Zentai Péter László, az MKKE elnöke korábban az MTI-nek elmondta, hogy a törvényjavaslat szerint a kiadó határozná meg az általa megjelentetett kötet fogyasztói árát, amelyet fél évig nem lehetne megváltoztatni. A kötött ár rendszere gátat vetne annak, hogy a multinacionális cégek az árrés terhére bármikor árversenyt kezdeményezzenek. Az árkötöttség garantálná a sokszereplős kínálati piac tartós fennmaradását, az egész országot behálózó, többségében kis könyvesboltok versenyképességének megőrzését. A kötött árak érvényesítése biztosítaná a könyvkínálat sokoldalúságát, a kevés példányszámban megjelenő, minőségi kötetek kiadását, de lehetővé tenné azt is, hogy a kiadók nem rentábilis kiadványokat is meg tudjanak jelentetni.
Az MKKE igazgatója szerint nemzetközi példák igazolják, hogy a kötött ár törvényi szabályozása jelentősen segíti a könyvek árstabilitását. Rámutatott arra, hogy az Európai Unió régi tagállamai közül tizenkettőben működik ez a gyakorlat, kilenc országban a parlament által elfogadott törvényben rögzítetten, míg háromban a magyarországihoz hasonlóan a könyvpiaci szereplők közti megállapodásként. Hozzáfűzte, az európai joggyakorlatban az árkötöttség egy-két évre szól.
Felhívta a figyelmet arra, hogy a kötött ár intézménye Magyarországon is 100 éves múltra tekint vissza; ezt 1992-ben a magyar könyvkiadás és -kereskedelem versenyszabályaiban rögzítették, és a már meglévő gyakorlatot ültette át az MKKE a törvényjavaslatba. Ennek kapcsán megemlítette, hogy a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) versenytanácsa két évvel ezelőtt versenykorlátozó magatartásra hivatkozva megtámadta ezt a piaci megállapodást.
A versenytanács szerint a forgalmazók ármeghatározási jogának korlátozása versenyjogilag indokolatlan, hiszen az lenne kívánatos, hogy a könyvforgalmazó szabadon dönthessen a tulajdonát képező áruk áráról. Ugyanígy jogellenesek a versenyszabályzat azon kitételei, melyek a kiadó által meghatározott ár alatt történő értékesítés időbeli korlátozására irányulnak.
A gazdasági tárca az MTI-hez eljuttatott véleményében - a GVH korábbi döntéséhez hasonlóan - arra mutatott rá, hogy az MKKE árrögzítésre irányuló törvényjavaslata korlátozhatja a piaci szereplők közötti versenyt. A szaktárca szerint az MKKE javaslata nem ad egyértelmű választ arra a kérdésre, hogy az árkötöttség által elérni kívánt társadalmi haszon arányban áll-e az árrögzítés versenytorzító hatásával.
A kötött ár piactorzító hatása abban nyilvánul meg, hogy nem teszi lehetővé az árak csökkentését azon könyvkereskedők számára, amelyek a rögzítettnél alacsonyabb ár mellett is nyereségesen tudnának működni. Az árkötöttség esetén nem érvényesül az árverseny hatékonyságra ösztönző, fegyelmező ereje, ez pedig a versenyképesség romlásához vezethet. A szakminisztérium hangsúlyozta azt is, hogy az árkötöttség bevezetésével a fogyasztók elesnének a lehetséges árkedvezményektől, az árszint emelkedése pedig csökkentheti a könyvforgalmat.
A minisztérium szerint a törvényjavaslat indoklása nem támasztja alá meggyőző érvekkel az árrögzítés és a könyvkínálat sokszínűsége közötti ok-okozati összefüggést. A kötött árak az árrögzítés időtartamára többletnyereséget biztosítanának a könyvpiaci szereplők számára, a fogyasztók kárára, de nem biztosítják, hogy ezt a profitot a könyvkiadók és a kereskedők nem rentábilis könyvek forgalmazására fordítsák.
A gazdasági tárca álláspontja szerint az sem egyértelműen bizonyított az indoklásban, hogy az árrögzítés mennyiben biztosítja a minőségi könyveket kínáló kis- és közepes méretű könyvesboltok sűrű hálózatának a fennmaradását. A tárca korábban azt javasolta az MKKE-nek, amennyiben fenntartja indítványát, részletes gazdasági hatásvizsgálattal és a nemzetközi példák alapos bemutatásával egészítse ki a törvényjavaslat indoklását.
