Sőt mit több, a távoli észak ezen úttörő telepesei később kihaltak, és nem ők voltak a Grönlandon ma élő inuitok ősei. A kutatás az úgynevezett paleo-eszkimóktól származó, ősi haj DNS-elemzésén alapszik, melyet a nyolcvanas években találtak meg a Disco-öböl állandóan fagyott talajában igen jó állapotban.

A haj, mely egy 4000 évvel ezelőtt élt férfihoz tartott az első, teljes mitokondriális genomot nyújtja egy ősember esetén - mondja Tom Gilbert genetikus. A mitokondriális DNS az anyáról öröklődik a gyerekre, így genetikai markerként funkcionál az egyén anyai ági őseit érintően.

Az ősi grönlandi eszkimó esetében a haj felfedte, hogy a férfi népe Szibériából érkezett. A paleo-eszkimók genetikai rokonai ma már csak Északkelet-Szibéria és az Aleuti-szigetek eldugott helyszínein élnek. Korábban két fő elmélet volt, mely az első, alaszkai, kanadai és grönlandi eszkimók leszármazását magyarázta. Az elméletek szerint az eszkimók vagy az amerikai őslakosoktól származnak, akik 14 ezer 350 éve kolonizálták Észak-Amerikát, vagy pedig Szibéria ugyanazon területéről érkeztek, amelyről a modern eszkimók - akik az elmúlt ezer évben Grönlandon éltek - is származnak.

Az új kutatás azt sugallja, hogy az Új Világ eredeti paleo-eszkimóit a későbbi telepesek váltották fel, akik Szibériából terjeszkedtek keleti irányba. Gilbert szerint lehettek populációk Alaszkától Grönlandig, aztán mindenki eltűnt, és sok új másik érkezett. "Egy külön zajló, új migráció segített a jelenlegi inuitoknak elterjedni".

A régészeti vizsgálatok a grönlandi legkorábbi eszkimókat a Saqqaq kultúrához kötik, mely mintegy 4500 évvel ezelőtt jelent meg, míg a későbbi Thule-kultúra 1000 évvel ezelőtt. A két csoporttal kapcsolatba hozható eszközök igen különbözőek.

A kutató szerint a Saqqaq-kultúra igen egyedi finom és precíz eszközökkel rendelkezett, mint a könnyű szigonyok és az apró horgok. Ezen archeológiai átmenet Grönlandon most új DNS-bizonyítékokkal támasztódik alá. Peter Forster brit kutató szerint, van némi közös megegyezés a régészek között, miszerint, "a paleo eszkimók talán kihaltak, ám ezt nem lehet teljesen bizonyosan kijelenteni".

A fagyott hajból származó egyedi DNS illeszkedik Forster saját kutatásához, mely azt mutatja, hogy az ősi eszkimó családfa életben maradt a modern grönlandi populációkban. Gilbert és csapata azt sugallja, hogy az ősi eszkimó populációk a klíma hűlési periódusainak estek áldozatul. "Nyilvánvaló, hogy ez egy szélsőségesen zord környezet, és elképzelhető, időnként olyan zorddá vált az időjárás hogy a populációk egyre kisebbek lettek, végül összeomlottak" - mondja a kutató. Forster egyetért hozzátéve, hogy a grönlandi paleo-eszkimók eltűnése egybeesik egy hűlési eseménnyel, mely 2800 évvel ezelőtt érte el csúcspontját.