Tőkés átalakulás Erdélyben

Az erdélyi magyar belpolitika a kilencvenes években állóvíz volt abból a szempontból, hogy a Romániai Magyar Demokrata Szövetség képviselte egyedül a magyar érdekeket a bukaresti törvényhozásban. A rendszerváltáskor alakult szervezet éveken keresztül hatékonyan integrálta a különböző platformokat, azonban bizonyos politikai kérdések vízválasztóak lettek idővel. Ilyen volt az autonómia, ami Markó Béla 1993-as elnökségével lassan lekerült a napirendről. 1996-ban az RMDSZ kormányerővé emelkedett; bírálói szerint ekkor adta fel a hatalom érdekében korábbi kemény lobbitevékenységét, és kezdett szelídebb, konfliktuskerülő politizálásba. Sőt, igyekeztek elhallgattatni a kritikus belső hangokat, ezért a Markóval egyre élesebben szembekerülő Tőkés László püspököt, korábbi tiszteletbeli elnököt 2003-ban kizárták a pártból.

Tőkés alternatív formációként létrehozta az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsot, amely ugyan nem párt, de gyűjtőmedenceként szolgál az RMDSZ-ből kiábrándult, vagy kitoloncolt értelmiségieknek. Hasonló okokból jött létre a székelyföldi bázisú Szász Jenő-féle Magyar Polgári Szövetség, amely már 2004-ben párttá próbált válni, ám Bukarestben nem hitelesítették az ehhez összegyűjtött aláírásokat. Második nekifutásra, 2007 őszére mégis sikerült Szászéknak összeszedniük a kézjegyeket.

Az erdélyi magyar politikai erőtér mégis idén januárban osztódott hivatalosan is ketté, amikor bejegyezték az MPP-t. Szász Jenő kritikus hangot ütött meg az eddig egyeduralkodó RMDSZ-szel szemben, ahogy lapunknak nyilatkozta: „Az RMDSZ-nek az a legfőbb bűne, hogy beragadt a múltba. Onnan származik, de nem is tud onnan kiszakadni: ott maradt a Ceauşescu-féle doktrínákból kiépített Iliescu-féle politikai gondolkodásmódban. Ehhez képest Basescu elnök úr próbál a múlttal leszámolni, és a megtisztulási folyamatot elindítani. De az RMDSZ nem tudta tartani vele a lépést. Amikor először fordult elő Romániában, hogy a múlt erőit és a pillanatnyi hatalmat nem ugyanaz az ember testesíti meg, Markóék nem tudtak a múlttal szakítani. Summa summarum az RMDSZ a múlt pártja, és én bízom benne, hogy az MPP pedig a jövőjé.”

Magyar-magyar kampányharc

Az uniós választások visszaigazolták Szász derűlátását, az MPP ugyanis felsorakozott Tőkés mögé, aki impozáns, 3,4 százalékos eredménnyel be is jutott az unió parlamentjébe. Az eredmények azt mutatták, hogy nincs komoly veszélyben a magyar érdekképviselet az MPP által, sőt a választás lehetősége csak megnövelte a magyar szavazókedvet. Ezek ismeretében Szász Jenő optimistán várta a helyhatósági voksolásokat, aminek első fordulóját most vasárnap tartották Romániában. Vagyis megválasztották a települési polgármestereket, a képviselőtestületeket, a megye tanácselnököket és a megyei közgyűléseket is.

Az RMDSZ és az MPP közti éles kampányharcban arra azért ügyeltek a felek, hogy a Partiumban és a szórványban lehetőség szerint ne konkuráljanak egymással, így igazi magyar-magyar harc csak a Székelyföldön alakult ki. A 26 százalékban magyar lakosságú Bihar és a 35 százalékban magyar Szatmár megyében így csak RMDSZ-es politikus pályázott a tanácselnöki tisztségre, és e két megye székhelyén — Nagyváradon (27 százaléknyi magyarság) és Szatmárnémetiben (39 százalék) — az MPP nem indított polgármesterjelölteket sem. Az MPP több településen is állított saját jelöltlistát, de például Kolozs megyében is az RMDSZ tanácselnökjelöltjét támogatta, a Kolozsvár polgármesteri székére pályázó magyart viszont nem. Fordított a helyzet Maros megyében, ahol a megye élére a tisztségben levő Lokodi Edit Emőke mellett az MPP-s Tőkés András is versenybe száll, ugyancsak ő azonban az RMDSZ-jelölt, Borbély László támogatására buzdított Marosvásárhelyen.

Egység a kétségben Háromszéken – Funart jól elverték

A nem hivatalos eredmények viszont egyértelmű RMDSZ-fölényt jeleznek, a magyar voksok 80-20 százalékos arányban oszlanak meg Markóék és az MPP között. Szász Jenőék legnagyobb veresége mégis az elbukott Hargita megyei tanácselnöki tisztség, ahol Szász szállt ringbe Borboly Csaba ellen és veszített majdnem 21 ezer szavazatnyi különbséggel. Győzött az RMDSZ a korábban MPP-s fellegvárnak számító Székelyudvarhelyen is. MPP-s siker csak Gyergyószentmiklóson és a háromszéki Sepsiszentgyörgyben született, mindkét településen a második fordulóba jutott az MPP polgármesterjelöltje, és utóbbi helységben a képviselőtestület is MPP-s többségű lett.

Ami a magyarok lakta nagyvárosokat illeti, Marosvásárhely a legfájóbb pont az erdélyiek szemében. Az alig néhány százalékkal nagyobb román lakosság ellenére itt reális esély volt a 2000-ben elvesztett polgármesteri szék visszahódítására. Borbély László, az MPP által is támogatott RMDSZ-es aspiráns azonban alulmaradt Dorin Floreával szemben, így a legnépesebb magyar közösségű romániai városban továbbra sincs változás. Kolozsvárott 15 százalékot kapott az RMDSZ jelöltje, itt fölényesen nyert Emil Boc, eddigi városvezető. Kellemes meglepetés viszont, hogy a korábbi, szélsőségesen magyarellenes Gheorghe Funar alig 3 százalékkal leszerepelt a kincses városban tartott voksoláson. Nagyváradon viszont egyelőre úgy tűnik, elbukott az RMDSZ jelöltje, és első fordulóban nyer a román jelölt. Végleges eredmény keddre várható. Szatmárnémetiben az RMDSZ színeiben Ilyés Gyula vezet, azonban mindenképp lesz második forduló.

Ami a megyéket illeti, Hargitában, Kovásznában RMDSZ-győzelem született, Marosban pedig Lokodi Edit áll vezetésre, ahogy Szatmárban Csehi Árpád is jó esélyekkel rendelkezik az eddigi feldolgozottság szerint. Feltehetően a többi megyében nem várható magyar vezetés, viszont Biharban, Kolozsban, Szilágyban meghatározó tényező lehet az RMDSZ. További kérdése még a választásoknak (és ez is csak egy nap múlva derül majd ki), hogy a szórványvidékeken lesz-e a magyarságnak, és ha igen, mekkora képviselete a városi és a megyei közgyűlésekben. Hunyadban Winkler Gyula az RMDSZ megyei elnöke azt reméli, hogy 2004 után ismét lesz magyar politikus a megye vezetésében.

Summa summarum

Összegezve a vasárnapi voksolások eddig ismerhető adatsorait, levonhatjuk a következtetést, miszerint a magyarok számarányuknak megfelelő szavazatszámot értek el, azonban az uniós voksolásokhoz hasonló, földcsuszamlásszerű eredmény most elmaradt. Ez köszönhető az RMDSZ és az MPP harcának is, amelyet azonban nem szabad túlértékelni. A magyar-magyar versengés ugyanis csak a Székelyföldön jelentett valódi pluralizmust, Erdély más területein a választói akarat az egységesség felé mutatott a többszínűség helyett. Az MPP miatt azonban az RMDSZ néhány képviselői mandátumot elbukhat a Partiumban és Kolozsban, ezért eme régiókban szerencsésebb lett volna a vajdasági példához hasonlóan összefogni. Az RMDSZ és az MPP párharca végül arra inti a helyi magyar politikacsinálókat, hogy a választás szabadsága nem jelenti a választási kedv megélénkülését. Ahhoz több kell az ígéreteknél…