Meg kell tartani a népszavazást az Albert házaspár kérdéseiben?

Boda Zsolt közgazdász, TB-Mentők: Elvileg meg kell tartani, mert ezt diktálja a mainstream jogi álláspont. Nincs lehetőség arra, hogy ne tartsuk meg. Onnantól fogva, hogy az Országos Választási Bizottságnál (OVB) leadtuk az aláírásokat, nincs visszaút. Ezért is figyelmeztettük többször a kormányzatot, hogy nemsokára le fogunk adni körül-belül félmillió aláírást. Pontosan azért figyelmeztettük a kormányzatot, mert pontosan tudtuk, hogy ha leadjuk és az OVB hitelesnek találja, akkor a kocka el van vetve. Mi a népszavazási kezdeményezést nem tudjuk leállítani, igazából a parlament sem teheti meg, hiszen pusztán formális jóváhagyó szavazásról beszélhetünk az esetében. Erre egyedül az Alkotmánybíróság (AB) jogosult, ha alkotmányossági aggályai merülnek fel. A hatályos törvények értelmében, ha egy a jogszabályoknak megfelelő népszavazási kezdeményezés elindul, azt az OVB jóváhagyta a kezdeményezést éppúgy, mint a 200 ezer aláírást, akkor onnantól kezdve ez egy automatizmus – muszáj megtartani. Emlékezzünk a „négyigenes” népszavazásra, amikor úgy szavaztunk a munkásőrség feloszlatásáról, hogy már szó nem volt munkásőrségről. Az is különbség, hogy a kormány, bár visszavonta azt a törvényt, ami ellen ez a népszavazás indult, de bármikor megváltoztathatja ezt a döntését, egy népszavazás három éves garanciát ad.

Akkor érdemes megtartani a népszavazást, mert nagyobb garanciát nyújt, mint a kormány döntése, ami igen könnyen változik? Elég, ha a pénztártörvényre gondolunk…

Az lett volna a legjobb, ha a kormányzat nem várja meg a „háromigenes” népszavazást, nem várja meg az aláírásgyűjtő akciónkat az Albert házaspár kérdéseiről, és nem várja meg, hogy beadjuk az aláírásokat. Engem sem lelkesít, hogy lesz egy olyan népszavazás, aminek nincsen sok tétje, és amiben kampányolni is igen nehéz, de szükséges, mert nem szeretnénk, ha érvénytelen lenne. Ez nem szerencsés helyzet. Más kérdés, hogy az AB-nek állítólag van egy korábbi állásfoglalása arról, hogy nem lehet népszavazást tartani olyan kérdésben, aminek nincsen valós tartalma, mondjuk éppen azért, mert időközben okafogyottá vált.

Tehát nem létező problémáról, nem létező tárgyban nem lehet népszavazást tartani, csak a három éves garancia kedvéért. Ezt a döntést elővette az OVB és Szili Katalin figyelmébe ajánlotta. Szerintem ez még meg fogja járni az Alkotmánybíróságot és az fogja eldönteni, hogy ebben az esetben lesz-e népszavazás, vagy sem. Ha az Országgyűlés magáévá teszi ezt az Alkotmánybírósági döntést, akkor is biztos vagyok benne, hogy lesz, aki az Alkotmánybírósághoz fordul, hogy mondja ki a végső szót.

Olyan hangot is lehetett hallani, hogy a népszavazás továbbra is indokolt, hiszen ma így döntött a kormány, holnap meg úgy fog…

A népszavazás sem betonozza be örök időkre, mindössze a három évre azt a helyzetet, hogy a kormányzat köteles az eredménye szerint eljárni. Erről a személyes véleményem az, hogy politikai öngyilkosság lenne a választások előtt újra előkapni, tehát az elkövetkező két évben amúgy sem kell számolnunk ezzel a veszéllyel. Utána meg az új kormány első éve lesz, alakuljon akárhogy, nem hiszem, hogy ismét elővennék a több biztosítós egészségügy ötletét. Politikailag tehát nem nagyon tartok attól, hogy egy esetleges népszavazás hatálya alatti időben ismét szóba kerülne az egészségügyi ilyen jellegű átalakítása. Öt vagy tíz és múlva talán, de addigra már a népszavazás eredménye is érvényét veszti. Mielőtt beadtuk volna az aláírásokat az OVB-hez a kormányhoz fordultunk és felhívtuk erre a figyelmét.



Akkor a TB-mentőkön, sőt a Védegyleten belül is vita volt arról, hogy az 500 ezer aláírót képviseljük és adjuk be, vagy ha a kormányoldal eláll a pénztártörvény megszavazásáról, akkor tekintsük a kezdeményezést tárgytalannak. Tehát az elvi-demokratikus és a pragmatikus megfontolások már akkor szemben álltak egymással, ez a vita azóta sem dőlt el. Fél millió aláíró akaratával nem gazdálkodhatunk szabadon, miközben a politikai célunk a több biztosítós rendszer bevezetésének megelőzése volt. Ha ez a cél népszavazás nélkül teljesül, akkor felmerül a kérdés, hogy szükséges-e 4 milliárd forintért a népszavazást megtartani. Mondom, ez a vita azóta sem került nyugvópontra, és most ismét előkerült. Én úgy gondolom, hogy innentől rajtunk túlmutat: ez egy alapvetően jogi, alkotmányjogi kérdés, én magam is bizonytalan vagyok. Fél millió ember aláírása rengeteg, nem mondhattuk, hogy nem adjuk be azokat. Én hajlandó lennék elfogadni egy alkotmánybírósági döntést, ami szerint az előállt helyzetben nem kell megtartani a népszavazást, hiszen annak a célját elértük, és ha úgy döntenek, hogy meg kell tartani, akkor meg kell tartani. Nem vagyok hajlandó mentegetőzni, azt a kormánynak kellene, hogy nem kapcsolt hamarabb. Ha valaki ludas és valakinek a lelkén szárad az a 4 milliárd forint, az a kormány.