George Lucas A Birodalom visszavág bevételei révén megteremthette magának az anyagi függetlenséget, ám azáltal, hogy rengeteg vitát követően kikerült a hollywoodi rendezők szövetségéből, búcsút kellett intenie annak a régóta dédelgetett tervének is, hogy jóbarátjával, Steven Spielberggel rendeztesse meg az űropera harmadik epizódját, akivel 1981-ben Az elveszett frigyláda fosztogatóival már összehoztak egy elképesztő bombasikert. Így, hogy Spielberg kiesett a képből, Lucas David Lynch-et kezdte el kapacitálni, hogy rendezze meg Luke Skywalker és Darth Vader történetének harmadik részét, Lynch azonban inkább a Dűnét választotta, majd David Cronenberg is visszautasította a felkérést. Így kötött ki végül a projekt a relatíve ismeretlen wales-i Richard Marquandnál. „Körülbelül olyan volt így dolgozni, mintha úgy rendeztem volna meg a Lear királyt, hogy közben Shakespeare minden egyes mozdulatomat árgus szemekkel figyeli”, emlékezett vissza később Marquand, aki állítólag meglehetősen rosszul jött ki Lucasszal, a széria atyja ugyanis rajta tartotta a kezét az egész filmen, és nem nagyon engedett neki szabad kezet úgy, mint A Birodalom visszavág esetében a jóval rutinosabb Irvin Kershnernek.

A munkálatok megkezdése előtt a sztori sem öltött teljes formát, aminek egy fontos gyakorlati oka is volt: Harrison Ford Mark Hamill-lel és Carrie Fisherrel ellentétben az első film időszakában nem szerződött le két további folytatásra, és nem is igen akaródzott elvállalnia Han Solo szerepét. Az Indiana Jones szerepével véglegesen az álomgyár legnagyobb sztárjai közé emelkedő Ford inkább azt javasolta, hogy a csempész ne ébredjen fel karbonitba hibernálását követően. Lucas természetesen mereven ellenezte ezt a koncepciót, nem is beszélve a forgatókönyvet vele közösen jegyző Lawrence Kasdanről, és egy illően szép összeggel végül sikerült is meggyőzniük Fordot arról, hogy mégis érdemes szerepet vállalnia a filmben.

Az utolsó pillanatban került bele a forgatókönyvbe Luke Skywalker visszatérése a Dagobah-rendszerbe Yodához – valakinek elvégre meg kellett erősítenie azt az előző filmben elhangzó állítást, hogy Darth Vader tényleg a főhős apja – , Obi-Van Kenobi feltámadásának ötletét azonban Lucas elvetette, nem kis részben a Jedi-mestert és szellemét alakító Alec Guinness ellenkezése miatt, aki köztudottan sosem volt nagy véleménnyel a Star Wars trilógiáról, és így csak egy pár perces kis jelenetet kellett vállalnia. A színészgárda többi tagja adott volt: Hamill és Fisher mellett Lando Calrissianként ismét visszatért a vászonra Billy Dee Williams, de David Prowse is ismét magára öltötte Darth Vader maszkját – az ő hangját ugyanakkor James Earl Jones kölcsönözte – , nem beszélve a C-3PO-t alakító Anthony Danielsről és a Csubakka bőrébe bújó óriásról, Peter Mayhew-ről. A széria főgonosza, az Uralkodó ördögi szerepét Lucas a brit Shakespeare-színészre, Ian McDiarnidre osztotta.

Mivel Lucas a munkálatok megkezdésekor már nem volt tagja a hollywoodi érdekvédelmi szervezeteknek, a forgatási engedélyek megszerzése és a helyszínek leegyeztetése még az első két rész elképesztő sikere ellenére is igen nehezen ment. Lucas emellett igyekezett a költségeket olyan alacsonyan tartani, amennyire csak lehetett: a forgatás hat héttel rövidebb volt, mint A Birodalom visszavág esetében, a teljes büdzsé pedig 32,5 millió dollárra rúgott, ami a kor viszonyaihoz képest persze továbbra is mamutköltségvetésnek számított. Howard Kazanjian producer számításai szerint ugyanakkor legalább 18 millió dollárt sikerült megspórolni azáltal, hogy a trükkökért a Lucasfilm tulajdonolta Industrial Light And Magic (ILM) szakemberei feleltek.

Hogy távol tartsák az érdeklődő Star Wars-fanatikusokat a forgatástól, a stáb hivatalosan egy Blue Harvest című horrorfilmen munkálkodott. Lucas eredetileg egyébként a Revenge Of The Jedi címet akarta adni a filmnek, de aztán jószerivel az utolsó pillanatban mégis meggondolta magát, mondván, hogy egy Jedi sosem állna bosszút senkin. Ekkorra azonban már bizonyos előzetes anyagok, plakátok kikerültek a nyilvánosság elé. A film forgatása 1982 januárjától az év májusának közepéig tartott, de az utómunkálatok ezt követően még hónapokig elhúzódtak.
A film eredetileg 1983. május 27-én került volna az amerikai mozikba, de végül ezt két nappal előbbre hozták, hogy a premier egybeessen az első Star Wars film bemutatásának hatodik évfordulójával. A közönségsiker még az előzetes várakozásokat is felülmúlta: A Jedi visszatér már bemutatásának hétvégéjén több mint 23 millió dollárt hozott a konyhára, majd az év legnézettebb mozija lett, és világszerte végül 475 millió dollárt kasszírozott a pénztáraknál (ez az 1997-es speciális változat bevételeivel együtt később felkúszott 575 millióra). A kritika ugyanakkor megosztva fogadta a trilógia befejező epizódját, elsősorban azt dörgölve Lucas orra alá, hogy a gyerekekre építő kiszámítható merchandise-őrület miatt beleírta a sztoriba a kismedve-szerű ewokokat – ők az eredeti koncepció szerint egyébként vukik lettek volna – , de sokan az első két film báját is hiányolták A Jedi visszatérből. A film ennek dacára a vizuális és audio-vonalon öt Oscar-jelölést gyűjtött be, és a trükkökért meg is kapta azt.

25 év távlatából a kritikai bírálatok erejüket vesztették, A Jedi visszatér ugyanolyan klasszikus, mint a Csillagok háborúja és A Birodalom visszavág, erejét pedig a roppant ellentmondásosan fogadott prequel-trilógia sem tudta elhomályosítani.(kulturpart)