110 éves lenne a forradalom költője

Tanulmányait a granadai jezsuita gimnáziumban végezte, majd tizenhat éves korától az itteni egyetemen hallgatott jogot és filozófiát, mellette zenét és festészetet tanult s verseket is írt. Első irodalmi munkája 1917-ben jelent meg, egy év múlva kiadták első, prózai írásokat tartalmazó kötetét is, amelyet egy kasztíliai utazás ihletett. 1919-ben a Madridi Egyetemre került, s tagja lett a residencia de estudiantesnek (a hallgatók kollégiumának), amely ebben az időben a főváros kulturális központja volt. Itt kötött barátságot Salvador Dalíval, Luis Bunuellel, Rafael Albertivel. A residencián eltöltött első két év után felolvasóestjeinek köszönhetően nevét és verseit már országszerte ismerték.

1920-ban írt első színdarabját, A halálthozó pillangót egy előadás erejéig Madridban is bemutattak. Pályáján 1922 hozott fordulatot, amikor Manuel de Falla zeneszerzővel részt vett a granadai népzenei fesztiválon. A népköltészetben és a cigány művészetben, a hagyományos műfajokban vélte megtalálni a saját mondandójához illő kifejezési formát. Ekkor jelentek meg rendkívül népszerű kötetei, az Andalúz dalok és a Cigányrománcok.

1927-ben a barcelonai színházban bemutatták Maria Pineda című darabját, amelynek díszleteit a régi barát, Salvador Dalí tervezte, s ugyanekkor a barcelonai Galerías Dalmanban rajzaiból kiállítás nyílt. 1928-ban barátaival megindította a Gallo című folyóiratot, de csak három száma jelent meg. Lorca ekkoriban súlyos érzelmi válsággal küzdött, amelynek megoldásául New Yorkba, majd Kubába utazott, az idegenben töltött egy évről szól A költő New Yorkban című műve, amely csak halála után jelent meg.

1931 áprilisa, a köztársaság kikiáltása után belevetette magát a színházi életbe, egy egyetemi színtársulat, a La Barraca első embere lett. A színházban, amely klasszikus remekműveket mutatott be tanulatlan munkásoknak és parasztoknak, Lorca elemében volt: zenélt, szervezett, rendezett, s megírta nagy népi drámatrilógiájának darabjait: 1933-ban a Vérnászt, 1934-ben a Yermát, 1936-ban pedig a Bernarda Alba házát. E műveiben a nők állnak a középpontban, elfojtott szenvedélyeik és a tradicionális, merev életszemlélet közötti küzdelem alakítja sorsukat.

1934-ben meghalt barátja, Ignacio Sánchez Mejías, a neves torreádor, a halála miatt érzett fájdalom íratta vele talán legszebb elégiáját, a Torreádorsiratót. A polgárháború kitörésekor Granadában tartózkodott, hogy a maga eszközeivel az ellenállásra buzdítsa bajtársait. Nem tudhatta, hogy neve szerepel a fasiszták feketelistáján, de a vérengzések miatt veszélyben érezte magát, s Luis Rosales költőnél keresett menedéket. Augusztus 16-án azonban letartóztatták, s bár Manuel de Falla Francóék vezérkaránál egyezkedett elengedéséről, 1936. augusztus 19-én hajnalban, mindenféle tárgyalás és szabályos ítélet nélkül, kivégezték.