Gerő és a Kossuth tér

A könyv az Új Mandátum Könyvkiadó gondozásában látott napvilágot. "Ennek a térnek egy nagyon erős kisugárzó ereje van, tulajdonképpen ezt írtam meg. Ez nem pusztán utcákkal, épületekkel körbevett széles közterület, ami a tér definíciója. Ez egy kicsit más tér." A könyv azokról az emberi szándékokról, akaratokról, cselekvésekről szól, amelyek alakították, jelképes és eszmei tartalmakkal töltötték, töltik fel a teret - magyarázta Gerő András az MTI-nek.

"Ezek a Parlamenttel vannak összefüggésben. Ez a tér azért az, ami, mert itt van a magyar Parlament. De a Parlament köré Steindl Imre eredetileg közteret gondolt el. Ő maga a Parlamentet egyik írásában Alkotmánytemplomnak nevezte. Egy politikai templomot épített a Parlament formájában és ez a templom mindenfajta olyan eseményt vonzott, amelyet a szekuláris vallás, a politika tud vonzani. Tehát nem dőlt el, hogy a tér fórum lesz-e, vagy normális értelemben vett tér, vagy a kettőnek az egyvelege. Azért lett ez az iszonyú ereje ennek a térnek, mert a hatalom is mindig itt akarta megmutatni magát, s azok is, akik ellenezték a hatalmat, protestáltak ellene" - hangsúlyozta Gerő András, aki ennek megfelelően három dimenzióban elemezte a teret
Az első dimenzió a fizikai-topográfiai tértörténet, amely 1885-ben indul, akkor, amikor a Parlament épületét elkezdik alapozni. A Kossuth tér fizika története 1972 körül ért véget, amikor beépítették az utolsó foghíjas telket, ez a metró épülete. A tértörténetnek azonban szimbolikus és spirituális dimenziója is van. Szimbolikus értelemben 1896 a kezdőpont, hiszen ekkor tartják meg a még el sem készült épületnél az első politikai tartalmú rendezvényt.

"Mindenféle akciók szerveződnek ide. Úgy tűnik, hogy ez egy végeláthatatlan történet. Voltak is, lesznek is ilyen megmozdulások" - emelte ki Gerő András. A spirituális tértörténet pedig 1906-ban a szobrokkal, az elsőként felállított Andrássy-emlékművel veszi kezdetét. "A mindenkori hatalom úgy gondolta, hogy a teret benépesíti azokkal a spirituális pontokkal, szobrokkal, amelyeket fontosnak gondolt. S minden hatalom valóban meg is tette ezt, s ezek természetesen cserélődtek. Spirituális értelemben az utolsó aktus 2002-ben volt, amikor Kovács Béla nagyon szerencsétlenül odahelyezett szobrát létrehozták, mert Kovács Béla messze nem olyan rangú politikus, mint azok, akiknek az emlékműveik a téren találhatók. Úgy tűnik, amíg valakinek nem jut eszébe valamelyik szobrot kicserélni, ami bármikor előfordulhat a magyar történelemben, addig a spirituális történet is véget ért" - mondta a Széchenyi-díjas történész.

Mint rámutatott, e három dimenzió egysége adja a tér erejét. "Ebben a hármas történetben pont az a szép, hogy az egyik történet nagyjából már véget ért, a másik vélhetően véget ért, a történet más része viszont folytatódik" - hangsúlyozta Gerő András.

Gerő András elmondta, hogy a következő munkájában, amelyen még csak most kezdett el dolgozni, a nőkkel szembeni előítéletek és a rasszizmus közös gyökereivel foglalkozik.
"A polgárosodásban nagyon fontos fejlemény volt, amikor a nőkkel szembeni társadalmi előítéletek politikailag lebomlottak. Ennek a folyamatnak egy felerősödési pontja volt a XIX. század vége - a XX. század eleje. Arra gondoltam, hogy ez volt az az időszak is, amikor megszülettek a modern rasszizmus alapművei. Ez adta az ötletet, hogy feldolgozzam miként voltak konvertálhatók egymással a nőellenes előítéletek és a rasszista előítéletek" - mondta Gerő András.