Tömegalma

Nincs már rendes szabolcsi jonatán alma a boltokban. A kínálat éppúgy beszűkült, mint ahogy a minőség romlott. Néhány alma közül választhatunk, a finomak helyett inkább a gazdaságosan termelhető, az utaztatást jól bíró vagy a könnyen eladható almák kerültek túlsúlyba. És ugyanezt mondhatjuk el bármely Magyarországon megtermelhető zöldségről vagy gyümölcsről.

Dömping

Az utóbbi évek változásainak nem csak az ízlelőbimbóink látják kárát, hanem a magyar vidék és a magyar társadalom is. Az olcsóbban előállítható élelmiszerek dömpingje a kistermelőknek olyan kihívást jelent, amibe egészen biztosan tönkre is mennek. Kérdezhetnénk, hogy miért baj ez? „Ha versenyképtelenek a gazdák, akkor nincsen mit tenni, támogatásuk csak visszafogja a gazdaságot és még drágítja is az élelmiszerek árát, az olcsó étel meg jó a szegényeknek.” – hallhatjuk sokszor. Lehetne akár így is, ha a verseny tisztességes lenne és nem doppingolnának a nagyüzemek, továbbá győzelmük nem okozna visszafordíthatatlan károkat a környezetben, a társadalomban és a vidéki életformában.

Dopping

Menjünk sorjában:, a versenyelőny abból fakad, hogy a nagyüzemek, melyek az olcsó és pocsék árukat ipari méretben előállítják nagybirtokokon, egynövényes ültetvényeken, gépesítve, vegyszerek és egyre gyakrabban genetikailag módosított (GMO) növények bevetésével érik el azt az árat, amivel kiszoríthatják a kistermelőket a piacról. A vegyszerek és a GMO növények a környezetet és az egészségünket is károsíthatják. A vegyszerezett és a génpiszkált növények okozta környezeti károk mindnyájunkra kiterjednek, miközben a profitot kevesen élvezik.

Magyar puszta

A nagybirtokok – melyek az önszabályozó gazdaságban versenyelőnyt élveznek – újbóli térnyerésével a tönkrement kistermelők, akiknek a földjét a nagyvállalat megvette, nem kapnak munkát, hiszen az olcsó élelmiszer egyik titka éppen az, hogy a költséges emberi munkaerőt lecserélik a technika vívmányira. Ha pusztán birtokkoncentrációról beszélnénk, miközben a mezőgazdaságból élők száma változatlan maradna, a helyben, konzervatív módszerekkel termelt élelmiszer akkor is beszerezhetetlenné válna. De ennél többről van szó, a munkanélküliség és a szegénység úgy megugrik, ahogy az a szocialista nagyvállalatok bezárása után történt. A szegényeknek tehát csak akkor jó az olcsó élelmiszer, ha nagyvonalúan figyelmen kívül hagyjuk, hogy azt tette őket földönfutóvá.

Miénk a világ

A magyar gazdákat nem csak a verseny – amelyben hátránnyal indultak – sújtja, hanem a kapcsolati hálójának szemeit jóltartó kormányzat is. Gondoljunk arra, hogy a második pilléres juttatások is inkább az ipari termelést folytató nagygazdaságoknak folynak be. Gyurcsány Ferenc vérfagyasztó davosi elszólása, melyben a neoliberális gazdaságpolitika híveinek és haszonélvezőinek udvarolt az agrártámogatások csökkentésének-megszüntetésének ötletével, már a nagyüzemi lobbi emberének tartott Gráf József agrárminiszternél is megkormolt néhány relét. Az tudniillik már a nagyüzemeknek sem érdeke, hogy magyar mezőgazdaságot teljesen felszámolják, és amit eszünk, azt Európa határain kívül termeljék meg. Hazánk akár lakosságának háromszorosát is el tudná tartani, feltéve ha átáll a nagyüzemi termelésre. Ilyen formán akár nyertesei is lehetnénk a mezőgazdasági termékek piacának további liberalizálásának.

Disznógyár

A GDP-nek akár jót is tehet, ha életre leheljük a valamikor a KGST tagországokat etetető nagyüzemeket, megtöltjük gyógyszeren és feldolgozott fehérjén, dögliszten élő malacokkal a hizlaldákat és nem térünk át tyúkokat kímélő tartási módokra, hatalmas, egynövényes táblákká szántjuk fel a határt. Jól hangzik, hogy a szegénységet a jól működő gazdaság és a növekvő GDP oldja majd meg, de valóban így van, ha a GDP növekmény pár vállalatot és vezetőit gazdagítja majd? Gondoljunk bele: tavaly 550 milliárd forinttal nőt a GDP és ennek 40 százalékát a két leggazdagabb magyar jövedelemnövekedése adta. A birtokkoncentráció a bevételek koncentrációját is jelenti. Az agrárium további liberalizálása tehát kevesek érdekét és mindannyiunk kárát jelentheti.

Paysan gondolat

Európa északi fele, Egyesült Királyság, Svédország és Hollandia támogatná a mezőgazdasági termékek piacának liberalizálását a WTO szellemében, és ha tehetnék megszüntetnék Európában a mezőgazdasági termelést, kihelyezve azt a harmadik világba. Franciaország és Lengyelország és hazánk, mint potenciális exportőr országok nem pont így gondolják, igaz azt szeretnék, ha maguk áraszthatnák el más országok piacait dömpingárúval. A helyi kistermelők mozgalma, az élelmiszer-önrendelkezés megfogalmazója ezért határozott úgy, hogy minden országnak joga kell legyen arra, hogy maga határozza meg mezőgazdasági és élelmiszerpolitikáját úgy, hogy eközben nem árasztja el más országok piacait előállítási ár alatti termékekkel, hiszen nem tehetjük meg azt mással, amit magunknak sem kívánunk.

A McDonalds rombolásról ismert José Bové mozgalma tudatosan vette fel a „paysan” azaz paraszt jelzőt. A Confederation Paysanne Européenne (CPE) 1993 májusában részt vett a Via Campesina globalizációkritikus agrármozgalom megalapításában, a két szervezet céljául tűzte ki az élelmiszer-önrendelkezést és a helyi fogyasztásra irányuló mezőgazdasági termelést. A CPE-t 1986 óta uniós szakmai érdekképviseletnek ismerik el az Unió intézményei, a szövetségnek a MAGOSZ 2005 óta tagja. Magyarországon a nagyüzemek a volt Termelő Szövetkezetek romjain, azok földjén és eszközparkjával jöttek létre, az elsődleges tőkefelhalmozás ismert kelet-európai receptjét követve. A tulajdonosok kapcsolati tőkéje, a hatalomhoz fűződő "kijárós" viszonya közismert, ahogy a magyar vidék hanyatlása is.