"A Toxoplasma gondii az egyik legsikeresebb protozoa parazita a Földön" - mondja Michael Grigg amerikai kutató. Az amerikai Szövetségi Közegészségtani Központ (CDC) becslései szerint, négy, 12 éves vagy idősebb ember közül egy biztosan megfertőződött a parazitával Amerikában.

A parazita gyakran észrevétlenül fertőz, ám képes a terhes nők magzatának elpusztítására, ha az egyén a terhesség során fertőződik meg. Ez a harmadik vezető halálok ételmérgezés esetén, emellett a parazita agyvelőgyulladást okozhat. Az elsődleges gazdatest a macska. Az állatok fertőzött egerek vagy madarak fogyasztásával fertőződnek meg. A parazita petéi a macska ürülékével szóródnak szét, és megfertőzhetik a nem megfelelően tisztított vagy előkészített élelmiszert.

Az elmúlt évtized során egyre inkább kiderült, hogy a probléma nem csak a szárazföldi állatokat érinti. A T. gondii-t világszerte megtalálták már a tengeri emlősökben is, a fókáktól és a tengeri vidráktól kezdve a rozmárokig és delfinekig. Találtak már agyvelőgyulladásban elpusztult belugákat, melyet a kutatók szerint a parazita váltott ki.

"Azt nem tudjuk, hogy a probléma mindig jelen volt-e, de egyetlen olyan tengeri állatot sem találtunk a vizsgáltak között, melyek valamilyen fokig ne lettek volna kitéve a parazitának. Azt nem tudjuk, hogyan is került oda a kórokozó" - mondja Grigg. Egyesek szerint a peték a szennyvíz segítségével jutnak az óceánba, laborvizsgálatok pedig kimutatták, hogy azok felhalmozódhatnak a kék kagylókban és osztrigákban. A T. gondii-t megtalálták már egy olyan kagylóban is, melyet természetes élőhelyén fogtak ki.

Azonban Massie és Black számára ez nem magyarázza meg a tengeri emlősök megfertőződését. "Bár a kutatás a kéthéjúakon igen ígéretes, nem magyarázza meg a T. gondii globális elterjedését a tengeri emlősökben. Számos tengeri emlős nem fogyaszt kagylókat, és nem is él az édesvíz, vagy szennyvíz elvezetők közelében".

A parazita globális megoszlását alapul véve, Massie és Black úgy hiszi, hogy a szardella - számos tengeri emlős fő táplálékforrása - részét képezheti a problémának. Rámutatnak, hogy a szardellák a tölcsértorkolatoktól - ahol ki vannak téve a szennyvíznek - a nyílt óceán felé haladnak. Emellett bárhol, az óceán felső részétől az "alkonyzóna" határáig megtalálhatóak. Sőt, mi több, a szardellák általában a T. gondii petékkel azonos méretű, apró részecskékkel táplálkoznak.

Black és Massie vizsgálatának kezdeti szakaszán tart. Hipotézisük ellenőrzése végett, északi szardellákat - Engraulis mordax - helyeztek a parazita petéit tartalmazó tengervízbe. Később felboncolták a halakat, és megnézték, hogy bélszövetükben van-e T. gondii DNS. A tesztek pozitívnak bizonyultak, felfedve, hogy a halak tényleg kiszűrik, és felhalmozzák testükben a petéket. Amikor a szardellákat a fertőzést követően parazitamentes vízbe helyezték hat-nyolc órára, a peték továbbra is szöveteikben maradtak. Ez azt sugallja, hogy a halak a fertőzött tölcsértorkolatoktól a nyílt vizekre szállíthatják a parazitát.

Grigg szerint azonban még van mit tenni. A nyolc óra valószínűleg nem elég idő egy szardellának a peték begyűjtésére, azok kihurcolására a tengerre, majd egy bálna gyomrába kerülésre. Azt is fontos meghatározni, melyik parazitatörzset szállítják a szardellák. Grigg egy új, az "X-típus" névre keresztelt törzset azonosított. Ezen törzs felelős a kaliforniai tengeri vidrák nagy részének elpusztításáért.

Grigg kutatása azt sugallja, hogy a különböző törzsek létezése részben megmagyarázza, hogy a T. gondii néha miért öl, néha pedig miért marad észrevétlen. ""Amint kiderítettük, hogyan szállítódik, megpróbálhatjuk mérsékelni a fenyegetést. Ha Blacknek igaza van, és a szardellák a szennyvízelvezetőknél fertőződnek meg, akkor az tisztán látszik, hogy a szennyvíz kezelése nem megfelelő" - mondja a kutató.