Kiléphetsz a testedből, ha akarsz

A TKÉ ugyanis tudományosan alátámasztható, sőt, még azt is elismerik az orvosok, hogy gyakorlással előidézhető ez a különös érzés, mely a lélek testből való kilépésekor jön létre.

Aki szeretné mesterségesen előidézi a TKÉ-t, nagyon kell ismernie saját testét, hogy irányítani is tudja izmait és elméjét. Robert Peterson a jelenségről írt könyvében konkrét tanácsokat ad arra vonatkozóan, hogyan lehet gyakorlatok segítségével kilépni a testünkből.

Az első lépés az előkészítés. Mivel a kilépést a psziché idézi elő, nagyon fontos, hogy gondolatban ráhangolódjunk az asztrális élményekre. Ebben segíthetnek zeneszámok, melyek hangulata a lebegést, a testen kívüliséget juttatja eszünkbe. Célszerű ezeket a dalokat gyakran hallgatni napközben. Hogy tudatosítsuk magunkban, mit szeretnénk elérni, mondjuk ki, hogy "ma testen kívüli élményt élek át". Ezt a mondatot is lehet napközben ismételgetni, hogy ezzel tréningeljük az agyat az eseményre.

Minden agyban dől el

A jelenség lényege, hogy amikor a tudatalatti előidézi a TKÉ-t, az agyunk kapcsoljon éber állapotra, hogy ne "eszméletlenül" éljük át ezt az élményt. Ezért van szükség arra, hogy nagyon erősen koncentráljunk a testből való kilépésre. A jelenség előidézésére a legalkalmasabb időpontok az elalvás előtti, és az ébredés utáni órák. Ilyenkor a test még félúton van a mélyalvás és az aktív ébrenlét között. Meg kell szüntetni minden zavaró tényezőt, hogy semmi se zökkenthessen ki minket a gyakorlásból.

Ha az előkészületek lezajlottak, feküdjünk le a földre és lazítsuk el a testünket. Minden egyes izmot el kell ernyeszteni egészen addig, míg pehelykönnyűnek nem érezzük magunkat. Végig kell haladni a végtagokon és az arcon is. Aki korábban már gyakorlott relaxálóvá vált, nem fog gondot okozni neki ez a folyamat. Ha hiányzik az ehhez szükséges ismeret, akkor a lazítást úgy tudjuk elérni, hogy felváltva feszítjük és engedjük el izmainkat, míg teljesen ernyedtté nem válnak.

Közben hunyjuk le a szemünket és képzeljük el, hogy a nagy sötétségből előbukkan egy tárgy, és koncentráljunk a képzeletbeli tárgyra, még véletlenül se a sötétségben "úsztassuk a látásunkat". Játszani kell az alvás és ébrenlét közötti állapottal is. Hagyjuk magunkat elszundikálni, majd ébresszük fel magunkat. Ha ezt elég sokszor csináljuk, meg fogjuk érezni azt a pontot, amely elválasztja a kettőt egymástól. Ha eléggé elmélyült állapotban vagyunk, be kell fogadnunk ellenkezés nélkül minden ingert. Az is segíteni szokott a TKÉ előidézésében, ha himbálózunk, akár teljes testtel, akár gondolatban.

A testen kívüli élmény előidézéséhez rengeteg türelem és gyakorlás szükséges, ne várjunk azonnali eredményt. Nagyon fontos, hogy el tudjuk engedni magunkat, hogy megszabaduljunk a görcsösségtől. Ha elménk eléggé befogadóvá tud válni, akkor előbb-utóbb elengedi a tudatot a fizikai testtől, és kalandos utazásban lehet részünk.