A könyv a nyolcvanas években jelent meg először nyomtatásban, az alapjául szolgáló vígjátéksorozat akkor már nagy népszerűségnek örvendett Nagy-Britanniában és a világ számos országában egyaránt: három egymást követő évben, 1980-ban, 1981-ben és 1982-ben nyerte el a Brit Film- és Televíziós Akadémia (BAFTA) legjobb vígjátéksorozatnak járó díját. A szerzők a történetet James Hacker kabinet¬miniszter naplójának formájába rendezték, és némileg ki is egészítették. A megszületett írás így nem csupán a méltán népszerű tévésorozat nyomtatott kivonata lett, hanem önmagában is megállta helyét, mint vérbeli politikai szatíra. Első lett a London Sunday Times bestseller-listáján, három éven keresztül szerepelt a tíz legjobb könyv között, és az 1980-as évtized brit bestsellerének választották. A sikerkönyv – amely eddig számos nyelven, több millió példányban jelent meg világszerte – immár magyar fordításban is elérhető az olvasóközönség számára.

A magyarországi rendszerváltás viszonylag kevéssé vitatható eredménye, hogy ez a mű, amely először rádiójátékként, majd tévésorozat formájában, végül pedig könyv alakban hódította meg a világ számos országának közönségét, most itthon is megjelenhetett. Nem mintha korábban pusztán politikai okok miatt kerülte volna el a magyar könyvkiadás figyelmét. De jogos volt az aggodalom: mit is értett volna az egypárti miliőben nevelkedett magyar olvasó a brit kormányzati rendszer gúnyrajzából. Mára viszont más a helyzet, hiszen a parlamenti tévéközvetítések és a kandi sajtó jóvoltából közelről tanulmányozhatjuk nemcsak a brit, de saját kormányzati apparátusunk működését is, a közhivatalok feltartóztathatatlan burjánzását, a köztisztviselői kar öntörvényű mesterkedéseit. Nem meglepő tehát – és persze a szerzők tökéletes helyzetismeretét dicséri –, ha már első olvasatra is ismerősnek tűnnek az Igenis, miniszter úr szereplői: a pártberkekben ugyan járatos, de a mindennapi politikában bizony igencsak tétova, saját apparátusa által is terrorizált miniszter, a minden hájjal megkent minisztériumi főtisztviselő, és persze az érdekek kereszttüzében lavírozó személyi titkár. És nem meglepő az sem, hogy e végtelenül mulatságos könyv szinte minden poénja „ül” a hazai viszonyok között is…