A csütörtöki bemutató óta minden este óriási sikert arat a Katona társulata Párizsban, a Le Monde című napilap hétvégi számában méltatta az előadást.

A Libération kritikusa szerint Ascher Tamás felvállaltan a svájci Christoph Marthaler rendezését tartja szem előtt: a hatvanas évek Kelet-Európájába helyezi a cselekményt, ahol a kopottas falak, a ronda bútorok, a neonfények közegében bármerre néz az ember, semmi megnyugtatót nem talál. A depressziós díszletben, az elnyűtt jelmezben vagy csiricsáré virágos ruhában mechanikus bábuként létező patetikus szereplők, valamint a burleszkből ismert gegekre építő jelenetek pedig arra utalnak, hogy a magyar rendező Jérome Deschamps rendezéseit is látta.

A paródia szándéka az ismert latin részletekből táplálkozó zenei kíséretben is megnyilvánul, ami "kétségtelenül jópofa és jókedvet teremt". A farce hangulat betölti funkcióját: végig illúziót kelt. És mivel Ascher jól érzi a ritmust, a három óra már csak azért is gyorsan elszáll, mert az előadásban minden egyértelmű" - véli a kritikus.

René Solis ugyanakkor azt hangsúlyozza, hogy a 2004-ben Budapesten bemutatott előadással, amely "egyébként óriási sikert aratott számos európai országban, a rendezőnek nincs sok mondanivalója". A kritikus szerint a rendezés elsődleges célja a darab finomságait elmosni azzal, hogy mindent szó szerinti szinten kezel: a szereplőket egy nagy tömbben, nevetséges mivoltuk és gyengeségük alapján jellemzi.

A svájci rendező, annak ellenére, hogy szereplői patetikusak voltak, nem tette őket nevetségessé, hanem szerette és összetettségükben mutatta be őket. A magyar Ivanov-előadásban viszont a karikatúra öncél: az orvos kérlelhetetlen, a polgári nők libák, a gazdag özvegy frusztrált, Ivanov pedig egy vérmes depressziós. Ami az alappszichológiából kibontakozik az annyi, hogy a kispolgárság javíthatatlanul középszerű - hangsúlyozza a kritikus.

"De itt vannak szerencsére a színészek. A budapesti Katona József Színház társulata semmi kétséget nem hagy a színvonalat illetően, s közülük ketten különösen nagy igényt és méltóságot kölcsönöznek az előadásnak. Bezerédi Zoltán játssza Lebegyevet, az alkoholista és nagyvonalú földbirtokost, Tóth Ildikó pedig Anna Petrovnát, Ivanov tüdőbajos feleségét, aki nem szeretne meghalni. Szédülés, költészet, talányosság: amint ők színpadra lépnek, minden elmélyül és megnyílik" - írta a Libération kritikusa.