Elhunyt Gerzson Pál

Gerzson Pál 1931. január 25-én született a Baranya megyei Hirden, festészeti tanulmányait 1949 és 1953 között a budapesti Képzőművészeti Főiskolán végezte Kmetty János, Domanovszky Endre és Hincz Gyula tanítványaként. 1954-ben lépett először alkotásaival a nyilvánosság elé, 1967-ben az Ernst Múzeumban, 1982-ben a Műcsarnokban, 1993-ban pedig a Vigadó Galériában volt gyűjteményes kiállítása, melyek egy-egy alkotói korszak jelzőkövei.

A 77. születésnapján megnyitott gödöllői tárlatig számtalan kollektív és egyéni kiállításon mutatták be munkásságát. Festészete a leíró, realista szellemiségű ábrázolástól indult, hogy aztán a festői elvonatkoztatásnak egy olyan világához érkezzék, melyben az elrejtett, sejtelmes valóságelemek, a fantasztikussá formált motívumok mindig az élet nagyszerűségét, szépségét hirdetik.

Falfestmények, pannók, intarziák és üvegablakok jelzik, hogy a monumentális műfajokban is ugyanolyan magabiztosan alkotott, mint a táblakép-festészetben. Híres faliképei megtalálhatók Budapesten, Pécsett, Győrött, Baján, Kunszentmiklóson, Mátészalkán és a finn fővárosban, Helsinkiben is.

Gerzson Pál festői munkássága rendkívüli szakmai tudásra, mély szellemi felkészültségre, műveltségre alapozódott. Ezt a tudását tanárként a fiatalabb generációkkal is megosztotta: 1960 és 74 között az Iparművészeti Főiskolán tanított, 1974-től pedig a Képzőművészeti Főiskolán, ahol 1986 és 1990 között, nyugdíjazásáig tanszékvezetőként is dolgozott.

A 90-es években több cikluson át volt elnöke a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetségének, alapítója és elnöke a Magyar Szépmíves Társaságnak, a Magyar Bor Akadémia örökös tagja, a Tudományok, Művészetek és Irodalom Európai Akadémiájának (Párizs) rendes tagja, 1992-ben pedig egyike a Magyar Művészeti Akadémia 22 alapító tagjának.

Munkásságát kétszer, 1969-ben és 1971-ben is elismerték Munkácsy Mihály-díjjal, az érdemes művész címet 1986-ban kapta meg.