Megjelent az MTA elnökének könyve

Ekler Andrea, az antológia társszerkesztője az MTI-nek nyilatkozva felidézte, hogy a Magyar Napló Az év esszéi című sorozata 2003-ban indult. Mint mondta, Rosonczy Ildikóval, az antológia másik szerkesztőjével arra törekszenek, hogy a folyóiratok minél szélesebb köréből válogassanak, szemléletbeli különbségektől függetlenül olyan esszéket mutassanak be, amelyek az adott év aktuális kérdéseiről szólnak.

"Ez az esszékötet, amelyben 2007-es írások szerepelnek, talán egy kicsit borongósabbra sikerült, mert igen sok a probléma, s nemcsak az irodalomban, hanem a különböző társtudományok terén" - mutatott rá a szerkesztő, hozzátéve, hogy a gondokban a szűkös támogatások mellett közrejátszik "a nagy ellenségeskedés" is.

Mint Ekler Andrea kifejtette, a szerkesztők szándékai szerint a válogatásban szereplő esszék nem az ellenségeskedést szítják, hanem az előrelépést szolgálják.

Tájékoztatása szerint a válogatásba bekerültek klasszikus irodalmi esszék, így Hubay Miklós, Csoóri Sándor írásai, vagy Jókai Annáé, aki "Rosszkedvünk teléről" ír.

"Vasy Géza, az írószövetség elnöke a Hol és hányszor tévesztettünk utat rendkívül beszédes címmel írt esszét. Nemcsak az írószövetséggel, hanem az egész magyarországi szellemi élettel kapcsolatosan is érdekes lehet ez az olvasmány" - hangsúlyozta Ekler Andrea.
Mint rámutatott, vannak irodalmárokról, így Weöres Sándorról, Szécsi Margitról, Gion Nándorról, vagy a nemrég elhunyt Nagy Gáspárról szóló esszék. Csaba László írásában közgazdászi szemmel értekezik az egyházról, a társadalomról, s pénzről.

Pálinkás József, aki pénteken dedikálta a kötetet a Vörösmarty téren, úgy vélte: a közéletben nagyon gyakran használják az igazságosság kifejezést, holott sokszor még tanult emberek sem értik pontosan mit is takar ez a fogalom.

"Szükségét éreztem, hogy önmagam számára is végiggondoljam mit értünk azon, hogy igazságosság" - magyarázta az Akadémia elnöke az MTI-nek az okokat, amelyek arra késztették, hogy tollat ragadjon.

Mint kifejtette, amikor elkezdett gondolkodni a kérdésen, több könyvet is elolvasott, köztük John Kekes A konzervativizmus ésszerűsége és Az egalitarizmus illúziói című művét, valamint John Rawls Az igazságosság elmélete című munkáját.

"Két különböző álláspont van. Az egyik az egyenlőségalapú, a másik az érdemalapú igazságosság. Mikor vagyunk igazságosak, ha annak a nyugdíjasnak magasabb a nyugdíja, aki élete során több járulékot fizetett, vagy ha mindenkié egyforma?" - tette fel a kérdést az MTA elnöke.

Meggyőződése szerint az igazságosság önmagában, mint eszmény is cél. De még fontosabb, hogy az igazságosság, mint társadalmi szervező erő hozzájáruljon ahhoz, hogy "jobb életet éljünk".
"Ebben az értelemben azt gondolom, hogy az érdemalapú igazságosság nagyobb mértékben járul hozzá ahhoz, hogy jó életet éljünk. Az egyénnek tudatában kell lennie annak, hogy akkor kap jobb orvosi ellátást, ha ehhez a társadalombiztosításon keresztül hozzájárul. Így érti, hogy miért kell fizetnie. Ugyanakkor az is felmerül, hogy mi történjen azokkal, akik nem tudnak részt vállalni a közteherviselésben. Ekkor lép be a szolidaritás" - hangsúlyozta Pálinkás József.

Mint rámutatott, a szolidaritásnak és az érdemalapú elosztásnak olyan egyensúlyát kell megvalósítani, amely a tényleg rászorulóknak, a valóban elesetteknek biztosítja azt, amit egy adott társadalom garantálni tud számára. Ugyanakkor mindig világossá kell tenni, hogy az igazságosság alapja az érdem.

"Az érdemalapú és az egyenlőségalapú igazságosság egyensúlyát kell a konkrét politikának megvalósítani. Ezzel az esszével nem az volt a célom, hogy politikai tanácsot adjak, pusztán annyi, hogy kifejtsem: véleményem szerint minek kell inkább dominálnia igazságosság-felfogásunkban. Azt gondolom, hogy az érdemnek kell, ez viszi ugyanis előre a társadalmat" - hangsúlyozta Pálinkás József.