Apja is közgazdász volt, anyja egyike az első női diplomásoknak. Ő maga a legjobb angol egyetemeket végezte, dolgozott az indiai ügyek hivatalában és tanított Cambridge-ben. Pénzügyminisztériumi hivataláról az első világháborút lezáró versailles-i békekonferencia után mondott le, mert ellenezte a németekre kirótt irreális jóvátételt, ennek baljós következményeiről könyvet is írt. Mivel ezután megbízhatatlannak minősült, visszatért a tanításhoz. 1925-ben a Szovjetunióban járt, imponált neki a kommunizmus lendülete, de közgazdászként nem találta érdekesnek. A tőzsde világában is kiválóan eligazodott, spekulációi révén hatalmas vagyonra tett szert. A második világháború után elérte, hogy hazája nagy amerikai kölcsönt kapjon, ő maga az Angol Bank irányító testületének tagja és főrend lett.

"Értekezés a pénzreformról" című, 1923-as művében így fogalmazta meg, miért a rövid távú elemzést részesíti előnyben a klasszikus hosszú távúval szemben: "Hosszú távon mindannyian halottak vagyunk". 1926-ban már az állami beavatkozás mellett érvelt, véleménye szerint a szabad gazdálkodásnak, az egyéni kezdeményezésnek és az állami fellépésnek egyaránt teret kell adni.

Fő műve az 1936-os "A foglalkoztatás, a kamat és a pénz általános elmélete", amelyben azt a célt tűzte maga elé, hogy a elődeivel szemben, akik a gazdaság speciális, egyensúlyi állapotát írták le, azt az "általános esetet" vizsgálja, amely a gazdaságot minden helyzetben jellemzi. Keynes szerint a gazdaság akkor is lehet egyensúlyban, ha nincs teljes foglakoztatás. Kifejtette, hogy a kereslet és kínálat nincs feltétlenül egyensúlyban, a pénzt olykor "raktározzák", ez idézi elő a válságokat. Válság idején mesterségesen is fenn kell tartani a hatékony keresletet, növelni kell a magán- vagy a közbefektetéseket, súlyos válság esetén közmunkákra vagy az érintettek támogatására van szükség, akár költségvetési hiány árán is. Keynes javasolta a mikro- és a makroökonomia szétválasztását is, az első egy egyedi iparág vagy vállalat elméletével foglalkozik, a másik az egész termelés és foglalkoztatás elmélete.

A II. világháború idején úgy vélte: el kell kerülni a korábbi hibákat, nem szabad tőkét kivonni a legyőzött országokból, fékezni kell a valuta-leértékelések versenyét, s közös alapot kell létrehozni, amely segít a rossz fizetési mérlegű államoknak. Fontos szerepet vitt 1944-ben a Bretton Woods-i konferencián, ahol létrehozták a Nemzetközi Valutaalapot és a Világbankot, egy mondás szerint ez a nemzetek konferenciája volt Keynesszel. Az elvekből azonban nem sok valósult meg, az amerikai uralmi törekvéseket Keynes szó szerint szívére vette, s egy szívroham 1946. április 21-én elvitte.