervezet legjobban keresett háborús bűnöseinek toplistáján. A Központ pár éve elindította az „Operation Last Chanche” („Utolsó Esély-hadművelet”) névre keresztelt kampányát, amely az életben lévő egykori nácik - még haláluk előtt történő - felkutatását és felelősségre vonását tűzte ki célul. A legjobban Aribert Heiemet, több koncentrációs tábor szadista orvosát keresik, de a harmadik helyen ott van a magyar Képíró Sándor is, akit az újvidéki „hideg napok” során zsidó és roma tömegek meggyilkoltatásával vádolnak.

Augusztus 18.

Zentai Károly ügy megosztja a közvéleményt. Sokan gondolják úgy, hogy a történelmi igazságtétel jegyében neki is szembe kell néznie a múlttal, és felelnie kell a világháborúban elkövetett tettéért. Mások viszont azon a véleményen vannak, hogy a Wiesenthal Központ hajtóvadászata egyoldalú, és csak a zsidó erődemonstráció részét képzi. Akárhogy is van, a perthi bíróság augusztusra halasztotta a döntést. Fontos végül tisztázni azt is, hogy itt nem arról döntenek majd, hogy háborús bűnös volt-e Zentai, hanem arról, hogy elég bizonyíték áll-e rendelkezésre ahhoz, hogy az állampolgárait szigorúan védő Ausztrália kiszolgáltassa saját állampolgárát egy másik állam jogrendjének vagy sem. Augusztus 18-án kiderül.