Ahol a part szakad

Pénteken sem sikerült a tárgyaló feleknek megállapodásra jutniuk: a BKV és a buszosok továbbra is huzakodnak a sztrájk kérdésében. Pedig korábban úgy tűnt, jó hírekkel zárják a hetet: csütörtökön a média már kész tényként kezelte a pénteki kiegyezést. Sőt, talán még a fővárosi közlekedési vállalatnál is így gondolkodtak: a tárgyalásról kiadott sajtóközleményük szerint ugyanis a megegyezést az akadályozta, hogy a szakszervezetek új követelésekkel álltak elő.

Az új felvetés a BKV szerint a kollektív szerződés tárgyalás nélküli meghosszabbítása volt: ez a cégnek évi ötmilliárd forintjába kerül, ráadásul eredetileg nem is volt ilyesmiről szó. Így a cég vezetése nem is tudta a feltételt elfogadni – amennyire ezt a szigorúan csak sajtóközleményekben kommunikáló cég bulletinjéből ki lehet olvasni.



Szintén a sorok között silabizálva úgy tűnik, valamilyen megállapodást szeretnének, ám már maguk sem biztosan ennek elérhetőségében – a tárgyalásokat folytatják, mindent megtesznek a megegyezésért, de új elemként elkezdenek felkészülni arra az eshetőségre is, hogy a megegyezés mégsem születik meg, így „természetesen a sztrájkra való felkészüléshez szükséges intézkedéseket is megteszik”. Eddig csak a megegyezés fontosságát hangsúlyozták.

A sztrájkbizottság magatartása ugyanakkor adhat reményre okot azoknak, akik el akarnak jutni munkahelyükre: a határozatlan idejű, kedden kezdődő sztrájkból csütörtök-péntekre szorítkozó munkabeszüntetés lett. A két nap pluszt azért csapták hozzá az eredeti időponthoz, hogy ne ezen múljon a mindenki által áhított kompromisszum – ráadásul a barátságtalanul hangzó határozatlan hosszúságú időtartamot is a munkahét végére korlátozták (mi több: az írásbeli érettségik utánra; az eredeti keddi időpont még bekavart volna a diákoknak). Ha figyelembe vesszük azt is, hogy a „vaskerekesként” emlegetett járműveket (villamosok, metrók, HÉV) képviselő szakszervezetek most nem szállnak be a buszos kollégák mellé, szinte minden kerületben megoldható lesz a közlekedés. Fix kivételként Rákosmentét tudjuk említeni: itt csak buszokat közlekedtet a BKV, a kerületben megálló vonatok pedig jobbára túl zsúfoltak ahhoz, hogy ennyi plusz emberrel megbirkózzanak.

Ez történt a...

A hét eseményei összességükben inkább a megállapodást valószínűsítették, sikerült jelentősen közelíteni az álláspontokat. Maga Nemes Gábor, a buszosok legismertebb képviselője sem zárta ki, hogy a hét végére elcsituljanak a viták – talán ezért is tört ki a médiában egyfajta logikusan mégis nehezen indokolható hurráoptimizmus – névtelen forrásokra hivatkozva kész tényként kezelték az elfogadott megállapodások létezését, amiket állítólag a Kispipa étteremben dolgoztak ki véglegesen.

Pozitív fejlemények azért voltak a héten: a területért felelős önkormányzati vezetők és miniszter is megjelentek a tárgyalásokon, és az eredeti követelések közül sokat sikerült teljesíteni. A városvezetők írásos garanciát vállaltak arra, hogy a cég helyzetét tárgyalják, és szeptember 30-ig új rövid-, közép-, és hosszú távú finanszírozási koncepcióval állnak elő. A korábbi csoportos leépítések tervét is visszavonták (állítólag nem volt különösebben nehéz feladat, mivel buszsofőrből amúgy is hiány van Budapesten), a jelenleg elérhető új paraméterkönyv-tervezet is jó tárgyalási alap lehet – és összességében az is erősítheti a megállapodás lehetőségét, hogy a megspórolandó összeg hatmilliárdról egyre esett vissza.

Az eredeti kérés az volt, hogy az új paraméterkönyvet a szakszervezetekkel közösen dolgozzák ki, illetve a kollektív szerződést további négy évre hosszabbítsák meg – utóbbi kérdésben kell még tárgyalni (itt már a szakszervezet is rugalmasabb). A paraméterkönyv mellett jó érv, hogy ezt már a kommunikációs szempontból fontosabb VEKE is üdvözölte, a sofőrök érdeksérelmével pedig nem jár.



Volt már csend

Gulyás Attila, a vaskerekesek szakszervezetének vezetője korábban azt nyilatkozta: bíznak abban, hogy az eddig két sztrájk a (a fél napos, egész Budapestet megbénító, és az egy napos, ami lényegében egy háromnapos hétvégére berendezkedett fővárost talált) elég volt ahhoz, hogy elérjék céljukat. Ezért nem akartak most beszállni a sztrájkba, hanem a tárgyalások eredményeiben bíznak.

A ma délután kezdődő tárgyalások eredményeiben természetesen nem lehetünk biztosak. Az utóbbi időben felgyorsult tárgyalásokat és a két oldal kompromisszumkészséget figyelembe véve elképzelhető, hogy sikerül megállapodni a feleknek. Másik oldalon ott van az eddig mindkét oldal viselkedését determináló kommunikációs kényszer is: a BKV és a főváros vezetése nem mehet bele túl könnyen az új kompromisszumokba, mert azzal saját jövőbeni pozícióit gyengítené. A szakszervezet szintén nem engedhet túl hamar, mert ezzel a vaskerekesek nélkül amúgy is kisebb súlyát csökkentené tovább. Így ha más nem, némi pozícióerősítő huzavona mindenképpen várható.

Azt azonban nem tudni, mennyire állnak egymáshoz valóban közel az álláspontok, illetve mekkora szükségük van a feleknek pozícióik erősítésére: legkésőbb keddre kiderül.