Gyurcsány Ferenc idióta, nem profi politikus. Gondoljunk csak az őszödi beszédre: a profi nem mond olyanokat, amik kiszivárogva botrányt kavarhatnak – legalábbis ezek az információk szivárogtak ki egy korábbi estén elhangzottakról.

Tetszik érteni, kiszivárogtak – Az Ember, Aki Soha Nem Hazudott, élteti Hornt, simfeli Gyurcsányt, és eszébe sem jut, hogy ezek a mondatok valaha a nyilvánosság elé keveredhetnek (ahogy a tokaji nem taggyűlések jegyzőkönyvei is). Ecce homo: a profi magyar politikus.

Innentől persze az lenne meglepő, ha az MSZP nem vetette volna rá magát a gazdaságilag végre értékelhető elemekre (megszorítások lesznek, naná, aki komolyan mást gondolt, ismételjen évet). Most kiderült, hogy jár az, aki tényleg Nem Hazudik. A felmérések már ki is hozták a cseppet sem meglepő eredményt: a Zembereknek nem tetszik az ötlet. Naná, ez már a 2005-ös, munkáspártos-világszövetséges kettős népszavazás óta nem újdonság: ha a vizitdíjra határozott nemet tetszettünk mondani, a nyugdíjbefagyasztások és a sok mindenkinek fájó sok minden sem lesznek népszerűek. Ezt egy szociáldemagógiában nyomuló profi politikus nyilván nélkülünk is tudja. Így nincs okunk azt gondolni, hogy véletlenül mondott ilyeneket. Azt meg a legilletékesebbtől tudjuk, hogy Az Ember, Aki Soha Nem Hazudott, még soha nem hazudott. Most már nyilván el sem kezdi, komolyan gondolta, amit mondott: a vérre, verítékekre és fogaknak csikorgatására, ergo legfőbb ideje felkészülnünk.

Jön a négy szűk esztendő, aztán tíz a teljes polgári jólétben, amikor több munkahely jön létre az országban, mint ahány munkanélkülink van – és Mikola doktor jövendölése is bejön a határon túliakról: ha nem is kap mind állampolgárságot, félmilliót közülük kényelmesen tudunk foglalkoztatni. Végre egy korrekt megoldás, amivel mindenki jól jár (kivéve azt a négy és fél millió magyart, akik lemaradnak ezekről a helyekről – oké, egy részüknek biztos van jobb elfoglaltsága is, mint a magyar szürkegazdaságban érvényesülni, őket viszont a mi őszinte és rikítóan sárga irigységünk övezi). Ha ezt eléri, tényleg profi. Nem politikusként, varázslóként – korábbi működésétől a közgazdászok nem voltak annyira meghatva, mint mostanság ő maga.

Bár lehet, hogy ezek a kukacos matekosok most kicsit megengedőbbek lesznek: Az Ember, Aki Soha Nem Hazudott, rájött, hogy az oroszok akár metrót is építhetnek (ezek az oroszok valószínűleg nem azok az oroszok, akik orvul a Gazprom egyik fióktelepévé tennék a Hazát, veszélyeztetve európaiságunkat holmi umbuldákkal: ezek a másik oroszok, tetszenek tudni. Nyilván nem azonosak azokkal sem, akik államadósságukat korábban sem törleszthették metróval. A Gazprom-umbuldisták és társaik nem profik, a többiek igen. Ilyen egyszerű ez, kérem szépen). Nem, Az Ember, Aki satöbbi nem mond önmagának ellent – az ennenmaga meghazudtolása lenne, az pedig genetikailag távol áll tőle, mint baloldaltól a nemzetrerontás.

Ezt a belátást persze nem lehet mindenkitől várni, ne is foglalkozzunk a nemzetközi sajtóval (amúgy sem szoktunk, a liberális(!) és szlovák(!) SME hiszi csak, hogy mindez ciki, és nagyobb populizmus, mint Gyurcsányé – de libsi tótokkal csak nem foglalkozunk, örüljenek a cégeinknek és kész). Kicsire a profi nem néz.

Azon sem kell fennakadni, hogy a Nemzeti Színház mintájára leállítaná a nagyberuházásokat és újragondolná őket: így könnyebb saját eredményként eladni az átadott dolgokat. Más hangzása van annak, hogy „megcsináltuk”, mint annak, hogy „befejeztük” - az újabb Schwajdák, Siklós Máriák, és süketnéma-vak nézőkre álmodott ülések pedig a káló. Istenkém, feltört tojás nélkül nincs rántotta, még egy profi konyhában sem.

A legszebb momentum viszont sokkal inkább filológiai momentum volt, akármit is kiabál most az MSZP. Azt lenyomják majd a jobboldali tábor torkán, hogy a Vezénylő Tábornok is meg akar szorítani – a liberálkomenisták már megint csődbe vitték az országot, muszáj lesz miattuk rosszabbul élni, mint akárhány éve. De az, hogy a tálaláshoz ért a vezér, az kijelentésként új. Helyesebben: Az Ember, Aki satöbbi tudja, milyen, mikor mást kell mondani: 1999-ben sokat kellett számolni, hogy fél százalékos reálbér-növekedést tudjanak produkálni. Azaz ekkor sem hazudták, hogy jobban élünk, mint egy éve, csak addig guberálták az adatokat, míg azokból ez jött ki – a profik így csinálják. Pláne, ha így ki is magyarázzák – van még remény évszázadon belül értékelhető magyar elitre.

A sajtó persze ráugrott a témára, a bal és lib pártok nekiestek, Varga Mihály expénzügyér pedig közölte, hogy ő erről eddig semmit sem hallott (így szivárogtatni sem tud, profik ezek fülig). Azóta ezen csámcsognak, cincálják az egészet, pedig csak egy egyszerű kísérletben vagyunk benne: Az Ember, Aki satöbbi, kipróbálja, mit szólunk ahhoz, ha őszintén beszél. Nem szeretjük: a politikus hazudja a kolbászt a kerítésre, és magyarázza meg nekünk, miért jó nekünk, ami nem az. Ne ígérjen megszorítást, mert botrány lesz belőle.

Ezért is érthető, hogy miért volt olyan röhejes a kampányuk, amilyen: nem is akartak nyerni, az ígéretek olyanok voltak, amilyenek – az ígéret nem kijelentés, nem is lehet hazugság, ne is tessen a tizennegyedik havi nyugdíjon lovagolni (különben is hülye látvány lenne a nyugdíjon lovagló Nyájas Olvasó). A profi legfeljebb akkor ígér hülyeséget, ha biztos abban, hogy nem tudják rajta számonkérni – most már sok minden világos, és ha netán visszásnak tűnne, akkor mi nem vagyunk profi olvasók. A médián ne lepődjünk meg, jön az uborkaszezon. A hét híre amúgy is Amy Winehouse pelenkának nézett bodyja volt, persze, hogy az Orbán-beszédet vesézgeti mindenki.

Profi politikusként a harsány és nem dicsérő sajtóvisszhangtól biztos nincs Az Ember, Aki satöbbi meglepve – biztos tudta, hogy ez lesz a következmény. Akarta is nyilvánvalóan, ő is tudja, hogy nagy szükség van a gazdaság helyzetéről szóló társadalmi vitára. Egyszerű: így provokálja azt ki. Nagyon profi.

Persze lehet az is, hogy lelkes futballistaként Orbán csak komolyabb küzdelemben szeretne nyerni, mint történne az most vasárnap, és (labda-labda, nem nagy különbség) feldobott egy jó magasat, hogy az ellenfélnek is legyen mit lecsapnia. Nemes gesztus lenne, vitathatatlanul. Csak baromira nem profi.