A magántőke nem megoldás

Illés Zoltán - bár hangsúlyozta, nem közgazdász - mélyebben beleásta magát a kérdésbe: "Én nem tudom belátni, hogy a neoliberális gazdaságpolitika – én másképpen szoktam hívni: a szabadrablásos kapitalizmus – miért kímélné a természetet és miért adna nagyobb egyenlőséget? Márpedig azokkal a nézetekkel sem értek egyet – ugyan tiszteletben tartom mindenki nézetét és azért harcolok, hogy mindenki el tudja mondani –, akik szerint először mindenkinek legyen két BMW-je, két bécsi szeletet egyen vacsorára és utána két dobos tortát, és majd utána foglalkozhatunk a környezetvédelem ügyével. Ez tarthatatlan! Volt egy másik urbánus vélekedés, hogy a magántőke mindig hatékonyabb, mint a társadalmi. Döbbenten állok önök előtt, én, aki nem vagyok azzal vádolható, hogy nagy híve lettem volna az előző társadalmi rendszernek, az összes igazságtalanságával, gyalázatával. Számomra Bős-Nagymaros például egy állatorvosi ló, mely megmutatta, hogyan lehet olyan projektet tervezni és áterőszakolni, ami soha meg nem térülő beruházás, hogyan lehet nem figyelembe venni a tudományos érveket. Ehhez képest itt állok önök előtt és azt mondom, hogy az is egy duma, hogy a magántőke majd megoldja a dolgokat. Ott a dorogi hulladékégető és nem abban érdekelt, hogy úgy üzemeltesse az égetőt, ahogy azt kellene, vagy ott van az a kis ivóvízszennyezés, ami Esztergom városának ivóvízellátását tette tönkre pár évvel ezelőtt. Egyáltalán nem hiszek abban a mítoszban, hogy a magántulajdon hatékonyabb, hogy a piacgazdaság önmagától környezetbarát, és hogy a piacgazdaság láthatatlan keze majd mindent megold. Ha van modell, ami felé törekednék, az inkább a skandináv típusú piacgazdaság."

Egymilliárd éhező és egymilliárd túlsúlyos

Felmerült az élelmiszerhiány, az éhséglázadások és bioüzemanyagok kérdése. Vida Gábor felelt arra a kérdésre, hogy van-e elegendő élelem a Földön? „Hány ember éhezik itt a földön? Majdnem egy milliárd és majdnem ugyanennyi ember küszködik az elhízással és a pénzét arra költi, hogy beszűkíti a gyomrát, zsírját leszívatja. Milyen egyszerű lenne a megoldás, mégsem megy, tehát bennünk van a hiba.”

Természetvédelem vagy zöldenergia?

Illés Zoltán a zöldenergiát vette górcső alá: „Az én környezetpolitikai elképzeléseim szerint, ha az alternatív energiatermelési módozatokat nézem, akkor az első helyre a nap és szélenergiát teszem, még ezen a szélességi körön is, ahol mi élünk. A második helyre teszem a geotermikus energia hasznosítását, a harmadikra pedig a biomassza hasznosítását.

Természetesen, ha úgy merül fel a kérdés, hogy természetvédelmi területre szélerőmű-parkot létesítsenek, vagy sem, akkor az a válaszom, hogy nem. Tehát, ha természetvédelem, vagy zöldenergia, akkor természetvédelem. Viszont, ha a kérdés úgy merül fel, hogy zöldenergia vagy fosszilis vagy nukleáris, akkor számomra egyértelmű, hogy zöldenergia. Ha eljutunk a biomasszához, akkor azon belül az én prioritási sorrendem: fás vagy lágyszárú növények, amelyek kizsigerelik a talajt, mert gyorsan nőnek, tehát nyárasok vagy olyan fűfajták amelyek nagy volumenben termelik a biomasszát, akkor azt nem fogadom el. Ha biomassza hasznosításáról beszélünk akkor a mezgazdasági hulladék, nyesedék, erdészeti melléktermék, kukoricaháncs, vagy szár hasznosítása a megoldás. Azonban ezen belül az elégetést kevésbé preferálnám, főleg nagy energetikai létesítményekben. A mezőgazdasági hulladék gázzá alakítását és elégetését gázmotorokban támogatom. Épp azért, mert a gáz elégetése sokkal hatékonyabb.” „De a leghatékonyabb a takarékosság!”- tette hozzá Vida.

Kell egy párt...

Illés a problémák felvázolása után a megoldás felé tett egy lépést: „Azt gondolom, hogy a mostani pártstruktúra Magyarországon vagy a pártok a struktúrán túl nem hajlandók a környezet-, természet-, és állatvédelem érdekeit megjeleníteni. Ezt is számos dologban lehet tetten érni. Ott vannak a háttérben vagy az előtérben azok a gazdasági érdekcsoportok, melyek a mostani helyzet fenntartásában érdekeltek: globálisan, európai szinten és Magyarországon is, akár külföldiek, akár hazaiak, akár multinacionálisak. Akkor történne változás, ha a mindenkori miniszterelnök-jelölt nem tudna kormányt alakítani akkor, ha nincs meg az az 50 százalék plusz 1 képviselői hely. Ha azt látja, hogy a kormányzati többséget meg tudja szerezni, anélkül, hogy környezetvédelem ügyét felvállalná, akkor azt simán megteszi.

Úgy vélem, hogy csak egy önálló, új, politikai erő változtathat ezen. Kerülöm azt a kifejezést, hogy zöld, mert azt gondolom, hogy pejoratív a magyar nyelvben, és sikerült is lejáratni. Emlékszem a magyar Zöld Párt fasisztoid megnyilvánulásaira és azt gondolom, hogy nem csak őrültek csinálták ezt a dolgot, hanem fizetett őrültek is. Ha egy ilyen párt bekerül a magyar Országgyűlésbe azzal a programmal, amire annyian adták a szavazatukat, és bekerül egy koalícióba – teljesen mindegy nekem e pillanatban, hogy ilyen vagy olyan koalícióba –, akkor azt tudja mondani, hogy akkor lesz tagja ennek a koalíciónak, ha ez meg ez érvényesül. Ezek az ügyek csak hatalmi pozícióból érvényesülhetnek. Ha ez nincs, az összes többi duma. Ahhoz, hogy egy ilyen erő elinduljon kell 176 választókerületi kipróbált vagy legalábbis elkötelezett ember . Ha nem jön létre 2010-ig ilyen erő, akkor nincs esély arra, hogy az ökológiai gondolatot, a környezet-, természet- és állatvédelmet hatékonyabban lehessen megjeleníteni kormányzati szinten.”